Emlékezés Napja – Keresztek Mezeje

A Nemzetközösség számos országában, így Kanadában is minden évben megtartják November 11-én az Emlékezés Napját: pontosan az első világháborút lezáró 1918-as fegyverszüneti megállapodás évfordulóján. Ezen a napon a katonai szolgálatban elhunytakra emlékeznek és tiszteletüket fejezik ki azok iránt, akik háborús időszakban teljesítettek szolgálatot.

Remembrance Day – Emlékezés Napja

1918 őszén a központi hatalmak sorra fegyverszünetet kértek:

• Bulgária szeptember 29-én,
• Törökország október 30-án,
• az Osztrák-Magyar Monarchia november 3-án.
• Németország a világháborús vereségét jelentő fegyverszüneti egyezményt 1918. november 11-én, a Compiègne-i erdő egy tisztásán, egy vasúti kocsi belterében írta alá.

A később elhíresült vasúti kocsit 1913-ban kezdték el építeni és 1914-re készült el. A vasúti szerelvény, benne a 2419D jelű vasúti kocsival, amely egyfajta „mozgó irodaként” szolgált, a Francia Hadsereg kezelésébe került. Weygand tábornok a kocsit a Párizstól északkeletre fekvő Senlis állomására rendelte, hogy ott Foch marsall rendelkezésére álljon. A marsall hivatala 1918. október 29-én költözött a vagonba. A guruló iroda néhány nappal később a compiègne-i erdőbe érkezett, ahol ebben a kocsiban folytak le az első világháború nyugati frontjának harci cselekményeit lezáró fegyverszüneti tárgyalások. A compiègne-i vagon: a békeszerződést a Compiègne-i erdő egyik tisztásán megállított vasúti kocsiban írták alá, 1918. November 11-én, délelőtt 11 órakor.

A vasúti kocsi a két háború között inkább volt kiállítási tárgy és erekje, mintsem mozgó iroda. A II. világháború kitörését követően a Harmadik Birodalom zsákmányává vált: a német birodalmi hadserege lyukat vágott a francia múzeum falán, majd a híres vasúti kocsit Németországba szállították. 1945 tavaszán tisztázatlan körülmények miatt kiégett, de még meg tudták menteni. A háború végeztével a vagon az NDK-ban teljesített szolgálatot. Végül 1986-ban balesetet szenvedett és mivel nem kívánták felújítani, ezért selejtezték és elbontották. A a Compiègne-i erdőben kialakított emlékparkban ennek a vagonnak egy testvére-modellje került kiállításra.

Az Emlékezés Napján a megemlékzések, szertartásokon alkalmával gyakran elhangzik a “Last Post” c. dal, amit legjobban talán „Utolsó szolgálat”-ként lehet magyarra fordítani. Ma már inkább Third Watch–ot, vagyis éjszakai őrséget mondanánk. A mű egy katonai trombitán játszott dal volt, amelyet a nap végén játszottak, jelezve, hogy az őrszolgálatok fel vannak szerelve és készen állnak az előttünk álló éjszakára. A megemlékezések alkalával az „Utolsó szolgálat” a halált, az elmúlást szimbolizálja.

Ezt követi a 2 perces csend pontosan délelőtt 11:00:00-kor…

.

.

Ezt a csendet a „Reveille” (vagy: Rouse/Reveil – jelentése: ébresztő) c. dal töri meg. A „Reveille” volt az első dal minden reggel. Az Emlékezés Napján az elesettek szellemének feltámadását jelképezi.

A trombita szó mellett Laurence Binyon angol költő 1914-ben írt “For the Fallen” („Elesettekért”) című versének negyedik versszakát szokás felolvasni. Ez „Az emlékezés ódája”, vagy „Az emlékezés aktusa” néven vált ismertté az évek alatt. Ezeket a sorokat gyakran vésik háborús emlékművekre és sírkövekre a katonai temetőkben az angol nyelvterületen:

They shall grow not old, as we that are left grow old: 
Age shall not weary them, nor the years condemn.
At the going down of the sun and in the morning
We will remember them.

A kanadaiak sok éven át a Decoration Day-en és a Paardeberg Day-en emlékeztek meg az elesett katonákról, majd 1919-ben tartották meg először a Fegyverszüneti Napot (angolul: Armistice Day).

• Az I. világháború előtt, az 1900-as évekkel kezdődően a Ridgeway-i csatában (1866-ban kanadaiak harcoltak az ír-amerikai Fenian Testvériség ellen) elesett kanadaiakra való emlékezés hamarosan kiterjedt
• az észak-nyugati ellenállás során elhalálozottakra (1885-ben az őslakosok fellázadtak Kanada Kormánya ellen, a polgárháborús fegyveres konfliktus 5 hónapon át tartott).
• Az évtizedek során a lista folyamatosan bővült és ma már minden olyan kanadairól emlékeznek, aki valamelyik háborúban, vagy fegyveres konfliktusban, vagy békefenntartó misszióban Kanadát szolgálva esett el:
• 1899 – 1902 (dél-afrikai, vagy második búr háború)
• 1914 – 1918 (első világháború)
• 1939 – 1945 (második világháború)
• 1950 – 1953 (koreai háború)
• 2001 – 2014 (afganisztáni háború) – békefenntartói misszió.

Az első világháború (vagy a Nagy Háború) során emberek milliói haltak meg Európa-szerte. Ez volt Kanada történetének legvéresebb háborús időszaka: összesen 470.000 katona vett részt a harcokban, közülük 61.000 hunyt el a harcmezőkön és 170.000 szerzett súlyos sebesülés(eke)t. Több, mint 4.000 kanadai őslakos férfi jelentkezett tengerentúli szolgálatra a Kanadai Expedíciós Erőknél.

Bár Kanada a győztesek oldalán harcolt, a győzelem ünneplését a méltóságteljes megemlékezés váltotta fel: az érzés, hogy az ország sokkal tartozik a harcokban életüket vesztett katonáknak, s főként a fiatal férfiaknak. Ez a tartozás a soron következő nemzedékek által leróható azzal az egyszerű cselekedettel, hogy megemlékeznek a kanadai katonák áldozatvállalásáról.

1919 áprilisában, az I. világháború befejezése után Isaac Pedlow kanadai parlamenti képviselő indítványt nyújtott be az alsóházban az éves „Fegyverszünet Napjának” létrehozására, amelyet ekkor még nem november 11-én, hanem November második hétfőjén tartottak volna meg. Még nem született meg a parlamenti döntés, amikor V. György brit uralkodó és kanadai király (II. Erzsébet királynő édesapja) 1919. November 6-án felhívást intézett a Brit Birodalomhoz. A király azt szorgalmazta, hogy a harcokat lezáró fegyverszünetről történő rendszeres megemlékezés az alábbi két szabály betartásával történjen:

• minden évben, pontosan november 11-én, délelőtt 11 órakor – a fegyverszünet 1918-as aláírásának időpontjában,
• minden tevékenység kerüljön felfüggesztésre, azaz 2 percre csendesedjenek el a brit birodalom országai, „álljon meg az élet”.

1921 májusában a Kanada Parlamentje vonatkozó törvénye kimondta, hogy az éves Fegyverszünet Napját annak a hétnek a hétfőjén tartják, amelyre majd November 11-e esik. Ehhez a naphoz nagyon közel állt a Hálaadás napjának megünneplése is: a kanadaiak 1879 óta minden év November 6-án ünnepelték meg a Hálaadást. Ez nem maradhatott így, mert zavarta a közvéleményt és meglehetősen feldühítette az első világháború veteránjait.

Végül aztán 1931. március 18-án vetettek ennek az állapotnak véget, ekkor A.W. Neil indítványt tett arra, hogy a fegyverszünet napját minden évben November 11-én tartsák meg, „semmi más időpontban”. Egy másik képviselőnek (C.W. Dickie) köszönhetően a Fegyverszünet Napjáról (Armistice Day) az Emlékezés Napjára (Remembrance Day) változott meg a hivatalos elnevezés. Ez az átnevezés inkább azokra a katonákra helyezte a hangsúlyt, akiknek az önfeláldozására emlékeztek – s nem egy adott történelmi eseményre. A Kanada Parlamentje elfogadta ezeket a határozatokat a fegyverszünet napjáról szóló törvény módosításaként és így Kanada 1931. november 11-én tartotta az első ilyen nevű emléknapját.

A Hálaadás: állandó időpontját végül többszöri módosítást követően végül 1957-ben foglalták törvénybe: a választás Október második hétfőjére esett. Az 1970-es és 1985-ös, a Nemzeti Ünnepekről szóló törvény mindkét esetben nemzeti ünnepként ismerte el az Emlékezés Napját.

Hálaadás Kanadában

Új-Fundland és Labrador: a tartomány csak 1949. Március 31-én csatlakozott a Konföderációhoz, azaz egészen eddig egy külön országot alkotott. Ők hagyományosan Július 1-jén emlékeztek meg el az első világháború áldozatairól. 1920-tól kezdve a rendszeres évenként megemlékezéseket a Commemoration Day-en (később: Memorial Day) tartották. A kanadai tartománnyá válásukat követően a Memorial Day és a Remembrance Day is megtartásra kerül Új-Fundland és Labrador tartományban.

November 1.-vel kezdődően és November 11-én Kanadaiak milliói viselnek piros pipacs kitűzőt. A piros pipacs az első világháborút követően – mivel a nyugati front nagy részén megtalálható őshonos vadvirág -, később az emlékezés erőteljes szimbólumává vált. A Kanadai Királyi Légió fő emblémája, évente több milliót adnak el ezekből a kitűzőkből.

1918-ban a Brit Légió kezdte el a veteránokat és hozzátartozóikat segélyező szervezet jelképeként használni a pipacsot. Ez azóta annyiban változott, hogy ma már a pipacs a háborúk áldozatai iránti tisztelet és a veteránok támogatásának jelképe.

A piros pipacs tehát nem politikai,
vagy ideológiai jelkép!

1921-ben a Nagy Háború Veterájainak Szövetsége a piros pipacsot tette meg az emlékezés szimbólumának. Az 1925-ben alakult Kanadai Királyi Légió folytatta ezt a hagyományt. A pipacs kitűzőt a bal hajtókán viselik, közel a szívéhez, ezzel elismerve a katonák háborúban hozott áldozatait. Eleinte fogyatékkal élő veteránok, hadirokkantak készítették őket, az értékesítés bevételei akkor és most is a veteránok szükségleteinek finanszírozására szolgálnak.

Az elmúlt 156 évben közel 1,7 millió kanadai állampolgár szolgált a kanadai fegyveres erőknél (CAF – Canadian Armed Forces), és közülük több mint 120.000-en vesztették életüket szolgálatteljesítés közben.

A “lest we forget” – „ne felejtsünk” jelmondatnak Bibliai eredetet tulajdonítanak, de ebben a formájában Rudyard Kipling 1897-ben írt „Recessional” c. versének refrénje:

God of our fathers, known of old,
Lord of our far-flung battle-line,
Beneath whose awful Hand we hold
Dominion over palm and pine—
Lord God of Hosts, be with us yet,
Lest we forget—lest we forget!

Ottawa-ban, az ország fővárosában, a Parliament Hill-en a Peace Tower-ben található a Book of Remembrance, benne az összes elsett katona nevével… Jelenleg a 8. könyvet írják.

A Kanadai Királyi Légió minden évben kiválasztja a fegyveres erők egy katonai szolgálatában elesett tagjának édesanyját, hogy egyszemélyben képviselje a kanadai veteránok anyukáit. Ő az Nemzeti Megemlékezés Ezüstkeresztes Anyja elnevezésben részesül és meghívást kap az ottawai hivatalos nemzeti emléknapi ünnepségre.

November 11.

Field of Crosses – Keresztek Mezeje

A Keresztek Mezejének írásos tájkoztatója ide kattintva olvasható angol nyelven. Az alábbiakban ebből az online kiadványból szemlézek.

A Keresztek Mezeje emlékpark 2009-től kezdődően minden év November 1-től 11-ig látogatható a nap 24 órájában – igen, akár éjszaka is. A Keresztek Mezeje a Calgary városában, a Memorial Drive mentén található a 3. Utca NW és a Centre St. N között, az út északi oldalán. A pontos cím: 200 Memorial Dr NW.
A 14 km hosszú Calgary-i Memorial Drive-ról itt olvashatsz bővebben.

We Will Never Forget – olvasható a kiadvány alcímeként. Jelentése: soha sem felejtünk!

A Keresztek Mezeje picivel több, mint 20.000 m²-nyi területen fekszik és pontosan 3.620 darab kereszt áll rajta: a nevek nyugatról keletre haladva abc-sorrendben olvashatók. Ebből 3.500 darab Dél-Alberta elhalálozott katonáit és további 120 kereszt egyenként 1.000 elesett kanadai háborús hőst jelképez.

Az első világháborúban harcoló kanadai háborús halottak egyharmadát ott temették el névtelen sírokban, ahol elestek: a Flanders Field-en, azaz a dél-belgiumi és az észak-franciaországi harcmezőkön.

Az Ő tiszteletükre húzzák fel a hajóárbócót formáló zászlótartó rudakra Kanada, Alberta tartomány, a szárazföldi-, a légi- és a vízi haderők zászlajait.

• November 10-nek estéjén valamennyi kereszt elé önkéntesek által egy-egy mécses kerül elhelyezésre, amely lenyűgöző látványt nyújt.

• A helyszíni megemlékezéseken a Calgary-i Rendőrségi Szolgálat (CPS), a Calgary-i Tűzoltóság (CFD), a Vészhelyzeti Egészségügyi Szolgálat (EMS), az Alberta Sheriff Hivatala és az RCMP mellett kadétok és veteránok is részt vesznek.
• A kereszteken az elesett katona neve mellett az életkora, a katonai kitüntetések (ha vannak), valamint az életkora a halálkor, a rendfokozata, az ezredének, vagy egységének neve, valamint az elhalálozás dátuma olvasható.

• A mezőn 7 elesett őslakos neve is olvasható. Az Őslakos Veteránok Napjáról November 8-án emlékeznek meg,
• A Viktória Kereszt a legmagasabb és legrangosabb Brit kitüntetés: ezt az elesett dél-albertai katonák közül 4-en birtokolják,
• a 3.500-ból 256-an az első világháború utolsó 100 napjában estek el,
• 816 katona volt a halálakor 21 év alatti, közülök 10-en csak 17 évesek voltak,
• a legidősebb elesett katona 68 éves volt,
• 63 testvérpár és 9 nő hunyt el a háborúk során,
• összesen 26 amerikai katona csatlakozott a kanadai sereghez az első és a második világháború alatt,

• a 23 db Dávid Csillag az izraelita katonákat jelképezi,
• elestükkor 7-en szolgáltak a Calgary-i Rendőrségnél, 4-en a városi tűzoltóságnál.

Murray McCann, a Keresztek Mezejének alapítója 2009-től 2018-ig magán emlékműként kezelte a Keresztek Mezejét. Ekkor McCann felismerte, hogy a sajátos megemlékezése az évek múlásával egy önálló intézménnyé vált Calgary városában. Hogy biztos lehessen benne, hogy a Keresztek Mezeje sokáig fennmarad, a 80. születésnapján egy bejegyzett jótékonysági szervezeten keresztül elajándékozta magán emlékművét Calgary városának.

Kereszt(ek) örökbe fogadására is van lehetőség.

Ekkor az egyéni adomány abban segít, hogy a jelen és a jövő nemzedékei mindig emlékezzenek és soha se felejtsék el a dél-albertai és kanadai férfiak és nők ezreit, akik

a holnapjukat adták a mi mai napunkért.

További fotók a Keresztek Mezejéről:

.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó

---

nyitókép: Lázadó