Podcast & Blog, Technológia, Politika, Gazdaság, Közélet, Család, Emigráció, Kanada, Magyarország és a nagyvilág :: Elektromobilitás Podcast :: Canadian Observers Podcast ::
Arra gondoltam, hogy lehetnék én az ország első „vegyestüzelésű fűtési rendszerek fenntartásáért felelős kormánybiztosa”. Miért? Baromi egyszerű: azért, mert nem értek hozzá. Mondjuk a hozzáértés nem is volt követelmény soha. Lásd az oktatási- egészségügyi- belügyi, az egykori MSzMP párttag és köpönyegforgató kisnyugdíjast.
Ha már úgy is a T. Szülők (ahol apa férfi, az anya nő – érteeem?!) finanszírozzák – nem adóforintokkal, neeem … hanem közvetlen adományokkal(!) -, a magyarországi oktatási intézményeket, úgy is mint
„közösségi finanszírozású köznevelés”
mert az állambácsinak nincs rá elég pénze, mivel ez is olyan a számukra, mint az egészségügy: kiadás kiadás hátán, haszon meg semmi… Az oktatáspolitikára költött közpénzek számukra nem egy befektetés a jövőbe, hanem egy fájdalmas, kötelező kiadás, ami csak viszi a pénzt, évről évre többet. Gondolom, sokkal jobb lenne ebből újabb stadionokat és kisvasutat építeni, urambátyám alapon a haverok zsebeit kitömni.
Szóval a T. Szülök igazán megvehetnék – mint ahogyan minden mást is – az új vegyestüzelésű kazánokat is. Miért, miért? Azért, hogy a drágalátos gyerkőc ne fagyjon meg, amíg az iskolapadban ücsörög. Az osztályfőnökök, a Szülöi Munkaközösségek pedig szorgalmasan gyűjtsék a forintokat egész évben. Esetleg akinek a nagyszüleinél van elfekvőben még valamennyi orosz rubel, akkor természetesen az is jó lesz, mert minden bankjegy és érme:
Az lesz a legjobb – mindenkinek -, ha a szülők iparkodnak és nem csak szabadidős csapatépítés keretében épül-szépül majd az iskola kívül és belül (mert a tisztaság fél egészség), hanem elvárás lenne feléjük, hogy a teherviselésből Ők is kivegyék a részüket, s végre összedobják a vegyestüzelésű kazán árát az iskolának.
Csak szólok, hogy szerintem jó lesz sietni, már Október van.
Jó reggelt kívánunk! Már megint eltelt egy év, már megint itt a December és az első magyar nyelvű kanadai podcast karácsonyi epizódja. Kellemes karácsonyt, boldog ünnepeket kívánunk minden kedves hallgatónknak!
Adás napló.
Calgary-i időjárása karácsony hetében (nem csak Petty-nek):
időjárás előrejelzés: Calgary, AB (forrás: The Weather Network)
[véleménycikk] A korábbiaktól eltérően az utóbbi hónapokban jelentősen kevesebb időm jut tartalomfogyasztásra. Ez az oka annak, hogy 6 napos késéssel olvastam Sándor kirohanásáról és annak fejleményeiről. Gondolhatjátok, hogy 3 másodperc alatt qrtam fel magam! Igyekszem időrendben és tematikusan megosztani Önnel, Sándor és veletek, T. Olvasók a gondolataimat, észrevételeimet. Rögtön egy visszautalással kezdeném a mondandómat.
Véleménycikkem november 6-án, Sándor második közleményének és Vitray Tamással készült interjú megjelenése után frissült, a fejlemények a cikk végén olvashatók.
Azt se tudjuk, hogy mit csinálunk, de azt nagyon!
Május 24-én jelent meg írásom a magyar podcast-okról, amelyben a Friderikusz Podcast-tal is foglalkoztam. Ebben leírtam, hogy miről ismerkszik meg egy podcast, honnan lehet egyértelműen eldönteni egy online tartalomról, hogy podcast-e, vagy sem?
A műfaj meghatározása alapján az, amit Sándor csinál, az nem podcast.
Még egyszer: NEM PODKASZT!
Mivel az 1958-as születésű Sándor közel 30 évnyi televíziózás után érkezett az online térbe, más területen szerzett tapasztalata és életkora miatt hamis magabiztosságában, felkészületlenségéről tanubizonyságot téve podcast-nak keresztelte el az első- és másodsorban is képi formátumú, videós interjú-sorozatát, amelyet a világ legnépszerűbb és legforgalmasabb videó-megosztóján, a YouTube-on, továbbá az egyik legtöbb felhasználót felvonultató közösségi média platformon, a Facebook-on lehet megnézni.
Terrance „Terry” Stanley Fox (1958. július 28., Winnipeg, MB – 1981. június 28. New Westminster, BC): atléta, parasportoló, humanitárius és rák kutató aktivista, 1 szövetségi és 1 tartományi kitüntetés birtokosa. Egy nagybetűs NEMZETI HŐS, aki nem csak ezrek, tízezrek, hanem milliók példaképe lett az elmúlt 4 évtized során. 1980. április 12-én kezdte meg minden idők leghosszabb „hazafutását” Kanada keleti partjától a nyugati partig, s ezzel akaratlanul is történelmet írt. (nyitókép: Terry Fox Foundation)
Terry Foxtávfutó és kosárlabda játékos, aktív sportember volt a gimnáziumi és az egyetemi évei alatt is. 1977-ben csak 19 éves volt, amikor osteosarcoma-val* diagnosztizálták, emiatt jobb lábát amputálni kellett. A sportolást ezután sem adta fel, kerekesszékes kosárlabda csapatával 3 alkalommal nyerték meg a nemzeti bajnokságot! Akaraterejének nem igazán akadt párja ebben a fél kontinensnyi országban, azonban az Ő története nem boldogan ért véget. Aktív, eseményekkel teli életet élt, de a rák elleni küzdelmet végül elvesztette: 1981. nyarán örökre megpihent.
Nulla kedvelés.
Nulla bejegyzés.
Nulla megosztás.
Milliós követőtábor.
Önmagát önzőnek jellemezte egy interjú alkalmával és valahol hálás is volt a sorsnak, hogy megtalálta őt a betegség, mert ezáltal lett más ember, ennek köszönhetően vált jobb emberré. Olyanná, aki törődött a másikkal, aki már odafigyelt az Őt körülvevő világra, aki előtt önzetlen célok lebegtek, aki jobbá akarta tenni a világot, aki jó példával akart mások előtt járni.
„Bármi lehetséges” – vallotta. És számára egy pillanatra talán így is tűnt. Nem ismert lehetetlen, az egészen biztos: minden helyzetből megpróbálta kihozni a legjobbat. Elszántsága és kitartása megkérdőjelezhetetlen volt. Az futása első napján Darrell, Terry öccse, azt mondta róla, hogy: „nincs az az erő, amely megállíthatná Őt”! Fred, Terry bátyja, aki a testvéréről elnevezett Alapítványban dolgozik, kb. 2 éve Calgary-ban járt és előadásokat tartott iskolások számára.
Autóbalesete után, 1976 novemberében, sem hagyta abba a spotolást, pedig jobb térde megsérült. Nem ment vele orvoshoz, csak a következő év márciusában kereste fel a kórházat, amikor a térdében már tartós fájdalmat érzett. A vizsgálatok során rákot diagnosztizáltak nála. Mivel a 70-es években az osteosarcoma-t nem tudták megfelelően kezelni, ezért a végtag amputáció volt az egyetlen megoldás.
„Olyan példát akarok állítani,
amit soha sem felejtenek el!” – Terry Fox
Ma biztosan jelenthetjük ki: SIKERÜLT! (fotó: Terry Fox Foundation)
Következzen két visszatekintés korábbi cikkeinkben írt eseményekre. Első főszereplőnk Wheelchair Warren, aki kerekesszékében tett meg 5.027 km-t 159 nap leforgása alatt az Alberta-i Calgary és a mexikói Mazatlán között. Második főszereplőink pedig azok a hajléktalan veteránok, akik egy jótékony kezdeményezésnek köszönhetően jutottak új otthonhoz és egy második esélyhez Calgary-ban.
Warren a mexikói Mazatlán-ban, a célba érkezést követően Mazatlán polgármesterével a jobbján
Azt hiszem, Warren bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen. A saját maga által átalakított kerekesszékében önerőből tett meg bő 5 hónap leforgása alatt egy akkora utat, amely sokunknak még gyalog, vagy kerékpáron is sok lenne. Az átlagosan megtett távolság 31,6 km/nap volt.
Információk alapján Warren a telet az idén is Mazatlán-ban tölti. Utitársa, Jed, a Washington állam-beli (USA) szabadúszó író pedig tovább folytatja munkáját és a Warren-ről írt könyvet 2020 második felében kívánja kiadni.
Az alapítvány által felépített 15 darab, egyenként körül-belül 28 nm-es, teljesen felszerelt és berendezett mini lakásokat október 28-án adták át. Az lakók november első hétvégéjén vehették bírtokba új otthonaikat.
Az ugyanazon a telken, ezáltal ugyanazon a címen (36th Street SE, Calgary, AB) található mini otthonokat a harcokban elesett katonák után nevezték el. A mini otthonok mellett a központi épületben kapott helyet:
az iroda,
egy, a lakók számára családi, baráti találkozásokra igénybe vehető szoba,
és egy, a lakók mentális egészségének fejlesztése céljából szociális munkások, egészségügyi személyzet által használható szoba is.
az egyik mini otthon belülről
Az mini otthonokat egy 1947-es alapítású, Calgary-i székhelyű holdingtársaság tervezte és építette, akik közel 7.000 alkalmazottal rendelkeznek országszerte. Leányvállalatai változatosak, de a legtöbbjük a gáz-, villamosenergia-, az építőiparban, vagy a logisztikai iparban működik. A projekt 1,5 millió kanadai dollárba került, ebből 800.000 CAD a Canadian Pacific vasúttársaság segítségével gyűlt össze. A legfrissebb hírek szerint a következő években mini otthonok épülnek majd Edmonton-ban és további Ontario-i nagyvárosokban.
Warren Schlosser, az akkor 47 éves, teljesen átlagos Alberta-i lakos 2006-ban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Egy kamionban utasként tartózkodott, amikor megtörtént a baj, amelynek következtében Warren a hátralévő életére kereskesszékbe kényszerült. Warren idő közben felépült és ha testileg nem is, lélekben talpra állt. Például az Alberta-i havat messzire elkerülve 2009 óta minden telet a mexikói Mazatlán-ban, a napsütötte tengerparton tölt. Warren 56 évesen, teljesen átlagos Alberta-i lakosként, 2015-2016. fordulójának környékén kitervelt valami igazán rendkívülit. (fotók: Wheelchair Warren hivatalos weboldala és Facebook oldala)
ismerkedjetek meg Warren-nel
és a 2019. februári alomból érkezett Luna-val, (készült: 2019. április, Alberta, Kanada)
Itt van ez a történet, amit már megírhattam volna 3 hónappal ezelőtt is. De egyfelől, ha emlékezetem nem csal, csak valamikor szeptemberben jött velem szembe Warren weboldalának címe egy benzinkúton, másfelől pedig talán jobb, hogy most írok róla, amikor a vállalásának a felén már javában túl van.
A hírek az utóbbi időben azzal is foglalkoznak több minden más mellett, hogy az X, vagy az Y autógyártó önvezető autója milyen útvonalat járt be a számítógép által irányítva, emberi beavatkozás nélkül. Vagy éppen pont arról számolnak be, hogy az emberi beavatkozás hiányában milyen balesetet szenvedett az adott önvezető jármű. Amely a létező legmodernebb technikával van felszerelve, amely sok száz mérnök és szakember munkájának, a sok éves fejlesztésnek az eredménye.
Aztán van itt valaki Alberta-ban, aki egymaga fogott hozzá titánium vázas járművének, egy kerekesszéknek az átépítéséhez, hogy annak segítségével figyelemfelhívást tudjon végezni 3 országon és több hónapon át, s mindeközben még jótékonysáig gyűjtést is végezzen.
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek, amiért azok a lehető legnagyobb oldaltávolságot hagyva,
a maximális figyelemmel közelítik meg
és kerülik ki őt 3 országot felölelő túrája során!
Nem állnak mögötte szponzorok, nem állnak mögötte lelkes adományozók, mindent önerőből csinált és csinál. Az önerőt pedig úgy kell érteni, hogy a kerekesszékét saját maga hajtja végig a több, mint 5000 km-en, semmiféle kiegészítő segédhajtást (pl. villanymotor) nem épített be és nem használ fel ilyet a későbbiekben sem!
Egy Washington állam-beli (USA) szabadúszó író, Jed Vaughn utazik vele, aki a saját lakókocsiját vezeti, valamint Ő dokumentálja a túrát és várhatóan egy könyv is születni fog ebből a közös kalandból.
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
túra tervezett útvonala, amely matricaként
látható Jed lakóautójának oldalán
Warren a saját (kissé átalakított) kerekesszékében, 5+sok keréken gördülve, 2 kisebb kerékpárokhoz használatos utánfutót húzva indult uticélja felé. Gondoljunk bele: 5200 km-t autóval megtenni nem könnyű, sokkal inkább fárasztó (pl. egy Nyíregyháza – Le Mans (Franciaország) oda-vissza is csak 3.830 km), kerékpáron tekerve egyenesen kihívás, kerekesszékben ülve pedig … már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Nekünk, egyszerű halandóknak. De nem Warren-nek!
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
az indulás előtti napon, június 30-án valahol Calgary-ban
Jed, a Spokane-ből származó író pedig Jed lakókocsijával kiséri a legkevésbé sem mindennapi kalandra vállalkozó Warren-t és annak 2 kiskedvencét: Taquito-t, a cicát és a már bemutatott Luna-t, a pár hónapos kiskutyát, aki az eltelt hónapok alatt szépen megnőtt.
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
itt éppen közösen heverésznek
a lakóautóban egy pihenő alkalmával
A napközbeni pihenőket és az éjszakákat Jed lakóautójában töltik valamelyik lakóautó parkban állomásozva, s ha Luna éppen nem Warren mellett, előtt, után sétál pórázon vezetve, akkor ő is a lakóautóban utazik Jed-del és Taquito-val. Természetesen Warren-nek az eltökéltsége mellett szüksége van nem kevés kalóriára is, ezért jó kanadaihoz méltóan rendszeresen előkerül a grillsütő (angolul: barbecue, vagy BBQ).
Ezzel a több hónapig tartó, több ezer kilométeres nemzetközi túrával Warren arra akarja a figyelmet felhívni, hogy a fogyatékkal élő emberek csodálatos dolgokat tudnak elérni, túl tudnak lépni korlátjaikon, valamint produktív és jelentőségteljes módon lehetnek részesei egy közösségnek, illetve az egész társadalomnak. Warren úgy tapasztalja, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek egyszerűen feladják…
Warren üzenete a számukra: NEM KELL FELADNOD!
A túra első 4 napján Calgary-ból Bassano településig jutott kerekesszékével, azaz kb. 140 km-t tett meg, napi átlaga tehát kb. 35 km volt:
Warren július 2-án, az túra második napján, kelet felé haladva valahol a 22X,
vagy 901-es országúton Alberta-ban
Warren augusztus 6-án, túrájának 36. napján, közel 980 km-rel a háta mögött gördült át a Kanada-USA határon, hogy augusztus 7-én az Észak-Dakota állam beli Lignite településen éjszakázhassanak.
Az azóta eltelt időben Warren töretlenül haladt és halad továbbra is célja felé. Az útvonalban az előre eltervezettekhez képest jelentősebb változások történtek, legalább is erre tudok következtetni a Google Maps térképen kirajzolt útvonal és a fentebb beillesztett, egyébként Jed lakóautójának oldalára ragasztott térkép összehasonlítása alapján.
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
az Arizona-i Willcox egyik lakóautó parkját
Az eredeti tervek szerint Kansas City-t, Oklahoma City-t, Dallas-t és San Antonio-t érintve észak-keleti irányból, a határt a Texas-i Laredo-nál átlépve haladtak volna tovább Mexikóban. Hogy miért változott az útvonal, arra vonatkozó információt nem találtam sem a saját weboldalán, sem a Facebook-os bejegyzései között.
Az egyik legutóbbi videó október 20-ról, Arizona államból:
Warren a tervei szerint a karácsony előtti héten érkezik meg Mazatlán-ba. Az eddig eltelt 112 nap alatt több, mint 3650 km tett meg (azaz napi átlag: 32,5 km-t), azonban azt érdemes tudni, hogy több pihenőnapot is beiktatott túrája során, szóval a napi átlaga ennél valamivel több lehet.
Warren-nek, bár egészen kevés az esély rá, hogy Kanada Bandát hallgat/olvas, jó utat, sok egészséget és erőt kívánunk és virtuális vállveregetést küldünk. Mert Ő is azon csodálatos emberek egyike, akik kimozdulva saját komfort zónájukból erőn felül teljesítve küzdenek meg céljaik eléréséért és mutatnak utat azoknak, járnak jó példával azok előtt, akik most még kevésbé érzik magukban a lelkesedést a változtatásra, akik nem igazán bíznak céljaik elérésében.
Aki Warren-t szeretné követni valamely közösségi felületeten, az megtalálja Őt:
Magyarország is büszkélkedhet egy Warren-hez hasonló hőssel: Ő nem más, mint Nagy Bendegúz, a kerekesszékes világjáró. A Facebook oldalán így írnak róla: „Nagy Bendegúz kerekesszékes világjáró négy földrészen, közel 90 országban járt az elmúlt években. Utazásainak különlegességét az adja, hogy a világjárás és a világlátás is két kerékhez kötődik. Szemléletének perspektívája ebből adódóan földközeli. Az emberek és a környezetük viszonyának fürkészéséből fantasztikus történetek születtek, melyeket ámulatba ejtő zsánerképekkel hitelesít.”
Mindkettőjük kivételes teljesítménye előtt a földig hajolunk, majd felegyenesedve hosszasan megtapsoljuk Őket! Minden tiszteletünk az övék!
* egy utólagos észrevétel: ha jól láttam, akkor Warren weboldala Bootstrap-pal készült – amelynek használatát személy szerint snkinek sem ajánlom, mert a FireFox böngészőmmel nem igazán kompatibilis Warren weboldala: pl. a menüpontok nem működnek rendesen, a ikonok, képek, szövegek nem a helyükre kerülnek, hanem egymásra csúsznak, a teljes webdizájn szétesik és kvázi használhatatlanná válik ezáltal a weboldala. Eme technikai probléma természetesen semmit sem von le Warren érdemeiből, talán a Facebook-on és Twitter-en egy kicsit könnyebb követni nemzetközi figyelemfelhívó és jótékonysági túráját.
Már a kezdetektől arra kérünk mindenkit, hogy ossza meg velünk gondolatait. Ahogyan az a weboldalunkon is olvasható: „Tetszik? Utálod? Vitatkoznál? Egyetértesz? Felháborít? Megnyugtat? Mondd el vélemenyed, javasolj témákat, vagy tedd fel kérdéseid! Hallasd a hangod – ők is ezt teszik.”.
Jó néhányan kikapcsolják a véleményezési lehetőséget. Aki így tesz, feltételezem, nehezen viseli a kritikát, mimóza lelke sértőnek érezné az 5 csillagnál alacsonyabb értékelést. Vagy a másik lehetőség, hogy egyáltalán nem kíváncsi még a pozitív véleményekre sem!ű
A Kanada Banda Podcast oldalán ez a funkció a kezdetektől fogva elérhető volt, ahogyan ma is az. Kérjük, ne csak a csillagokra kattints, hanem pár mondatos értékelést is írj rólunk. Így tudni fogjuk, mi az ami tetszik neked és mi az, ami kevésbé. Aki ezt már megtette, annak nagyon köszönjük, sokat jelent számunkra! Aki pedig még nem, kérjük, szánjon ránk pár percet és mondjon véleményt!
„Olyan példát akarok állítani,
Warren a mexikói Mazatlán-ban,
az egyik mini otthon belülről
ismerkedjetek meg Warren-nel
Warren külön köszönetet mond a kamionsofőröknek,
Calgary –> Mazatlán: az 5200 km hosszúságú
Warren és jármű-szerelvénye, ölében Luna-val,
Taquito és Luna, jó megférnek egymás mellett,
készül az ebéd a 
Warren július 2-án, az túra második napján,
a túra 111. napján, október 19-én hagyták el
Jed lakóautója (1992 Fleetwood Bounder)
