Canada Day 2020

Boldog Kanada Napot Kívánunk Mindenkinek!
Kanada 153. éves lett és ebből az utolsó hatot vele közösen ünnepelhettem. A mai reggelim pedig nem is lehetett volna finomabb: kanadai palacsinta, kanadai juharsziruppal (van recept is). A mai cikkünk az ünnepre való tekintettel 100%-ban kanadai tartalommal lett állátva. Az alaphangot Clark W., azaz Uncle Clark, vagyis Clark nagybácsi biztosítja legújabb dalával. Ez egy igazi kanadai country nóta, amely Kanadáról és a kanadaiakról szól. T
ekerjétek fel a hangerőt és énekeljétek velünk ti is! Hááárom, és: “Up Here, In Canada”.
(nyitókép: Keith Johnston / Pixabay)

.

Mielőtt tovább olvasol, kérlek, hogy hallgasd meg a dalt és nézd végig a videóklipet:

A Clark W., vagy Uncle Clark (kinek melyik szimpatikusabb) művésznéven alkotó Jordan Wiberg, kanadai zenei producer, előadóművész, dalszövegíró és zeneszerző (dalaiból lejátszási lista található a weboldalán), fiúgyermek, férj és két gyermekes családapa Brit Columbia-ban, Lake County-ban lakik (Kelowna-tól kb. 20 km-re északra), amely település az Okanagan völgyében, az Okanagan és a Wood tavak között fekszik. A táj festői, ha BC-ben jársz, feltétlen keresd fel az Okanagan völgyét.

Mivel Jordan egy igen sokszínű és tehetséges egyéniség, elég csak a referenciákban bővelkedő weboldalát megnézni, saját komikus country-zenész énje, egyesek szerint “ikertestvére”, Clark W. néven készít vicces, sztereotipiákban, öniróniában, szarkasztikus hangnemben gazdag kanadai country dalokat.

balra Jordan, jobbra Clark W. – mintha ikrek lennének 🙂

.

Jordan egymaga írja és zenésíti meg a dalait, több hangszeren is játszik. A korábbi hírekkel ellentétben Jordan-nak nem volt és most nincs együttese: a dalokban hallható hangszereken maga zenél. Miután valamennyi zenei részletet feljátszotta, a hangsávot felénekelte, profi stúdiójában (ezen a weboldalon ismét egy 37 dalos lejátszási lista található) egymaga állítja össze a dalokat.

A Kelowna-i INFOnews-nak adott interjújában a következőket mondta: “Megpróbáltam hazafiassá, valósághűvé és önkritikussá tenni [a dalt], mert a kanadai humornak szerves része, hogy képesek vagyunk nevetni magunkon, ezért is próbáltam meg humorosnak lenni, egy kicsit szórakoztatni magunkat. Még igazán be sem fejeztem a dalt, amikor édesanyám megosztotta és mostanra nagyon népszerű lett.” – adott hangot csodálkozásának.

clark_w_jordan_wiberg_no-band_officialŐk csak a baráti kör, nem pedig együttes:
Jordan-en (középen) kívül senki más nem játszik hangszeren!
(fotó: Clark W. / Facebook)

.

Történt ugyanis, hogy Jordan megmutatta a készítés alatt álló “Up Here, In Canada” c. dalt édesanyjának, akinek annyira megtetszett a még nem teljesen kész mű, hogy a fia tudta és beleegyezése nélkül megosztotta azt a baráti körével. Akiknek szintén tetszett a dal, s nem tudván, hogy tulajdonképpen még nincs is kész, Ők is tovább osztották ismerőseik között. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, a dal – mondhatni – órák alatt lett országszerte ismert, s végül sok százezer kanadaihoz jutott el pár nap leforgása alatt.

A dal villámgyors népszerűvé válása még magát Jordan-t is meglepte. Úgy gondolta, hogy a következő 1 év alatt jó lesz, ha akad 5.000 internetező, aki meghallgatja ezt a nótáját. De a kanadaiak pillanatok alatt megkedvelték az “Up Here, In Canada”-t. Ennek az lett az eredménye, hogy Jordan májusban az alább látható rövid dalocskával köszönte meg nekik, hogy 7 nap alatt több, mint 1 millió ember hallgatta meg a dalt a YouTube-on:

a dalt április 24. óta több, mint 1 millió 797 ezerszer
hallgatták meg a YouTube-on

.

Jordan elmondta még, hogy: “Rengeteg ember kérdezte már, hogy az együttesem mikor fog náluk túrnézni, szóval úgy néz ki, hogy tényleg össze kell állítanom egy igazi együttest.

A CTV a múlt héten készített egy picivel több, mint 4 és fél perces hosszúságú interjút Jordan-nal és Clark W-vel: a népszerűségüket jól jellemzi, hogy pénteken és szombaton ez a híradó részlet volt a legnépszerűbb mind közül, az online felületeken ezt nézték meg a legtöbben!


a rendkívül sikeres interjú az “ikerpárral”

 

.

Emellett Jordan-nak, azaz Clark W.-nek/Uncle Clark-nak olyan kevésbé ismert slágerei is vannak (hasonlóan humoros, szarkasztikus stílusban), mint az “Anyukám dögös” és a “A házasság mindig szexi”, vagy a dallamában a Bad Guy-ra kísértetiesen hasonlító “Sportos srác” c. dal. Legújabb szerzeményét Jordan Clark néven jelentette meg, ezt a dalt Michelle Lynne-nel közönsen készítették el:

.

Sokoldalúságát és kreativitását még az is bizonyítja, hogy 1 hónappal ezelőtt Stayin’ Beauty címmel podcast-ot indított. Eddig 4 rész került publikálásra, ezeket az adásokat itt hallgathatod meg, de a kedvenc podcast alkalmazásodban, amelyen a KanadaBandát is hallgatod, feliratkozhatsz a csatornájára.

Közösségi média oldalak:

.

maple_leaf_5_lineup

.

Kanadai (más napokon amúgy amerikai) palacsinta receptje:

Mindenek előtt szükségünk lesz 1 üveg igazi, kanadai juharszirupra!
További hozzávalók:

  • 400 g finomliszt,
  • 100 g olvasztott teavaj,
  • 600 ml tej,
  • 3 evőkanál kristálycukor,
  • 2 db tyúktojás,
  • 1 csomag (12 gramm) sütőpor,
  • egy csipet só.
  • valamint teavaj, vagy margarin a sütéshez.

canadian_maple_syrup_bottle_sunseteredeti kanadai juharszirup,
autentikus csomagolásban
(fotó: Jody Parks / Pixabay)

.

Az elkészítés: a hozzávalókat öntsük egy tálba és jól (csomó mentesre) keverjük össze. A felforrósított palacsintasütőbe/serpenyőbe tegyünk egy késhegynyi vajat, vagy margarint. Ha elolvadt, akkor 3/4, vagy 1 egész merőkanál palacsinta tésztát öntsük a serpenyő közepére. Próbáljunk a magyarhoz képest kisebb és vastagabb palacsintákat készíteni. Amikor az alsó fele aranybarnára sült, fordítsuk meg.

canada_pancake_maple_syrup_berries_640tökéletes reggeli Kanada Napra
(fotó: StockSnap / Pixabay)

.

Tetszőleges mennyiséget, de legalább 3-4 darabot helyezzünk egy tányérra és ízlés szerint öntözzük meg igazi, kanadai juharsziruppal. Emellett az ínyencek egy kis teavajjal, és friss bogyós gyümölcsökkel is ízesíthetik a palacsintákat.

.

canada_flag2

Boldog Kanada Napot,
kellemes zene hallgatást
és jó étvágyat kíván a

KanadaBanda!

Terry Fox, A Kanadaiak Hőse

Terrance “Terry” Stanley Fox (1958. július 28., Winnipeg, MB – 1981. június 28. New Westminster, BC): atléta, parasportoló, humanitárius és rák kutató aktivista, 1 szövetségi és 1 tartományi kitüntetés birtokosa. Egy nagybetűs NEMZETI HŐS, aki nem csak ezrek, tízezrek, hanem milliók példaképe lett az elmúlt 4 évtized során. 1980. április 12-én kezdte meg minden idők leghosszabb “hazafutását” Kanada keleti partjától a nyugati partig, s ezzel akaratlanul is történelmet írt.
(nyitókép: Terry Fox Foundation)

 

Terry Fox távfutó és kosárlabda játékos, aktív sportember volt a gimnáziumi és az egyetemi évei alatt is. 1977-ben csak 19 éves volt, amikor osteosarcoma-val* diagnosztizálták, emiatt jobb lábát amputálni kellett. A sportolást ezután sem adta fel, kerekesszékes kosárlabda csapatával 3 alkalommal nyerték meg a nemzeti bajnokságot! Akaraterejének nem igazán akadt párja ebben a fél kontinensnyi országban, azonban az Ő története nem boldogan ért véget. Aktív, eseményekkel teli életet élt, de a rák elleni küzdelmet végül elvesztette: 1981. nyarán örökre megpihent.

Nulla kedvelés.
Nulla bejegyzés.
Nulla megosztás.
Milliós követőtábor.

 

Önmagát önzőnek jellemezte egy interjú alkalmával és valahol hálás is volt a sorsnak, hogy megtalálta őt a betegség, mert ezáltal lett más ember, ennek köszönhetően vált jobb emberré. Olyanná, aki törődött a másikkal, aki már odafigyelt az Őt körülvevő világra, aki előtt önzetlen célok lebegtek, aki jobbá akarta tenni a világot, aki jó példával akart mások előtt járni.

“Bármi lehetséges” – vallotta. És számára egy pillanatra talán így is tűnt. Nem ismert lehetetlen, az egészen biztos: minden helyzetből megpróbálta kihozni a legjobbat. Elszántsága és kitartása megkérdőjelezhetetlen volt. Az futása első napján Darrell, Terry öccse, azt mondta róla, hogy: “nincs az az erő, amely megállíthatná Őt”! Fred, Terry bátyja, aki a testvéréről elnevezett Alapítványban dolgozik, kb. 2 éve Calgary-ban járt és előadásokat tartott iskolások számára.

Autóbalesete után, 1976 novemberében, sem hagyta abba a spotolást, pedig jobb térde megsérült. Nem ment vele orvoshoz, csak a következő év márciusában kereste fel a kórházat, amikor a térdében már tartós fájdalmat érzett. A vizsgálatok során rákot diagnosztizáltak nála. Mivel a 70-es években az osteosarcoma-t nem tudták megfelelően kezelni, ezért a végtag amputáció volt az egyetlen megoldás.

terry_fox_40th_moh_01“Olyan példát akarok állítani,
amit soha sem felejtenek el!” – Terry Fox
Ma biztosan jelenthetjük ki: SIKERÜLT!
(fotó: Terry Fox Foundation)

 

1977 nyarán az operációt megelőző éjjel Terry egy újságcikket olvasott, amely arról számolt be, hogy egy hasonló sorsú, amputált lábú amerikai állampolgár lefuttota a New York Maratont. Ekkor fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy Ő maga nem csak egy maratoni távot, hanem Kanadát fogja keresztül futni. Ezzel akarta a rákbetegeket motiválni, felhívni a figyelmet a rákos megbetegedésekre és pénzt gyűjteni a rákkutatásra. Úgy gondolta, hogy ha minden kanadai állampolgár csak 1 dollárt ad, akkor 24 millió dollárt gyűjthet össze, s ezt az összeget utolsó centig a rákkutatásra fordíthatják majd.

terry_fox_in_training_19791979 elején kezdett el futóedzéseket tartani (lásd a fotón balra), ekkoriban futotta le első maratoni távját is. Az edzések során összesen 5.000 km-t tett meg, több protézist is kipróbálva és elkoptatva. A kedvence a Kanadai Történeti Múzeumben van kiállítva.

A Kanadát átszelő – mai szófordulattal élve – jótékonysági futás során az előzetes tervek alapján minden nap legalább egy maratoni távot, azaz 42 km-t, szeretett volna lefutni.

Még az indulás előtt írt egy levelet a Kanadai Rák Társaság-nak, akiktől az alábbi szavakkal kért támogatást: “Nem vagyok álmodozó, és nem mondom, hogy ez bármilyen végleges választ, vagy gyógymódot fog eredményezni a rákkutatásban, de hiszek a csodákban. Hinnem kell.”

A Társaság természetesen támogatásáról biztosította Terry-t, később találkozott is az elnökasszonnyal, akivel közösen készítették el Terry kanadai zászlós-térképes pólóját (lásd az alábbi fotón).

terry_fox_40th_moh_03(fotó: Terry Fox Foundation)

1980. április 12-én indult St. John’s-ból, Új-Fundland és Labrador fővárosából. A célállomás a Brit Columbia-ban található, a Vancouver-sziget déli sarkán fekvő Victoria városa lett volna. Indulását megelőzően két kulacsot töltött meg az Atlanti-óceán vizével. Egyet emlékbe szeretett volna megtartani magának, a másikat pedig a Csendes-óceánba szerette volna beleönteni a célbaérést követően.

Útja során rengeteg alkalommal nyilatkozott a sajtónak és tartott kisebb beszédeket. Megragadott minden alkalmat, hogy felhívhassa az emberek figyelmét a rákos megbetegedésekre. Ezrek, tízezrek hallgatták az egyes helyszíneken, milliók a televíziókban és a rádiókban. Sportmérkőzéseken vett részt díszvendégként, kezdőrúgásokat végzett el maerikai futball mérkőzéseken. Útközben rendszeresen akadtak olyan támogatói, szimpatizánsai, sorstársai, akik vele együtt futottak egy-egy szakaszon, vagy kerékpároztak mellette, mögötte hosszabb-rövidebb ideig – felnőttek, gyermekek egyaránt. Minden nap szerepelt a hírekben: egy 22 éves fiatalembernek sikerült lélekben is megmozdítania több, mint 22 millió embert!

És ne feledjük el: mindeközben parasportolóként minden nap lefutott egy maratont. Első pihenőnapját június 23-án tartotta. Augusztus hónap során már nem tudott abban a tempóban haladni, ahogyan azt a legelején eltervezte, valami nem volt rendben. Több pihenőt kellett tartania, azaz naponta már csak rövidebb távokat tudott megtenni.

terry_fox_routeAz 5.373 km még egy egészséges sportolónak is sok!
(kattints a képre a nagyobb nézethez)

(kép: Terry Fox Foundation)

 

1980. szeptember 1-én, 143 nap, 6 tartomány és 5.373 km után Terry feladni kényszerült a futást. Az utolsó méterek már kifejezetten nehezére estek a számára, végül az Ontario tartománybeli Thunder Bay város határában, a Felső-tó (Lake Superior) észak-nyugati partjainál fejezte be futást. A rák tovább terjedt szervezetében: megtámadta tüdejét. Ezt követően az egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy komolyabb fizikai megterhelésnek tegye ki magát. Mielőtt hazatért volna Brit Columbia-ba, egy utolsó sajtótájékoztatót tartott: “A legjobbat fogom nyújtani. Küzdeni fogok. Megigérem, hogy nem adom fel.”.

terry_fox_monument_thunder_bay_ontarioA Terry Fox emlékmű Thunder Bay város határában,
a Trans-Canada autópálya mellett,
amelyet 1982. június 26-án avattak fel.
(fotó: Richard Keeling / Wikipedia)

 

1980. szeptember 18-án a valaha élt legfiatalabb kanadaiként megkapta Kanada Érdemrendjét, majd októberben Brit Columbia tartománya a legmagasabb, civileknek adható kitüntetést adományozta Terry-nek. Pénzgyűjtó akcióját több nagy cég, például egy kanadai televíziós társaság és a Ford Motor Company is támogatta, ezek a vállalatok több millió dollárt adományoztak a nemes cél érdekében.

terry_fox_40th_moh_02Napsütésben, esőben, szélben is úton nyugatnak:
Terry-t nem zavarták
az időjárás viszontagságai
(fotó: Canadian Museum of History, Photo: Brad Paxton)

 

1980. december 23-án a The Canadian Press (a kanadai nemzeti hírügynökség) taglapjainak, valamint a rádió- és televíziós állomásoknak a szerkesztői Terry-t Az Év Emberének (Canadian Of The Year) választották meg.

terry_fox_marathon_of_hope_1980“Én csak azt szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy bármi lehetséges, ha megpróbálod, az álmok valóra válnak, ha megpróbálod.” – Terry Fox
(fotó: Terry Fox Foundation)

 

1981. február 1-re Terry futásának egyik célja teljesült: Kanada lakossága 24,1 milliósra bővült és a Terry Fox Remény Maratonja kasszájában 24,17 millió kanadai dollár gyűlt össze.

A nyár folyamán Terry állapota a kemoterápiás és interferon-kezelések** után sem javult, a Royal Columbian Kórházban 1 hónappal a 23. születésnapja előtt hunyt el.

marathon_of_hope_ends

  • 1981. július 17-én Brit Columbia tartományi kormányzata egy, a Kanadai Sziklás-hegységben található hegycsúcsot nevezett el Terry Fox-ról.
  • Nevét összesen 15 különböző országút és utca, 14 iskola viseli szerte Kanadában.
  • 1998-ban 30 különböző országban rendeztek Terry Fox Futást.
  • Terry emlékét a 2005-ben megjelentetett kanadai 1 dolláros (angolul: Loonie) érme is őrzi, amelyet a Winnipeg-i pénzverdében készítenek. Az Ebay-en a mai napig találhatunk gyűjtői példányokat, amelyeket néhány, vagy pár tíz kanadai dollárért megvásárolhatunk.

terry_fox_one-dollar_coin_2005

  • 2014-től, illetve 2015-től Kanada 3 tartományában minden évben van Terry Fox Emléknap: Brit Columbia-ban és Ontario-ban szeptemberben, Manitoba-ban Augusztusban.
  • 2020. márciusáig Terry Fox nevében 780.000.000 kanadai dollár (mintegy 179.622.540.000 forintnak megfelelő összeg)*** gyűlt össze rákkutatásra.

 

Magyar vonatkozások:

 

Továbbiak:

  • A filmben Eric Fryer alakította Terry Fox karakterét, Ő ugyanolyan amputáción esett át, mint Terry.

.

 


.

* az osteosarcoma a csontállományt termelő sejtek korlátlan burjánzása miatt kialakuló rosszindulatú daganat (forrás: gyermekdaganat.hu)

** az interferonok olyan fehérjék, amelyeket a különböző patogének (vírusok, baktériumok, paraziták vagy akár tumorsejtek) által megtámadott szervezet sejtjei bocsátanak ki. Az interferonok a citokinek közé tartoznak. Feladatuk, hogy aktiválják az immunrendszert és a környező sejtek védekező mechanizmusait. (forrás: Wikipédia szócikk)

*** 1 CAD = 230 HUF

terry_fox_monument_victoria_bc“Valahol a fájdalomnak meg kell szűnnie…” – Terry Fox
(fotó: Jondolar Schnurr / Pixabay)

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó

A Kanadai Titanic Busz

Nem kell semmi rosszra gondolni, ez a busz nem süllyedt el és ez a veszély egyáltalán nem is fenyegeti! 2012. április 15-én volt a 100. évfordulója annak, hogy elsüllyedt az RMS Titanic, brit utasszállító óceánjáró (a jégheggyel április 14-én, nem sokkal éjfél előtt ütközött). Valószínűleg kevesen tudják, hogy Halifax városának (Új-Skócia tartomány fővárosa) kikötőiből útnak induló, majd ide visszatérő két hajó (a Mackay-Bennett és a Minia) az áldozatok közül több, mint 300-t partra hozott, majd közülük 150 elhunytat a város három különböző temetőjében helyeztek örök nyugalomra 1912 május 1. és június 12. között.

canadian_titanic_bus_01mind a jármű, mind a matricák a régmúltat idézik

A szomorú évfordulón, 2012-ben, számos ünnepséget, megemlékezést és kiállítást szerveztek a városban. Ennek keretein belül “öltöztették Titanic-ba” a 18,28 méter hosszú, 2,59 méter széles, 3,65 méter magas Prevost Car H5-60 típusú csuklós távolsági autóbuszt, amelyből 1985 és 1992 között meglehetősen kevés, csak 46 darab készült.

canadian_titanic_bus_07

Egyes vélemények szerint azért csak ennyi, mert magasak voltak az üzemeltetési költségek, mások szerint pedig a jármű közepére beépített dízelmotor hozzáférhetősége nehézkes, ezért az alapvető karbantartási feladatok elvégezése igen körülményes: ahogyan a Titanic Bus jelenlegi tulajdonosa fogalmazta: “egy igazi kihívás”.

A harmadik oknak pedig felróhatjuk, hogy a csukló-mechanika meghibásodása esetén annak cseréje kb. 60.000 kanadai dollár, azaz hozzávetőletesen 13.700.000 Ft… volt, még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején. Kanadai szemmel nézve ez már akkor is horrorisztikus összeg volt. A rendelkezésre álló információk szerint a Prevost H5-60 újkori vételára a 1985-ben kb. 670.000 CAD volt (kb. 153.111.000 HUF), az inflációt figyelembe véve ma ez kb. 1.287.000 CAD-ot (kb. 293.833.000 HUF) jelentene.

canadian_titanic_bus_06

Az autóbuszon az első kettő és az utolsó tengely kormányzott. A V8-as, 12,1 literes, 1.694 Nm nyomatékú, 500 lóerős Detroit Diesel turbódízel motor középen, a második és a harmadik tengely között került elhelyezésre. A fellelhető információk alapján a jármű megengedett legnagyobb össztömege 27,67 tonna (61.000 lbs) volt, a fogyasztása kb. 42-43 liter 100 km-en. Az autóbuszba egy 5 sebességes automata váltót építettek, az utazóközönség számára 68 db ülőhely került kialakításra.

bus_prevost_h5-60_rear_sign

A cikkben szereplő példány, amely a 1001-es sorszámot viseli, 1990-ben készült. A Westours vásárolta meg, majd Seattle-i működését követően a Halifax-i székhelyű Absolute Charters (vagy más néven: Ambassatours) busztársaság tulajdonába került másik hasonló társával együtt.

Az autóbusz gyártója az idén 96 éves, Québec-i székhelyű Prevost Car Inc. (franciául – ejtsd: phré-vú khár), amely vállalat 1995 óta a Volvo Buses tulajdona. 2019-ben a Prevost volt a prémium intercity turista buszok vezető gyártója és a világ vezető gyártója a csúcskategóriás lakóautók és a speciális kialakítású járművek gyártói között.

canadian_titanic_bus_02

Miután eme ritkaság számba menő csuklós autóbuszok eladó sorba kerültek, az 1001-t, azaz a Titanic Bus-t egy kanadai, hat gyermekes, Alberta-i származású, de ma már a New Brunswick-i Moncton-ban élő házaspár, Joel ésPatty Constable vásárolta meg 2019. októberében Kanada legnépszerűbb apróhirdetési weboldalán 7.000 CAD-ért (kb. 1.590.000 HUF). Kitartó munkával lakóbusszá alakították, meghagyva az előző tulajdonos által felragasztott dekorációkat.

prevost_h5-60_unit-1001_unit-1006_joel_constable_2019balra az 1006-os, jobbra az 1001-es, a Titanic Bus,
a Constable család kertjében 2019 őszén

 

Nagy valószínúséggel a Constable család a világon az egyetlen olyan család, akiknek ebből a csukló autóbuszból nem egy, hanem rögtön kettő is áll otthon a kerben: az övék az 1006-os sorszámú is, amelyet alkatrésznek vásároltak meg, ma már üzemképtelen állapotban van.

canadian_titanic_bus_and_the_constable_familya 6 gyermekes Constable család, a háttérben a Titanic Bus
(fotó: Facebook)

 

A lakóbusszal Patty, Joel és a gyermekek Kanadában és az Államokban nyaralnak a téli hónapokban. Nem ez az első, több hónapig tartó utazásuk, ezt megelőzően két hasonlót csináltak végig és eme alkalommal valami “igazán nagy és 8 fő számára kényelmes” utazó/lakó járművet szerettek volna találni maguknak.

Pár éve, a második útjukra az alább látható, hagyományos lakóbusszal indultak el, akkor Kanada keleti partvidékéről Floridába utaztak, onnan Kaliforniába mentek. Ezt követően Kanada nyugati részét járták be, majd Kanadán keresztül hazatértek New Brunswick-ba, a két országot 5 hónap járták be.

gulfstream_tourmaster_40feet_rva 12,2 méter hosszú Gulfstream Tourmaster 40F,
Joel-ék második túrájukra ezzel a lakóbusszal mentek,
akkor még 5 gyermekkel

 

Joel az építőiparban dolgozik és az ősztől tavaszig tartó időszakban nincs sok munkájuk, így útra keltek. A költségekről Joel elmondta, hogy az átalakítás nem került sokba, mert azokat jórészt saját maga végezte el. Az utazás során a legnagyobb kiadást a tankolás jelenti: az összesen több ezer liternyi gázolaj nem olcsó mulatság. Lakókocsi parkokban állnak meg 1-2 hetes pihenőkre és szupermarketekben vásárolnak be, nem járnak drága éttermekbe és kihagyják a drága túrista lárványosságokat is.

canadian_titanic_bus_04

Több, számukra már szükségtelen tárgyat is eladtak a túrát megelőzően, például Joel egyik munkagépét és a motorkerékpárját is. Ez egy egyszeri kaland a számukra, mert miután véget ér a nyaralás, el fogják adni a Titanic Bus-t. Amely egyébként ahhoz képest, hogy 2020-ban már a 30. évében jár, nagyon jó állapotban van, egy kevés olajfogyasztást leszámítva gyakorlatilag hibátlan. Vásárláskor mind a fékek, mind a 10 darab gumiabroncs remek állapotban volt és van azóta is.

Azon felszerelési tárgyak (ággyá nyitható kanapé, hűtőszekrény, zuhanykabin), amelyek nem fértek be az ajtón, az ablaktáblák kiszerelését követően daru segítségével kerültek be a lakóbuszba.

canadian_titanic_bus_03

További információk a Titanic Bus-ról:

  • a lakóbusz egy csuklós autóbusznak látszó tárgy, amely légfékkel van felszerelve (mint megannyi másik autóbusz és tehergépkocsi), de a jármúkategória besorolása: lakóautó – azaz egy hagyományos (ez Kanadában a “Class 5”) jogosítvány és egy légfék vizsga birtokában bárki által vezethető,
  • a tetőn 10 db napelem kapott helyet, amely maximum 3.400 W-ot tud szolgáltatni,
  • 24V-os villanytargonca akkumulátor van a buszban, amelynek súlya közel 1.000 kg, a cellák feltöltéséről a buszt hajtó dízelmotor gondoskodik,
  • ahova egy 9,14 méteres (30 láb hosszú) teherautó befordul, oda a 18,28 méter hosszúságú Titanic Bus is bekanyarodik, mert a három kormányzott tengelynek köszönhetően nagyon fordulékony,
  • összesen 1.400 liternyi ivóvizet tudnak szállítani, a szennyvíz tartály 705 literes,
  • a légrugóknak köszönhetően a busz jobb eleje le tud “térdelni”, hogy az első lépcsőfok közelebb kerüljön a talajohoz, ezáltal megkönnyítve a be- és kiszállást,
  • a standard hasmagasság 25,4 cm, amely szükség esetén (pl. vasúti átjáróban, hogy még véletlen se akadjon fent a lakóbusz), további 10-12 cm-rel növelhető,
  • buszra és a buszba összesen 8 darab kamera került felszerelésre, a így a jármű teljes környezete megfigyelhető, akár álló helyzetben egy kempingben, akár menet közben, pl. szűk fordulók alkalmával,
  • a kamerák mellett mikrofonok és hangszórók is beépítésre kerültek, így szükség esetén hallhatói is, hogy mi folyik kint, illetve a vezetőülésből a hangszórókon keresztül ki is lehet szólni,
  • légkondícionáló és állófűtés is rendelkezésre áll, de van egy zuhanyzókabin, gyári toalett és beépített dupla mosogató is,
  • valamint egy nagy franciaágy a szülők és emeletes ágyak a gyermekek részére,
  • egy nagyméretű vetítővászon és egy kivetítő gép is van a buszban, így a házimozizás sem lehetetlen,
  • asztali számítógép és laptop a tanuláshoz, mivel az iskoláskorú gyermekek házi oktatásban részesülnek,
  • hangszerek, úgy mint szintetizátor, fuvola, hegedű, gitár, manolin és ukulele,
  • teljes értékű mosógép és szárítógép, továbbá mindenféle konyhafelszerelés is megtalálható.

 

bus_prevost_h5-60_enteriorígy nézett ki a Titanic Bus gyári állapotában

 

Az alábbi videón az 1006-t tekinthetjük meg, még szolgálati idejében, 2012-ben Halifax-ban. Ma már Joel-ék kertjében pihen, s amikor kell, egyes alkatrészei a Titanic Bus-ban kelrülnek felhasználásra:

 

Egy részletes Titanic Bus bemutató Joel és családja által:

 

Ha követni szeretnétek a Constable családot a közösségi médiában, akkor

a linkekre kattintva érhetők el.

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó

55 Éves A Kanadai Zászló

Jó reggelt és boldog születésnapot kívánok azon Kedves Hallgatónknak és Olvasónknak, akik 1955-ben február hónap 15. napján születtek, mert ők együtt ünnepelhetik 55. születésnapjukat Kanada juharleveles zászlójával. Ígéretünkhöz hűen következzen a történelemóra második része.

Az első rész, az “A Kanadai Zászló Megszületése” c. cikkünk ide kattintva olvasható. Ha a kanadai himnuszról szeretnél többet tudni, kattints ide és olvasd el “Canada Day 2019” c. cikkünket.

 

Bármennyire is meglepő fiatalabb Hallgatóink, Olvasóink számára, Kanada ma használt nemzeti lobogója nem tekint vissza olyan tekintélyes múltra, mint például a magyar trikolór. Az új kanadai zászlót 1964. december 15-én anoním módon szavazta meg a Kanadai Parlament Alsóháza: 163 db támogató és 87 db ellenző vokssal végül a juharleveles lobogó nyert – s mindez valamikor a kora hajnali órákban történt.

canada_paper_flag_01

 

447px-Lester_Pearson_1957Kanadának a legszenvedélyesebben új zászlót kereső embere nem volt más, mint az ország 14. miniszterelnöke, az 1957-ben Nobel-békedíjat kapó, Toronto-i születésű Lester B. Pearson (1897. április 23. – 1972. december 27.), akinek nevét 1984-ben a Toronto Nemzetközi Repülőtér is felvette.

De nem volt könnyű dolga! S nem csak azért, mert 5.900 db (le kell írnom betűvel is: ötezer-kilencszáz!) nevezés, azaz zászló terv érkezett be a döntéshozatallal foglalkozó többpárti bizottsághoz, hanem mert a Parlamenten belül és azon kívül, az utca emberénél sem talált mindig hasonlóan lelkes és támogató hangokra.
(fotó forrása: Wikipedia)

“55 Éves A Kanadai Zászló” bővebben

A Kanadai Zászló Megszületése

Egy rövid történelemóra következik: 1964-ben ezen a napon, december 15-én szavazta meg a Kanadai Parlament Alsóháza 163 igen és 87 nem szavazattal Kanada ma is használt hivatalos nemzeti lobogóját. Egészen furcsa és meghökkentő tervek is születtek a 60-as évek elején, azonban csak 3 terv jutott be a döntőbe. Cikkünkből azt is megtudhatod, hogy a kanadaiak kit tartanak a Kanadai Zászló Édesapjának.

Flags

Did you know that parliament approved the maple leaf design for the Canadian flag on this day in 1964? Watch the Heritage Minute to learn more:

Posted by Historica Canada on Monday, 9 December 2019

Flags

Did you know that parliament approved the maple leaf design for the Canadian flag on this day in 1964? Watch the Heritage Minute to learn more:

Posted by Historica Canada on Monday, 9 December 2019

A Historica Canada készítette az alábbi videót a mai nap emlékére:

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=ikY7bMDVQTg&w=560&h=315]

 

Ahogyan a videóban is látható, tényleg egészen elképesztő ötletekkel neveztek az egész országot lázban tartó zászló választási vitára. Voltak, akiknek esze ágában sem volt lecserélni az akkoriban használatban levő Piros Lobogót, és voltak olyanok, aki inkább valamilyen juharleveles változatot láttak volna szívesebben. Az utóbbiaknak lett igaza – szerintem szerencsére – és végül sikerült egy, a nemzeti zászlók között is igen egyedi, elengáns megjelenésű zászlót megválasztani Kanada hivatalos nemzeti lobogójává.

canadian_flags_1964

 

Kanada hivatalos zászlója a Piros Lobogó volt 1868 és 1965 között, amely létezésének szűk évszáza alatt 9 kisebb változtatást élt meg, de 97 év után végül búcsút mondtak neki.

canada_red_ensign_(1957-1965).jpga 8. változat, amely 1921 és 1957 között volt használatban

 

Az Piros Lobogó öröksége tovább él Manitoba és Ontartio tartományok hivatalos zászlóiban:

flag_of_manitoba_200px.png    flag_of_ontario_200px.png

 

A Parlamentben ülésező pártok között zajló, az új zászló megválasztásáról szóló vita nem volt “kispályás”: nem csak papír alapú látványtervek felett állva/ülve vitatkoztak, hanem valamennyi tervezetet elkészítették eredeti méretben, mintha már valódi zászlók lennének.

flag_commettee_1.jpg

Sőt – információim szerint -, a döntőseket, a Kanadai Zászló Atyjának vezényletével egy szélcsatornában azt is megnézték, milyen látványt nyújtanak szélcsendben és milyet, amikor fújja őket a szél.

Az 1964. decemberi döntősök:

A Kanadai Zászló Apukája kitüntető cím bírtokosa John Ross Matheson, a Québec-i származású ügyvéd, bíró, politikus, II. Világháborús veterán, 6 gyermek édesapja volt. 1914-ben született és hosszú, teljes életet élve 96 éves korában hunyt el. Matheson vezette azt a többpárti bizottságot, amely 1964 végén az új kanadai zászlóról döntött.

john_matheson_13-feb-2013.jpgJohn Ross Matheson (Nov. 14, 1917 – Dec. 27, 2013)
a juharleveles kanadai zászló előtt 2013. február 13-án

 

A II. Világháborúban Olaszországban szolgált az I. Kanadai Gyalogos Divíziónál a Lovas Tüzérségben, 1982-ben vonult nyugállományba ezredesi rangban. Ezt megelőzően a Kanadai Parlament tagja volt 1961 és 1968 között, tisztségét 3 alkalommal újíthatta meg. A juharleveles lobogó megszavaztatása melletti érdeme mellett a Kanada Rend (angolul: Order of Canada) létrehozási is az Ő nevéhez fűződik. Ez a legnagyobb állami kitüntetés, amely kanadai civilek számára adományozható.

order_of_canada.jpg

Nem csak különféle tervek rajzolódtak meg annak idején a leendő zászlóról, hanem még egy dalt is sikerült elénekelni a jövőbeli új lobogó dizájnjáról…

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=MA0ymd-CH80&w=560&h=315]

 

canada_flag_on_5c_stamp.jpgA történelemórát egy későbbi indőpontban folytatni fogjuk: egy cikk erejéig a kanadai zászló történetére annak ünnepnapján, február 15-én, az 55. évforduló alkalmából még visszatérünk.

 

– Lázadó

 

Mennyi? 40.

Egy rendhagyó cikk következik. Nem lesz hosszú, ellenben ünnepélyes már sokkal inkább. A 40. életév, különösen egy családos férfi életében, nagy dolog. Én most (még) könnyen beszélek, mivel az életkorom első számjegye (még) hármassal kezdődik. És ez az elkövetkezendő 1 év során így is marad. Aztán beállok én is a negyvenes apukák sorába. Cikkünk mai szereplője azonban ezt már most, szeptember 21-én megtette. És ugyan a szülinapi partija tegnap volt, mi nem szeretünk előre ünnepelni, szóval inkább vártunk még egy picit.

Tavaly novemberben került sor az első crossover adásunkra, amelyet a Szín Folt Cafe-val készítettünk. Ekkor Lehivel beszélgettünk nagyon sok mindenről (Európai Unióról, bel- és külpolitikáról, autókról, emigrációról, a Marvel univerzumról, stb., stb.) vagy másfél órán keresztül. Az adás napló elolvasható és az adás meghallgatható ezen a linken – aki nem hallotta még eme crossover-ünket, most bepótolhatja a lemaradását.

 

… 38 … 39 … 40!

A jó példával előttünk járó Lehi, mindent összevetve, mostanra körül-belül 300 podcast adást tudhat maga mögött. Az egyik első angliai, magyar nyelvű podcast készítóje, a magyar podcaster közösség egyik legismertebb alakja, egy fiú gyermek büszke édesapja és Lehiné hites ura.

Megragadva tehát eme egyszeri alkalmat: “Mennyi? 40.” bővebben

Már 2 Éve Bandázunk Együtt

Rohan az idő, szokták mondani … és valóban: 2017. nyara olyan, mintha tegnap lett volna. A weboldalunk júliusban indult, az első cikkeink augusztusban jelentek meg, majd a hónap 26. napján kiadtuk az első podcast-unkat! Nagy nap volt a számunkra, izgatottak voltunk, hogy milyen fogadtatást kapunk, lesznek-e olvasóink, mennyi hallgatónk lesz, milyen visszajelzéseket kapunk és így tovább.

kb_keep_calm

Sokat gondolkodtunk minden alkalommal, hogy milyen témát, témákat vegyünk elő és beszéljünk meg? Miről írjunk cikket? Nem tanácstalanok voltunk, hanem tele voltunk ötletekkel, jobbnál-jobb témákkal, amelyek közül már számtalant megosztottunk veletek vagy szóban, vagy írásban. Azért nem kell aggódni, maradt még bőven a tarsolyunkban úgy beszélgetésre, mint a weboldalon megjelenő cikkekre váró téma. “Már 2 Éve Bandázunk Együtt” bővebben

Holdra Szállás 1969

Az elmúlt hétvége a Holdra szállás 50. évfodulója körül forgott. Mindenki mindenhol ezzel foglalkozott. Az Apollo 11-gyel, az 1969. július 20-i landolással, Neil Armstrong-gal és Edwin “Buzz” Aldrin-nal voltak tele a Facebook posztok, a Twitter üzenetek, a különböző hírportálok és weboldalak cikkei, blogok és YouTube videók, a hír- és magazinműsorok riportjai szerte a világon. Úgyhogy mi ezt most kihagyjuk. Bőven van rendelkezésre álló információforrás minden tekintetben. Tulajdonképpen az Apolló missziókkal kapcsolatban már most is bőség zavara áll fent. Mi egy kicsit másféle irányból emlékezünk meg erről a történelmi tettről.
Nyitóképen, amely fotó 1969. április 30-án készült, balról jobbra: Neil Armstrong (parancsnok), Michael Collins (parancsnoki egység pilóta), Edwin „Buzz” Aldrin (holdkomppilóta). Képünk forrása a Wikipedia Apollo 11-ről írt szócikke.

Valahogy Michael Collins-ról mindig megfeledkeznek. Pedig az Ő tudására és jelenlétére is szükség volt a 11-es Apollo küldetésen. Amíg Neil és Buzz a Holdon volt, a fent keringő parancsnoki modulban Michael tartotta a frontot és várta vissza őket.

 

Kennedy, a Hold program …

Akik ismertek már a Kanadába költözésemet megelőzően, azon személyek többsége tudhatta, hogy JFK “We choose to go to the Moon” beszéde nagy motiváló erő volt a számomra.
(fotó: John F. Kennedy beszéde közben a Rice Egyetemen, 1962. Szeptember 12-én, – forrás: Wikipedia)

Én személyre szabtam az alábbi is hallható részlet magyarra fordított változatát, amely valahogyan így hangzott:

“Kérdezik egyesek, miért Kanada? Miért Kanadát választottuk új hazánknak? Megkérdezhetnék, miért mászták meg a legmagasabb hegyet? 88 éve miért repülték át az Atlanti-óceánt? Úgy döntöttünk, hogy Kanadába megyünk. Úgy döntöttünk, hogy Calgary-ba költözünk június hónapban és valóra váltjuk terveinket, nem azért, mert könnyû, hanem azért, mert nehéz! Mert ezen célunk meg fogja mérettetni a képességeimet és a tudásomat, mert ez az a kihívás, amelyet hajlandó vagyok elfogadni és ez az a kihívás, amelyet meg kívánok nyerni.”

Kennedy majd 18 perces beszédét teljes hosszában is érdemes meghallgatni, de én most csak egy rövid, közel 1 perc hosszúságú részletet szeretnék kiemelni ebből a történelmi beszédből. Ez a részlet 8 perc 45 másodpercnél kezdődik és tart kb. 9 perc 35-ig:

 

Na, de!

Ahogyan mondtam, mi egy picit más útját választjuk az Holdra lépés 50. évfordulójának megünneplésére.

 

Kezdjük az olvasni valókkal.

Donald Kent Slayton, vagyis ahogyan mindenki hívta, Deke Slayton egy könyvét ajánlom angolul is olvasni szeretők figyelmébe. Az 1994-ben kiadott, “DEKE! U.S. MANNED SPACE: From Mercury To The Space Shuttle” című könyv az Amazon-on szerezhető be, akár e-könyv formájában is.

Aki ugyanebből a könyvből magyarul szeretne olvasgatni, annak a DEKE blogot ajánlom. Ezen az oldalon egy lelkes honfitársunk fordította le az érdekesebb részeket 2012. októbere és 2014. júliusa között. A blogmotor működése miatt ez tulajdonképpen egy online könyv, amelyet hátulról előlre felé lapozva kell olvasni.

A blog ezt írja magáról: “Deke Slayton berepülő pilóta volt, az USA első hét asztronautájának egyike. Űrrepülése előtt azonban szívritmuszavart állapítottak meg nála: a hatvanas években nem repülhetett. Az asztronauták őt választották vezetőjüknek. Ezen a blogon Amerika első hét asztronautái által írt könyvekből elsőként fordítunk részleteket magyarra.”

Deke végül 1975-ben beteljesíthette gyermekkori álmát és az Apollo–18 fedélzetén kijutathatott a világűrbe, ahol a szovjet Szojuz–19 űrhajóval kapcsolódtak össze az Apollo-Szojuz programban. Összesen icivel több, mint 47 órán át volt összekapcsolódva a 2 űrhajó július 17-19 között. Erről a jelentőségteljes történelmi eseményről még Hofi Géza is megemlékezett:

Szóval a könyv és a blog egyaránt érdekes, nem mindennapi olvasmányok, ajánlom mindenki szíves figyelmébe.

 

Látnivalók hosszú sora

NASA – Az Amerikai űrkutatás története. Szinkronizált dokumentumfilm, az alapoktól mutatja be, milyen és mekkora munka folyt az USA-ban a sikeres küldetések érdekében. A sorozatnak további 3 része is van, azok szintén megtalálhatók a YouTube-on.

 

Holdárnyékban (In the Shadow of the Moon)

A 2007-es dokumentumfilmet csak Amazon-on érhető el és nézhető meg. Sajnos a port.hu-nak sincs információja arról, hogy mikor vetítik legközelebb valamely magyar tv-csatornán.

Információ a filmről: “1968 és 1972 között huszonnégy amerikai utazott a Holdig. Rajtuk kívül emberi lény még sosem látogatott el más égitestre. Filmünkben az Apollo program űrhajósai maguk mesélik el történetüket, és megosztják velünk gondolataikat arról, hogy ezek a nagyszabású kutatóutak mit jelentettek nekik és az emberiségnek. Készüljön fel rá, hogy bensőséges és tanulságos interjúkat fog látni az Apollo program minden egyes útjának legénységével az Apollo 8-tól – az első Hold körüli úttól – kezdve az Apollo 17-ig, az utolsó holdraszállásig, melynek során két ember több mint három nappalt és három éjszakát töltött a Hold felszínén. Az interjúk közé beillesztettünk felújított NASA-filmfelvételeket, melyek többsége még sosem volt látható. “

 

Gépek a Holdon (Moon Machines)

A 6 részes dokumentumfilm magyar szinkronnal elérhető a YouTube-on. Az utolsó rész különösen kedves a számomra, mert nagyobb részt Pavlics Ferenc munkásságáról, a holdjáró tervezőjéről szól: “Noha a Holdra lépõ ûrhajósokat mindenki ismeri, azok neve jórészt feledésbe merült, akik az „emberiség nagy lépését” lehetõvé tevõ szerkezeteket megalkották. A sorozat célja, hogy bemutassa azokat, akik közremûködtek abban, hogy az ûrhajósok küldetése teljesülhessen. Az epizódokban összesen hetven, az Apollo programban dolgozó szakember szólal meg, köztük a hatodik részben maga Pavlics Ferenc, a holdautó fõkonstruktõre is.”

További 2 angol nyelvű interjú tekinthető meg Pavlics úrral az alábbi 2 linken:

Pavlics Ferenc és a holdjáró
(fotó: https://alchetron.com)

 

Most pedig jöjjenek a mozifilmek.

Októberi égbolt (October Sky)

Életrajzi történet, valós események feldolgozásával. Nagyon kedves kis történet, nem csak a megszállottaknak, hanem családi mozinak is kiváló.

A port.hu leírása a filmről: “Az önéletrajzi ihletésű filmben Homer Hickam az 1950-es években, egy kis nyugat-virginiai bányászvárosban tölti gyermekéveit. Kilátásai nem túl fényesek, valószínűleg ő is bányász lesz, akárcsak édesapja. 1957 októberében azonban megváltozik Homer számára a világ: fellövik az első szovjet Szputnyikot. Attól kezdve a rakéták érdeklik leginkább a fiút. Barátaival minden idejét a kísérleteknek szenteli, a szülői rosszallások ellenére. Egyedül Riley tanárnő bátorítja a komolyabb kísérleteket. Vezetésével beneveznek a Nemzeti Tudományos Díjért folyó versengésbe. Homer céltudatosan készül pályájára és az űrkutatás egyik meghatározó amerikai személyiségévé válik.”

 

Az igazak (The Right Stuff)

(fotó: https://spacecenter.org)

Az 1983-as filmról az alábbiakat írja a port.hu: “Az ötvenes években az emberiség még félelemmel vegyes ámulattal figyelte az ismeretlen, titokzatos és veszélyes világűrt. Miután a szovjetek 1957-ben fellőtték az első Szputnyikot, Amerikában nekikezdtek egy olyan űrhajó elkészítésének, mellyel embert küldhetnek a világűrbe. A legjobb pilótákból 1959-re válogatták össze azt a hétfős csapatot, melynek tagjai közül kerül ki az első amerikai űrhajós. “Az Igazak”-nak hívták őket, akiket egységes csapattá, igaz barátokká kovácsolt a hatalmas feladat. A szovjetek azonban újból megelőzik őket, első emberként Gagarin jár a világűrben.”

 

Apollo 13

“Houston, we have a problem!”. Volt bárki, aki még nem látta ezt a filmet? Legalább kétszer? Kihagyhatatlan, s nem csak Tom Hanks, Gary Sinise és Ed Harris kiemelkedő játéka miatt.

A port.hu adatlapja alapján: “1970. április 11-én az Apollo 13 három fős legénysége nekivág a végtelen világűrnek. Küldetésük nem mindennapi: leszállni a Holdra. A kilövés simán megy, a mérnökökből, tudósokból és matematikusokból álló houstoni irányító központ felügyeli a repülést. Az űrhajó majdnem eléri a Holdat, amikor a következő üzenet érkezik 330 ezer kilométer messzeségből a Földre: “Houston, baj van.” A három űrhajóst egy hibás alkatrész miatt bekövetkezett robbanás megfosztja az oxigéntől, az energiától és a hajó irányításának lehetőségétől. A tét többé már nem a Hold elérése, hanem az életben maradás. “

Személyes kedvencem tehát a film, szerintem eddig 7, vagy 8 alkalommal láttam, a DVD a mai napig itt áll a polcon. Azóta már megjelent Blu-Ray-is és akár 4K-s felbontásban is élvezhetjük a látványt.

 

A Végtelen szerelmesei (From the Earth to the Moon)

Ez a több lemezes DVD-kiadás, amely 12 részt tartalmaz, szintén itt van a polcomon. Az HBO grandiózus, Tom Hanks nevével fémjelzett alkotása valamennyi űrutazás-űrhajózás iránt vonzalmat érző számára kötelező darab!

eredeti mérethez klikk a képre!

A port.hu ezt írja róla: “Hollywood sztárrendezői és sztárszínészei tolmácsolásában elevenednek meg az amerikai űrkutatás legendás korszakának mérföldkőnek számító mozzanatai, sikerei és kudarcai, veszteségei és eredményei, emberáldozatot követő tragédiái és az emberiség életét örökre megváltoztató felfedezései. “

Nem kérdéses, aki tudja, szerezze be mihamarabb!

 

A számolás joga (Hidden Figures)

Az űrkutatás, űrhajózás egy teljesen más, kevésbé ismert vetületét mutatja be a film. A 2017-es filmhez hasonlót ebben a műfajban még csak véletlenül sem lehetett látni az elmúlt 50 évben!

(fotó: 20th Century Fox)

A port.hu adatlapja szerint: “Az ötvenes évek vége: az Egyesült Államok elképesztő hajszával igyekszik legyőzni az űrversenyben Oroszországot. De már úgy tűnik, pénz, ész és elszántság mind kevés lehet… amikor találnak néhány kiaknázatlan, kihasználatlan lángeszet, akiket addig senkinek nem jutott eszébe használni. Hiszen többszörösen gyanúsak: nők és feketék.A három nő igazi emberi kompjúter: senki nem érti, hogyan képesek megcsinálni azokat a számításokat, amiket végeznek, de rakétasebességgel emelkednek a NASA ranglétráján, ott, ahol a kor legnagyobb tudósai dolgoznak. A cél: John Glennt feljuttatni az űrbe… és azután haza is hozni.”

A 6 főszereplő: Taraji P. Henson, Octavia Spencer, Janelle Monáe (aki egyébként amerikai dalszerző, énekes), Kevin Costner, Kirsten Dunst, Jim Parsons (Sheldon az Agymenőkből) játéka egészen parádés, szerintem hamarosan újra nézem a filmet.

 

Armstrong

Az Armstrong c. film az IMDB értékelései alapján 7.2 ponton áll a 10-ből. Sajnos idő hiányában még nem tudtam végig nézni a filmet, de ami késik, nem múlik.

A lehetőségekhez mérten érdemes a filmet eredeti nyelven, felirattal nézni, mert Harrison Ford narrációjával készült az eredeti felvételeket is tartalmazó dokumentumfilm.

Jelenleg csak az Amazon-on érhető el a film, de bízom benne, hogy hamarosan Magyarországon is elérhető lesz a mozikban, vagy valamely kábelcsatornán.

És véleményem szerint el is érkeztünk a 2018-as év legjobb Hollywood-i mozijához:

 

 

Az első ember (First Man)

A port.hu adatlapja az alábbiakat írja a filmről: “A 6 Oscar-díjas sikerfilmjük, a Kalifornia álom után Ryan Gosling és a rendező Damien Chazelle újra összefogtak: filmre viszik a lebilincselő történetet, amelynek középpontjában a NASA missziója áll, hogy embert küldjenek a holdra. A zsigeri, szubjektív krónika Neil Armstrong 1961 és 1969 közti időszakára koncentrál, és James R. Hansen könyve alapján készült. A film feltárja, milyen áldozatokat követelt Armstrongtól és a nemzettől a történelem egyik legveszélyesebb küldetése.”

 

A film egy életrajzi dráma, történelmi film! Amely megtörtént eseményeket dolgoz fel, amely Neil Armstrong életének egy nagyobb szeletét mutatja be (szerintem a legkevésbé sem unalmas módon). Viszont aki egy akciódús, fordulatos, körmöt izgalmában lerágós sci-fi-re számít, az hatalmasat fog csalódni – nekik ott A galaxis őrzői. Vagy valamelyik Disney mesefilm a háborúzó csillagokról. Aki azonban egy hiteles portrét szeretne látni, dokumentumfilm helyett egy nézhető játékfilmben, annak kötelező darab Az első ember c. film. Armstrong fia és özvegye szerint a valaha készült leghitelesebb alkotás született Neil-ről meg ezzel a filmmel.

 

The Astronaut Wives Club

Talán nem minden idők legjobbja, de egy tekintést talán megér ez a 10. részes sorozat. Az imdb-n 7.2-n áll, tehát egész jó értékeléssel büszkélkedhet.

A port.hu-n sokat nem lehet megtudni a könyvből született játékfilm sorozatról, de szerencsénkre a SorozatJunkie weboldal kritikával illette az egy évadból álló múvet. Az általuk leírtakból szemezgettem ki a legfontosabbnak gondolt észrevételeket, a sorozat főbb jellemzőit:

  • „Mercury Seven”, azaz a NASA 1959-ben elindított első űrprogramjába bekerülő űrhajósok feleségeinek életét mutatta be a hirtelen jött rivaldafényben
  • Hét nő volt tehát a középpontban, akik abban az időszakban váltak Amerika kedvenc „celebjeivé”, amikor a nőkre még csakis, mint anyákra és háziasszonyokra tekintettek
  • egy-két igazán minimális “csúsztatást” kivéve, száz százalékig ragaszkodott a valóságban megtörtént eseményekhez
  • a készítők nem találtak ki meg nem történt veszekedéseket, vagy bonyodalmakat, hanem követték a feleségek által elmesélteket.
  • A történet az 1959-es első űrprogram és a Holdra szállás, valamint az Apolló-14 fellövése közti bő tizenöt évet fedte le a 10 rész alatt
  • a 60-as évek Amerikája sokkal többről szólt, mint az űrversenyről, a háttérben komoly társadalmi problémák (faji kérdések, vietnami- és hidegháború) húzódtak
  • egy bizonyos társadalmi kérdés a feleségeket is komolyan érintette: a női egyenjogúságért való küzdelem. Láthattuk, hogy abban a korban a nőkre kizárólag, mint háziasszonyokra, anyákra és feleségekre tekintettek.
  • az űrhajós feleségek élete egyáltalán nem volt könnyű, a folyamatos aggódás, a férjek távolléte, a tökéletes élet „eljátszása” és az állandó nyilvánosság mindegyikük házasságára rányomta a bélyegét.

És legyen akkor 2 film a másik, azaz a szovjet oldalról is.

Salyut-7

A 2017-ben készült orosz, majdnem 2 órás történelmi dráma pontosan ugyanazt a minőségi szintet hozza, mint amit a Hollywood-i szuperprodukcióktól megszokhattunk. Természetesen eredeti nyelven, felirattal néztem meg a filmet: a hangzás és a képi világa lenyűgöző volt! A történet mesélés és a színészi alakítás is hozta a 9/10-t, úgyhogy akinek lehetősége van, feltétlen nézze meg a filmet! Az imdb-n 7.2-es értékelést kapott, de szerintem kijárna neki a 9 pont.

A port.hu ezt írja a filmről: “1985-ben a távirányítású szovjet űrállomás váratlanul elveszíti a kapcsolatot a földi irányítással. A Szaljut-7 a szovjet tudomány és űripar büszkesége, elvesztése nemcsak rombolná az ország imázsát, de a tragédia emberéleteket is veszélyeztet. Hogy megelőzzék a katasztrófát, az űrhajósoknak el kell érniük a Szaljut-7-et, és meg kell találniuk a hibát. Eddig azonban még senki nem dokkolt egy irányíthatatlan űrállomáson. Kezdetét veszi az űrhajózás történetének legkomplikáltabb küldetése. “

Eredeti nyelvű tréler, angol felirattal:

 

The Age of Pioneers / The spacewalker (Voszhod-2) (ez van olyankor, amikor egy film különböző országokban több címen is fut)

Az “Az úttörők kora”, vagy “Az űrsétáló” c. film már sokkal inkább tűnik egy valódi akciófilmnek, mint sem drámai hatású, lassabb folyású történetmesélésnek.

A látvány és a színészi alkotás itt is hozzá a kötelezőt, a sztori is izgalmas és belátást enged a háttérben zajló pártállami folyamatokba, hatalmi vitákba is. A számítógépes animációk hibátlanok és rettentően eredetinek hatnak.

 

Eredeti nyelvű tréler, angol felirattal:

Az imdb-n 7.3-as értékelése van a 2 óra 20 perc hosszúságú filmnek.

 

Az ajánló teljesen személyes vélemény szerint készült.

Ha valami fontos kimaradt, vagy figyelmünkbe ajánlanál valamit, vagy elmesélnéd, hogy neked mi tetszett/nem tetszett, írhatsz nekünk eme cikkünk Facebook posztja alatt, vagy Messenger-en, Twitter-en, de elérhetőek vagyunk e-mail-en is.

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

– Lázadó