Podcast & Blog, Technológia, Politika, Gazdaság, Közélet, Család, Emigráció, Kanada, Magyarország és a nagyvilág :: Elektromobilitás Podcast :: Canadian Observers Podcast ::
Jó reggelt kíván az első, a legjobb, az 5 éve indult magyar nyelvű kanadai podkaszt két hosztja: Lator és Lázadó! Az 59. epizódunkban nosztalgiáztunk, nem is keveset: egy időugrással 2017-ben teremtünk és visszaemlékeztünk a kezdetekre. Milyen volt akkor, hogyan látjuk mai szemmel az akkori önmagunkat? Mi minden történt az elmúlt 5 évben, kikkel és mikkel lettek gazdagabbak a baráti köreink, az adásaink? Természetesen ennyi év után nem maradhattak el a köszönet nyilvánítások sem és voltak heti színeseink is.
Adás napló.
2017. Augusztus 25-én jelent meg az első adásunk. Ha még nem hallgattad meg, akkor nem haragszunk ám meg érte, ha az első néhány adásunkat … ööö … szóval ezeket kecsesen átugrod.
Az első – és sokáig az egyetlen(!) – magyar nyelvű kanadai podkaszt Augusztus 25-én ismét egy újabb születésnapot ünnepelhetett!
Sokszor elmondtuk már, de ez újra és újra visszatérő téma nálunk: az adásaink nektek, veletek készülnek, ezért arra kérünk benneteket, hogy hallassátok a hangotokat!
Kérdésed, vagy észrevételed van az egyes epizódokkal kapcsolatban?
Esetleg kritikát fogalmaznál meg a podkasztról?
Szeretnél riportalanyainknak kérdeseket feltenni?
Vagy van egy jó téma javaslatod?
Netán megosztanál velünk és a hallgatókkal egy érdekes történetet?
Boldog 155. Születésnapot Kanada! Rendszeres hallgatóinknak már nem kell bemutatni a Július 1-i dátumot: 1867-ben ezen a napon írták alá a konföderáció megalapításáról szóló dokumentumokat, hogy így megszülethessen Kanada Domínium. Hogy az ország jobban kifejezhesse függetlenségét Nagy Britanniától, az 1950-es években a Domínium Napból Kanada Nap lett.
Ez a nap a kanadaiak számára körül-belül olyan, mint Magyarországon az Augusztus 20., az államalapítás ünnepe: napközben country hangulatban sül az AAA minőségű Alberta-i marha-steak és a hot-dog virsli a BBQ-n, a hűtőben ott a sör, este pedig jön a tüzijáték. A nyaralási szezon ezzel a hosszú hétvégével veszi kezdetét és nagyon sokan fent a hegyekben töltik a következő napokat kirándulással, piknikeléssel, vagy éppen síeléssel.
Aránylag kevés, Kanadával kapcsolatos esemény kerüli el a figyelmünket. Így aztán szembe jött velünk Tvrtko (született: Balogh Szilárd) legújabb élőzése a Facebook Televíziós Csatornán, amelyet a Vancouver-i Nemzetközi Repülőtéren (IATA: YVR, ICAO: CYVR) követett el. A legnagyobb jóindulattal mondom, hogy: bár ne tette volna.
Az videó erre a linkre kattintva tekinthető meg. A biztonság kedvéért, ha a Facebook Televíziós Csatorna véletlenül elkalibrálná a videó linkjét és az a későbbiekben már nem lehetne elérhető – még hajnal 3 órakor sem -, egy biztonsági másolat elhelyezésre került a szerverünkön.
Redskins (rézbőrű indián)
Az első és talán a legfontosabb a bejelentkezéssel kapcsolatban: Tvrtko-nak az Egyesült Államokban élve tudnia kellett volna, hogy Washington Redskins-es melegítőfelsőt (vagy bármilyen másik Redskins-es ruhadarabot) már nagyon nem illendő hordani, leginkább 2020. Július 23. óta.
… hanem mert az emberi jóízlés és a másik iránt érzett tisztelet miatt is nettó bunkóság az észak-amerikai őslakosokat rézbőrűnek hívni! Az Aloha-birodalom fővezérének minimum annyi jóízlése lehetne, hogy amíg egyik oldalról mézes-mázos szavakkal beszél a polinézekről(a Hawaii szigetek őslakos nemzettsége), addig a másik oldalról magasról szarik rá tesz a kontinentális Egyesült Államok őslakos törzseire. Ő, aki több évet élt az USA-ban. Ő, aki személyesen tudosított egy etnikai polgárháborúból éveken át!
Mielőtt „felállva tapsolnál” ehhez a világraszóló produkcióhoz, kérlek, olvass tovább!
Jó reggelt kívánunk minden kedves hallgatónknak és boldog születésnapot magunknak. Utólag is.
Olyan nyarunk volt, mint amilyen még talán soha. És ez a nyár olyan gyorsan telt el, mint még talán soha.
És igen, azt is tudjuk, hogy a nyáron nagyon megritkultak a cikkek és meginkább az epizódok. Így aztán a KanadaBanda Podcast születésnapjáról is egy pöttyet megfeledkeztünk… ezért aztán nem is szerettem volna nagyszabású önéljenzést tartani.
Nem magyarázkodással szeretném tölteni a születésnapi megemlékezést, de azt tudnotok kell, hogy én, Lázadó, június közepén új állást talált(végre!!). A munkahelyváltás, a beilleszkedés az új, éppen átszervezésen áteső kollektívába és megújuló céges környezetbe nem ment igazán könnyen, de leginkább kimerítő és hosszadalmas volt számomra.
Lator pedig gyakran egyedül áll helyt a munkahelyén, a saját maga főnöke és a saját maga alkalmazottja is egy személyben. Vagy valahogy így. Mire én jutottam el oda, hogy fixen csak hétköznap dolgozom (hétvége, ünnepnap szabad), addigra Lator a hétvége 50%-ban be van táblázva.
A felszabaduló időmet lányaim és feleségem „követelte meg” tőlem. Ami jogos is, hiszen az elmúlt 3 év és 7 hónap úgy telt, hogy a hétvégéken is, az ünnepnapokon (szilveszter/újév napja, húsvét hétfő, Kanada Nap, Apák napja, stb.) is dolgoztam – a legtöbb esetben még csak nem is a városban, hanem a szomszédos tartományban, több száz kilométerre az otthonunktól.
Félre értés ne essék, most nem panaszkodunk, hogy „jajj, dolgoznunk kell, milyen nehéz nekünk”. A helyzet az, hogy a munkánk több időt és energiát vitt el az elmúlt hónapokban, mint azt szerettük volna. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy nem veszítettük el az állásunkat a pandémia és a megnehezült gazdasági helyzetben is. Én pedig kifejezetten pozitív eredménynek érzem, hogy sikerült pár hónap alatt új állást találnom és egy növekvő, biztos lábakon álló, helyi vállalkozás szerves tagjává válhattam.
Na de akkor most vissza a podcast-ra és a cikkekre.
Nem bocsátkozom felelőtlen igéretekbe, csak annyit kérek, tőletek, hogy hagyjátok magatokat meglepni.
Mert szerintünk NAGYON JÓ lesz, ami majd érkezni fog – tőlünk, nektek!
A KB001 epizódunkat 4 évvel ezelőtt,2017. augusztus 25-én tettük elérhetővé, ezért lett ez a nap a Kanada Banda Podcast hivatalosan kijelölt születésnapja! (Amiről most picikét megkésve írtam az idén…)
Ahogyan azt tavaly is elmondtuk: adásaink nektek, veletek készülnek, ezért arra kérünk, hogy te is hallasd a hangod! Ha kérdésed van, kíváncsi vagy valakire/valamire, ha hozzászólnál valamely podcast epizódunk, vagy cikkünk tartalmához, ötleted, észrevételed van, vagy simán csak nem teljesen világos valami, esetleg kritikát fogalmaznál meg irányunkba, a kapcsolat menüpontot választva írhatsz nekünk!
Ugyan már 4 éve készítjük töretlen lelkesedéssel adásainkat, írjuk cikkeinket, de mindig van mit tanulni, mindig lehet egy picit jobban, ügyesebben, szebben csinálni, mindig van lehetőség a fejlődésre – ezért elengedhetetlenek, ezért annyira fontosak az általatok adott visszajelzések!
Hálásan köszönjük minden kedves hallgatónknak és olvasónknak a velünk töltött idejét!
Kanada 154. születésnapja nem volt annyira vidám és ünnepélyes, mint az ezt megelőzőek. Nem a #CancelCanadaDay kampány miatt. Amióta tudomásomra jutott maga a kezdeményezés, gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire jó/rossz ötlet ez, egyáltalán hogyan és miként valósítható meg? Lehet-e értelme így, ebben formában: célra vezető, vagy inkább kontraproduktív az elképzelés?
Latorral azután beszélgettünk erről, miután felhívott június 30-én délelőtt, vadkacsamentés közben**, s nekem szegezte a kérdést, hogy milyen színű póló lesz rajtam: narancssárga, vagy piros?
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE „Nincs búszkeség a népirtásban”
Szinte minden nap egy újabb szomorú, szívfacsaró hírt hoz a kanadai őslakosokról: hol egy újabb bentlakásos iskola egykori diákjainak tömegsírjairól, hol túlélők és szemtanúk „élmény” beszámolóiról, hol pedig az egyházi- vagy RCMP iratok feltárása során napvilágra került megrázó és elborzasztó történésekről, őslakos gyermekek ellen vallásos emberek által elkövetett kegyetlenkedésekről…
#CancelCanadaDay – NO PRIDE IN GENOCIDE „Nincs búszkeség a népirtásban”
A legfrissebb hírek szerint az RCMP (Királyi Kanadai Lovasrendőrség) is jelentős szerepet vállalt abban, hogy egyetlen alkalommal sem indítotak vizsgálatot a bentlakásos iskolák gyermekgyilkosságai, vagy az „ismeretlen eredetű” elhalálozások ügyében. Sőt, elzárással és bírsággal fenyegették meg az elhunytak hozzátartozóit, ha akadékoskodnak, azaz ha az halálesetek kivizsgálását követelik a hatóságoktól.
Az elmúlt pár hétben nyilvánosságra került tragikus és megrázó információk miatt valóban nem sok ok akad a felhőtlen ünneplésre. Nem lehet elmenni a téma mellett, mintha az nem is létezne, mert mindenhol szembe találkozol vele. És ez így van jól. Felismerni az elkövetett hibákat, megpróbálni jóvá tenni azokat, s biztosnak lenni abban, hogy a jövőben még csak hasonlót sem követünk el, mindenképpen pozitív dolog.
Jóvá tehetetlen tragédiák történtek évszázadokon át, állami irányítás, egyházi végrehajtás és hatósági közreműködéssel. A kanadaiak nagytöbbségének – és a közelmúltig nekem sem -, volt tudomása arról, hogyan bánnak az őslakosokkal, hogyan működnek, vagy inkább csak működgettek a bentlakásos iskolák. Hogy a bentlakásos iskolákba elvitt, kötelezően beküldött/bevitt őslakos gyermekek közül – a mai elérhető adatok alapján -, több, mint 6.000 „diák” soha nem térhetett már haza. Hogy a szüleiknek, szeretteiknek soha nem adatott meg, hogy méltó módon elbúcsúzhassanak gyermeküktől, hozzátartozójuktól.
Már Kanada megszületése előtt és azt követően is, 129 éven át létezett a bentlakásos iskolák intézménye. Azóta a Harper kormányzat 2008-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért, de nincs tudomásom arról, hogy akár az RCMP, akár az anglikán, akár a katolikus egyház bocsánatot kért volna azokért a rémtettekért, amelyeket majd’ két évszázadon át elkövettek az őslakosok ellen. Némaságba burkolóznak és úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi. Semmi olyan, amihez nekik közül lett volna…
Ha, esetleg, véletlen, netán jár erre olyan olvasó, aki unja már a kanadai őslakosok „nyavajgását”, és azt gondolja, hogy „ez úgy is csak a pénzről szól”, akkor annak 2 dolgot mondanék:
Kérlek, pihenj meg 5 percre és gondold át a következőket: a saját földeden másodlagos polgár vagy. Minden bajnak okozója, a tudatlan vadember és még pogány is. Ha nem te viszed az iskolába a gyermeke(i)d, akkor majd a rendőrség viszi el – akár úgy is, hogy neked erről nem szólnak! A bentlakásos iskolákban heti egy láthatás volt megengedett, ha egyáltalán. És gondolj bele abba, hogy hetekkel később, miután kiderítetted, hogy melyik bentlakásos intézménybe vitték el a gyermeke(i)d, akkor még oda is kell utaznod, hogy láthasd, él(nek)-e még? Aztán csak ott derül ki, hogy hát a múlt héten elhunyt és el is lett földelve.. szóval lehet szépen hazatakarodni, mert nincs itt semmi keresni valód.
Nem luxuscikkekre, drogokra, alkoholra kértek pénzt az őslakosok. Nem zsarolásról, nem harácsolásról van szó!! Hanem – teljesen jogosan -, Kanadával kívánják megfizettetni a munkájukat, amelyet annak idején sem a kanadai állam, sem az egyházak, sem az RCMP nem végzett el. Pénzre van szükség ahhoz, hogy az összes rendelkezésre álló adatot, elérhető dokumentációt rendszerezzenek és feldolgozzanak, hogy a fél kontinensen megtalálható jelöletlen sírokat és temetkezési helyeket feltérképezzék, nyilvántartást készíthessenek és méltó módon újra temethessék az elhunytakat. Elvégeznéd ingyen és bérmentve mások munkáját? Önkéntes munkásként vállalod, hogy feltérképezel kb. 140 tömegsírt és temetkezési helyet Nunavut-tól Yukon-ig, BC-től Új-Skóciáig? Hogy elvégzel legalább 6.000 exhumálást és leadminisztrálsz és megszervezel legalább 6.000 újratemetést? Arról nem is beszélve, hogy DNS vizsgálatokkal a elhunytak maradványait még be is kell majd azonosítani?
Ha és amennyiben emberségesen bántak volna az őslakosokkal, ha nem létezett volna a bentlakásos iskolák intézménye, ha nem erőszakkal viszik el és asszimiláltatják az őslakos gyermekek százezreit, ha nem hal meg több, mint 6.000 ártatlan gyermek, akkor ma biztos, hogy másképpen ünnepeltük volna meg közösen, őslakos és európai telepes, bevándorló és kanadai születésű állampolgár Kanada 154. születésnapját.
Mindketten úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem fekete-fehér, hogy ez a téma sokkal összetettebb annál, hogy 2 mondatban meg lehessen tárgyalni. Sok az ér és ellenérv, mindkét oldalnak igazat lehet adni ebben, vagy abban. Éppen ezért ennek a témakörnek legalább egy podcast epizódot szentelünk majd a közeljövőben.
nyitókép: Nem, nem a készüléked kijelzője színhibás, én magam színeztem át narancssárgára a kanadai lobogót.
** vadkacsamentés: a Calgary-i körgyűrűn autóztam, amikor a belső sávban elakadás jelzővel megállt egy másik autó. Ekkor láttam meg, hogy mi volt ennek az oka, s így én is megálltam. Egy vadkacsa mama és 4 kiskacsa tipegett az autópálya belső sávjában. Én is segítettem a 2 hölgynek az állatokat leterelni az útpályáról, akik aztán a betonszegély túloldalára rakták át a szárnyasokat, ahol a rét és a Bow folyó partja várta őket.
Három. 3 év nektek, veletek.
(illusztráció: S K / Pixabay)
.
A KB001 epizódunkat 3 évvel ezelőtt,2017. augusztus 25-én töltöttük fel a podcast-szolgáltató (Podbean) szerverére, ezért lett az a nap a Kanada BandaPodcast hivatalosan kijelölt születésnapja! Ha csak ritkán látogatod weboldalunkat, akkor szeretnénk neked megmutatni, elmondani, hogy milyen tartalmakat találsz meg nálunk.
Boldog Kanada Napot Kívánunk Mindenkinek!
Kanada 153. éves lett és ebből az utolsó hatot vele közösen ünnepelhettem. A mai reggelim pedig nem is lehetett volna finomabb: kanadai palacsinta, kanadai juharsziruppal (van recept is). A mai cikkünk az ünnepre való tekintettel 100%-ban kanadai tartalommal lett állátva. Az alaphangot Clark W., azaz Uncle Clark, vagyis Clark nagybácsi biztosítja legújabb dalával. Ez egy igazi kanadai country nóta, amely Kanadáról és a kanadaiakról szól. Tekerjétek fel a hangerőt és énekeljétek velünk ti is! Hááárom, és: „Up Here, In Canada”. (nyitókép: Keith Johnston / Pixabay)
.
Mielőtt tovább olvasol, kérlek, hogy hallgasd meg a dalt és nézd végig a videóklipet:
A Clark W., vagy Uncle Clark(kinek melyik szimpatikusabb) művésznéven alkotó Jordan Wiberg, kanadai zenei producer, előadóművész, dalszövegíró és zeneszerző(dalaiból lejátszási lista található a weboldalán), fiúgyermek, férj és két gyermekes családapa Brit Columbia-ban, Lake County-ban lakik(Kelowna-tól kb. 20 km-re északra), amely település az Okanagan völgyében, az Okanagan és a Wood tavak között fekszik. A táj festői, ha BC-ben jársz, feltétlen keresd fel az Okanagan völgyét.
Mivel Jordan egy igen sokszínű és tehetséges egyéniség, elég csak a referenciákban bővelkedő weboldalát megnézni, saját komikus country-zenész énje, egyesek szerint „ikertestvére”, Clark W. néven készít vicces, sztereotipiákban, öniróniában, szarkasztikus hangnemben gazdag kanadai country dalokat.
balra Jordan, jobbra Clark W. – mintha ikrek lennének 🙂
.
Jordan egymaga írja és zenésíti meg a dalait, több hangszeren is játszik. A korábbi hírekkel ellentétben Jordan-nak nem volt és most nincs együttese: a dalokban hallható hangszereken maga zenél. Miután valamennyi zenei részletet feljátszotta, a hangsávot felénekelte, profi stúdiójában(ezen a weboldalon ismét egy 37 dalos lejátszási lista található)egymaga állítja össze a dalokat.
A Kelowna-i INFOnews-nak adott interjújában a következőket mondta: „Megpróbáltam hazafiassá, valósághűvé és önkritikussá tenni [a dalt], mert a kanadai humornak szerves része, hogy képesek vagyunk nevetni magunkon, ezért is próbáltam meg humorosnak lenni, egy kicsit szórakoztatni magunkat. Még igazán be sem fejeztem a dalt, amikor édesanyám megosztotta és mostanra nagyon népszerű lett.” – adott hangot csodálkozásának.
Ők csak a baráti kör, nem pedig együttes:
Jordan-en (középen) kívül senki más nem játszik hangszeren! (fotó: Clark W. / Facebook)
.
Történt ugyanis, hogy Jordan megmutatta a készítés alatt álló „Up Here, In Canada” c. dalt édesanyjának, akinek annyira megtetszett a még nem teljesen kész mű, hogy a fia tudta és beleegyezése nélkül megosztotta azt a baráti körével. Akiknek szintén tetszett a dal, s nem tudván, hogy tulajdonképpen még nincs is kész, Ők is tovább osztották ismerőseik között. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, a dal – mondhatni – órák alatt lett országszerte ismert, s végül sok százezer kanadaihoz jutott el pár nap leforgása alatt.
A dal villámgyors népszerűvé válása még magát Jordan-t is meglepte. Úgy gondolta, hogy a következő 1 év alatt jó lesz, ha akad 5.000 internetező, aki meghallgatja ezt a nótáját. De a kanadaiak pillanatok alatt megkedvelték az „Up Here, In Canada”-t. Ennek az lett az eredménye, hogy Jordan májusban az alább látható rövid dalocskával köszönte meg nekik, hogy 7 nap alatt több, mint 1 millió ember hallgatta meg a dalt a YouTube-on:
Jó reggelt kívánok! Én Lázadó vagyok, ez pedig egy könnyed cikk azok számára, akik már megcsömörlöttek a napi több tíz koronavírusos hírtől. Ha te is a rendszeres Hallgatóink közé tatozol, akkor valószínűleg tisztában vagy az életkorommal. Nem meglepő módon így van ezzel az „Arckönyv„, akarom írni, a Facebook is. Nagyon jó üzleti érzékkel ebből az információból megpróbálnak üzletet is csinálni, azaz némi bevételt generálni maguknak és a hirdetőiknek. Azonban sikerült ellenállnom a kísértésnek, hiába jött szembe velem ez az egyetlen reklám 6, azaz hat különböző alkalommal, 6 különböző webáruház hirdetéseként…
a Facebook-os hírfolyamom részlete a szponzorált tartalommal (kép: Lázadó)
Nem nagy dologról van szó, csupán a hírfolyamomba ügyesen elhelyezett szponzorált tartalomról, azaz egyszerű reklámról. A termék maga ötletes, már mint a rajta szereplő grafika tetszetős. Szeretem az ilyen kreatív dolgokat, amelyeknek pont az egyszerűsége adja meg a pluszt: a kevesebb több elvét követve lesz a termék kívánatos. Tehát a koronavírusról, azaz pontosabban a COVID-19-ról (CoViD-19, azaz angolul: CoronaVirus Disease – 2019) szóló hírekkel, beszámolókkal, riportokkal, interjúkkal ellentétben ebben a hirdetésben a póló dizájnját a legkevésbé sem tolják túl. Az „oldometer” jelentése magyarra fordítva kb. öregedésmérő.
Webáruházak hirdetései: első, második…
A Facebook algoritmusa semmit sem bíz a véletlenre: a 40. születésnapom majd csak az év második felében lesz, a mai naphoz képest több mint 6 hónap műlva, de ők alaposan elébe menve a dolgoknak már az év második hónapjában megpróbálnak, mondjuk úgy, személyre szólóan „kedveskedni” nekem. Egy ismerősöm azt javasolta – amikor megmutattam neki, hogy a Facebook milyen egyen hirdetéseket tol az arcomba naponta legalább egyszer -, hogy: „a születésnapomig már csak ebben a pólóban lenne szabad járnom”.
… harmadik, negyedik …
Kedves ötlet, elgondolkodtam rajta és azt hiszem, hogy ezt most kihagyom. Pedig a hirdetők lelkesen próbálkoztak, többszöri kevezménnyel és árleszállítással próbáltak meggyőzni, hogy nekem erre márpedig szükségem van. Nem kattintottam le a hirdetéseket, úgyhogy most már nem fogom megtudni, hogy mennyi volt az eredeti ára, így aztán azt sem tudom, hogy a 15, vagy 12 dolláros ár az mennyire volt kedvező?!
… ötödik és hatodik.
Szeretem az ötletes grafikával ellátott ruhákat, első alkalommal ennél a pólónál is fülig érő szájjal nyugtáztam a látottakat. Bár a különböző webshopok nem olvassák ezt a cikket, de el kell mondjam, hogy észre vettem a modell őszülő szakállát és a vagány tetoválásait is, szóval a hirdetés képi világa, a célközönség megszólításának módja részemről 10/10-re értékelhető.
Jó reggelt és boldog születésnapot kívánok azon Kedves Hallgatónknak és Olvasónknak, akik 1965-ben február hónap 15. napján születtek, mert ők együtt ünnepelhetik 55. születésnapjukat Kanada juharleveles zászlójával. Ígéretünkhöz hűen következzen a történelemóra második része.
Bármennyire is meglepő fiatalabb Hallgatóink, Olvasóink számára, Kanada ma használt nemzeti lobogója nem tekint vissza olyan tekintélyes múltra, mint például a magyar trikolór. Az új kanadai zászlót 1964. december 15-én anoním módon szavazta meg a Kanadai Parlament Alsóháza: 163 db támogató és 87 db ellenző vokssal végül a juharleveles lobogó nyert – s mindez valamikor a kora hajnali órákban történt.
Kanadának a legszenvedélyesebben új zászlót kereső embere nem volt más, mint az ország 14. miniszterelnöke, az 1957-ben Nobel-békedíjat kapó, Toronto-i születésű Lester B. Pearson(1897. április 23. – 1972. december 27.), akinek nevét 1984-ben a Toronto Nemzetközi Repülőtér is felvette.
De nem volt könnyű dolga! S nem csak azért, mert 5.900 db (le kell írnom betűvel is: ötezer-kilencszáz!) nevezés, azaz zászló terv érkezett be a döntéshozatallal foglalkozó többpárti bizottsághoz, hanem mert a Parlamenten belül és azon kívül, az utca emberénél sem talált mindig hasonlóan lelkes és támogató hangokra. (fotó forrása: Wikipedia)
Három. 3 év nektek, veletek.
Ők csak a baráti kör, nem pedig együttes:
a Facebook-os hírfolyamom részlete
Kanadának a legszenvedélyesebben új zászlót kereső embere nem volt más, mint az ország 14. miniszterelnöke, az 1957-ben Nobel-békedíjat kapó, Toronto-i születésű