A Szkeptikus Társaság 2022. Június 20-án megjelent blogbejegyzésére hívta fel figyelmünket egyik hallgatónk, amelyet ezúton is nagyon köszönünk!
Minden túlzás nélkül az év legmegfontoltabb véleményecikke – rengeteg indoklással és hivatkozással.Szeretem, amikor valaki higgadtan, összeszedetten, kijelentéseit alátámasztva tesz helyre egy nagyhangú okostojást.
Sajnálatos, hogy ez az okostojás most egy egyetemi rektor volt.
DE!
Még egy egyetemi rektor sem ért és érthet mindenhez, legfőképp pedig titulusa árnyékában nem nyilatkozhat le magabiztosan ostobaságokat, amelyek a tudatlanságából fakadnak.
Gelencsér András (vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora) évekkel, évtizedekkel ezelőtti technológiai/tudományos adatokkal operált nyilatkozatában. S mivel tudása nem volt napra kész (és talán még ma sem az), hanem sokkal inkább erősen megkopott, ezért amit magabiztosan állít, illetve amilyen következtetéseket levon, már egyáltalán nem aktuálisak, azaz nem igazak, tehát valótlanságok állításával indokolatlanul kelt pánikot. Őszintén: nem is értem, ez egyáltalán hogyan fordulhatott elő?
Ilyenkor azért előszedném az újságírót is és a főszerkesztőt is… érthetetlen számomra, hogy miért gondolják azt, hogy pont Gelencsér András fog érteni a mindenhez is, hogy pont őt kell megkérdezni? Jól láthatóan az utóbbi évek újságírói trendje lett, hogy találjanak egy random szakembert, aki csak egy bizonyos, jól behatárolható területhez ért az átlagnál jobban, majd mindenről és mindennel kapcsolatban is megkérdezik. Ő pedig mindenről és mindennel kapcsolatban is nyilatkozik.
Gondolom, sejtitek, hogy ilyenkor az interjúalany mondhat „Nem.”-et is. Attól, hogy felkérnek egy interjúra, vagy mikrofont dugnak az orrod alá, még nem muszáj megszólalni és dőlnie belőled a szónak. De ha valaki meg szeretné válaszolni az újságírói kérdéseket, még mindig mondhatja azt, hogy erről és arról szívesen beszélek, de más témakörökben nem vagyok járatos, arról nem fogok tudni nyilatkozni. Kérdezzzék meg ezt, vagy azt, mert adott területnek Ő a szakértője.
De Gelencsér András ilyet nem tett. Miért?
Azt meg végképp nem értem, hogy a szerkesztőségben a publikálás előtt miért nem vették a fáradtságot és kérdeztek meg másokat is? Mondjuk olyanaokat, akik értenek az adott szakterületekhez? Miért nem „fact check”-eltek a 24.hu-nál is és akkor legalább utólag pontosították volna az elhangzottakat?!
Mindezek után Gelencsér András kéz a kézben járhat Hanula Barnával.
Mert mindketten percek alatt veszítették el minden szakmai hitelüket, önként dobták az évtizedekre visszanyúló munkásságukat a kukába!
A legkevésbé sem világos a számomra, hogy ők maguk miért nem tudnak (akarnak?) önkritikát gyakorolni és miért nem veszik észre (mert nem buta emberek, ugye!) azt a pillanatot, hogy mikor bölcsebb lenne csendben maradni?! Az meg külön megdöbbentő, hogy vannak olyan sajtóorgánumok, amelyek az önmegsemmisítéshez teret engednek, ahelyett, hogy inkább megakadályoznák azt.
Végül is, a 15 per hírnév mindenkinek jár. Kérdés inkább az, hogy az adott személy mihez kezd vele? Mindenki szabad akaratából dönt, hogy hitelt érdemlően, szerényen nyilatkozik meg, vagy inkább teljes mellszélességgel nettó hülyét csinál magából ország-világ előtt.
Sajnos – és bár ne így történt volna -, Gelencsér András esetében ez utóbbinak lehetttünk szemtanúi.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
– Lázadó
nyitókép: Brigitte Werner / Pixabay