[tl:dr] Hozzátok szólok, nektek írok, kedves hallgatók, kedves magyar podkaszterek! Az elmúlt 2,5 évben 3 kerekasztal beszélgetést és egy interjút hallgattam meg magyar podkaszterekkel, újságírókkal, reklámipari szakemberrel és médiamunkásokkal, influenszerekkel a magyar podkaszt jelenéről és jövőjéről. Az ott hallottakat végig- és átgondolva fogalmazódtak meg bennem az alábbiak.
Alap adatok, alap fogalmak, audioblogging
A podcast, mint szó, 2004. Februárjában született meg, amikor Ben Hammersley megírta „Audible revolution” c. cikkét a The Guardian-ba. A podcast magyarul: podkaszt – és nem pótkaszt, vagy pódkeszt!
Maga a műfaj, az angol nyelvű Wikipedia szócikk szerint, a 80-as évek Amerikájába vezethető vissza. Igazi lendületet a 2000-es évek közepétől kapott, leginkább az Apple iPod népszerűségének köszönhetően terjedt el a letölthető, non-lineáris, rendszeresen jelentkező online rádiómúsor, amelyre akkoriban még audioblogging néven hivatkoztak.
Ezekben az években még nem volt kellően kiépített/elterjedt és legfőképp nem volt olcsó a mobilinternet az Államokban és Nyugat-Európában, hogy útközben is lehessen online műsorokat hallgatni. Azaz az Apple csak egy felhasználóbarát eszközt adott a podkaszt hallgatáshoz, sem a műfaj alapjait, sem az elnevezést nem nekik köszönhetjük.
- A világon az első podcast tárhelyszolgáltató a 2004. Októberében indult Liberated Syndication (libsyn.com).
- Az iTunes 4.9-es verziójában (2005. Június) vált először elérhetővé a Podcast menüpont.
- A Yahoo.com 2005. Októberében indította el a podcast kereső szolgáltatását, amelyben a felhasználók meghallgathatták az egyes epizódokat és fel is iratkozhattak a különböző podkaszt csatornákra.
- A New Oxford American Dictionary 2005. Decemberében az év szavának választotta a podcast-ot.
- A 2006. Januárjában megtartott Apple Keynote-on Steve Jobs személyesen mutatta be, hogyan lehet a Garageband nevű alkalmazásukkal podcast-ot készíteni.
- Egy 2009-es felmérés szerint az amerikaiak 43%-a már hallott a podcast-ról, mint műfajról.
- Az Apple 2013-ban regisztrálta rendszerében az 1 milliárdodik podcast feliratkozást.
A következő néhány bekezdést Friderikusz Sándor úrnak is szíves figyelmébe ajánlom, mert a műsorsorozatának az első epizódjában Ő sem volt tisztában a fogalmakkal.
Sok podkaszter az internetes rádióműsor kifejezést használja, amikor új hallgatóknak a podkasztokról beszél, mert mindenki számára könnyen értelmezhető, mi is a rádióműsor és az internet ötvözése. De a podkasztolás több, mint egy internetes rádió – írja a PodcastHero szerzője. Vannak olyan internetes rádióműsorok, amelyek nem podkasztok. Az internetes streaming (online sugárzás) nem podkaszt, mert nem rendszeres megjelenésű és csak az online tartalom számít podkasztnak, amelyik RSS Feed-en keresztül érkezik meg a felhasználóhoz.
Rossz hírem van tehát: az elsődlegesen a YouTube-on és a Facebook-on streamelt videó nem podkaszt. Ez van.
Szakmai szemmel nézve nem tartom jó megoldásnak, hogy egy videós tartalom hangsávját külön is, mint podkaszt kiadjuk. Annak idején egyetlen Friderikusz Show, vagy Meglepő és mulatságos, vagy Osztálytalálkozó c. műsorok hanganyagát sem közölte le Kossuth, vagy a Danubius Rádió. Négy adás után úgy látom, hogy sem Sándor, sem pedig kollégái nem gondolnak arra a felvételek/interjúk elkészítése során, hogy később majd a hanganyagot különálló online tartalomként publikálni fogják. Így aztán podkaszt hallgató lényegi információkról marad le, mivel a videót nem láthatja, ezért nem tudja, hogy milyen feliratok jelennek meg a képen, mi látható az asztal végén álló monitoron, hogy ki-milyen ruhát visel, amelyre a beszélgetőpartner megjegyzést tesz, stb.
Szóval az a gond a Friderikusz Podcast-tal, hogy nem podkaszt, legalább is a megjelenés első felében biztosan nem és nevétől eltérően pont a podkaszt hallgatókkal nem törődik a műsor házigazdája az interjúk elkészítése során. Én értem, hogy közel 30 év televíziózás után egy számára új platformon nehéz eligazodni, de szerintem Sándortól ettől több profizmust várunk el.
A podkaszt a definíciója szerint epizódikus tartalom. Ezért legalább két epizódnak kell lennie ahhoz, hogy egy RSS Feed-en keresztül elérhetővé tett online tartalom podkasztnak minősüljön. Az epizódikus tartalom lehet audió, videó, vagy szöveges tartalom (pl. egy PDF fájl), amelyet sorozatban állítanak elő. A televíziós filmsorozat az epizodikus tartalom egyik jó példája, az önálló mozifilm azonban nem az (kivéve, ha pl. egy trilógia része).
Hol tartunk most?
A podkaszt.hu információi alapján magyar nyelven a mai napig több, mint 350 db podkasztot indítottak el készítőik. A lista nem teljes, mert van néhány olyan podkaszt, amely (még) nem található meg a listán, illetve szerepelnek olyanok is a felsorolásban, amelyek közül több már korábban megszűnt, vagy 2021-ben még nem adott ki új epizódot.
De még így is bőven 300 db feletti, aktív magyar nyelvű podkaszt-csatornáról beszélhetünk. Összehasonlításul: „az NMHH tartja nyilván a médiaszolgáltatásokat, így az összes magyarországi rádiót is, amelyekből ma Magyarországon több, mint 200 van„. Már most is 50%-kal több podkaszt csatorna van, mint ahány rádióállomás. Mi várható pár év múlva? Megduplázódik a jelenlegi magyar nyelvű podkasztok száma, vagy idővel megfeleződik a mostani mennyiség?
Nem is ástam igazán mélyre és a problémák már itt elkezdődnek. A magyarországi 200+ rádióállomásból jó néhány nem a piacról él meg, azaz nem a hirdetői bevételekből, hanem adóforintokból (közszolgálati rádiók), vagy alapítványi finanszírozásból tartják fent magukat.
A reklámidőt értékesítő cégeknek (sales house) köszönhetően a hagyományos, földfelszíni sugárzású rádiók esetén a hirdetők könnyen ki tudják választani, hogy a hitelesített hallgatottsági mérések alapján melyek azok a rádióállomások, amelyeken adott reklámkampányukat le akarják folytatni.
A hirdetők számára fontos a költséghatékonyság. A hiteles hallgatottsági adatok alapján tudják meghozni a döntésüket arról, hogy melyik rádióállomáson lesz hallható a hirdetésük: a cél, hogy egységnyi összegből a lehető legnagyobb számú potenciális vásárlót tudják megszólítani. Nem szeretnek pazarolni, vaktában lövöldözni, minden forint elköltését alaposan megfontolják. Ehhez egy erősen sarkos példa: szarvasmarha-tenyésztőként te sem a Vegetáriánusok Nyári Vásárán akarsz standot bérelni, hogy jó pénzt csinálj…
Ügy tudom, hogy a magyar nyelvű podkasztok hallgatottsági adatait jelenleg senki sem méri, s ha valaha készült is ilyen mérés, senki sem hitelesítette. Nem áll rendelkezésre olyan független hallgatottsági adatbázis, amely nem csak az adott podkaszt egy-egy epizódjának hallgatottságát mérné, hanem még a hallgató nemét, életkorát, lakhelyét, éves átlagkeresetét is listázná – természetesen név nélkül -, amely kiegészítő adatok fontosak egy-egy reklamkampány lebonyolításában.
Egy hirdető szeretné pontosan tudni, hogy mit kap a pénzéért, mielőtt reklámot helyez el. Szeretné tudni, hogy a hirdetése kiket ér el, hogy a hirdetése mekkora hasznot hoz majd a számára. Nem mindegy, hogy egy adott termék hirdetését többségében 18-29 év közötti, Budapesten, vagy megyeszékhelyen élő nők hallják, vagy inkább a 29-49 közötti életkorú, külföldön dolgozó és/vagy élő férfiak.
Mert a magyar hagyományos, közszolgálati és kereskedelmi rádiókkal ellentétben, amelyek jellemzően belföldön, azaz Magyarország területén érhetők el, a magyar nyelvű podkasztokat nem Magyarország területén élő hallgató is hallgatja (és készíti). Hogy pontosan mennyi, azt nem tudjuk, mert senkinél sem állnak rendelkezésre pontos, hitelt érdemlő hallgatottsági adatok. Ugye sokkal valószínűbb, hogy az okostelefonos alkalmazásban elérhető, ezért a világon bárhol meghallgatható podkaszt hallgatói oldalról sokkal nagyobb rugalmasságot nyújt, mint a lokálisan sugárzott rádióműsor, amely még ha el is érhető az interneten, folyamatosan internetkapcsolatot igényel, folyamatos adatforgalmat generál. Ezért aztán érthető, ha a Magyarországon kívül élők inkább választják a podkasztot, mint egy magyar közszolgálati-, vagy kereskedelmi rádió online músorát. Ez utóbbiak ugye tele vannak a külföldi hallgatók számára irreleváns hirdetésekkel.
A földfelszini sugárzású rádiók adása nem hallgatható vissza (egy-két műsorszámtól eltekintve, de azokból meg ki vannak vágva a reklámok), azaz akkor kell meghallgatnod az adást, amikor azt leadják – legalább is hirdetői oldalról ez volna az ideális. Ha lemaradtál, lemaradtál, ez van – de így a reklám sem jut el hozzád és emiatta a hirdető nem lesz boldog. Egy podkaszt epizódot napokkal, hetekkel, hónapokkal, sőt, akár évekkel később is visszahallgathatsz (time-shifted media). Ezekben aktualitásra vonatkozó, korlátozott ideig elérhető, adott időpontra szóló hirdetést elhelyezni nem igazán kifizetődő.
Kit érdekel ma, vagy holnap itt Kanadában, vagy Írországban, vagy Finnországban, hogy Magyarországon:
- melyik áruházláncnál volt akciós a csirkefarhát 2019. Májusában, vagy
- hogy 2020. Januárjában melyik ZS-kategóriás film került a mozikba, vagy
- hogy milyen kedvezményes modellek érhetők el adott autókereskedő hálózatában, „ameddig a készlet tart” jeligével?
Tudom, hogy vannak univerzális reklámok is, pl. mosószer, fogkefe, borotvahab, intim betét és egyéb használati tárgyak, élelmiszerek, italok, amelyekre mindig szükségünk van, és vannak online szolgáltatások, webáruházak, stb., amelyek az internetnetnek hála bárhonnan elérhetők. De ebben az esetben a nemzetközi összetételű, határon túli hallgató bázissal is számolni kell. Mert valószínúleg náluk nem, vagy nem úgy érhető el adott termék, országonként, földrészenként – sőt, nálunk tartományonként(!) -, is lehetnek kisebb-nagyobb eltésérek. És olyan terméket, szolgáltatást hirdetni, ami adott hallgatói csoport számára egyáltalán nem érhető el, az nem kifizetődő, tehát hirdetői oldalról a világ hülyesége. De legalább is komoly pénzpazarlás.
És merre tovább?
Egy-egy hírportál, lapkiadó vállalat, celebritás, influenszer podkasztok nélkül is széles, több tíz- vagy százezres eléréssel rendelkezik, s mindezt napi szinten. Ez hirdetői szemszögből nézve aranybánya, hiszen néhány hirdetés elhelyezésével milliós tömegekhez jut el az üzenete. Ha ezekhez még hozzávesszük a mostanában indult podkaszt csatornáikat is, a hirdetési portfólió egy tétellel bővül:
- a hirdető örül, mert egyetlen helyen is széles elérést kap, üzenete az elvárt hatékonysággal célba jut,
- a hírportál, a lapkiadó, a celebritás, meg a Zinfluenszer szintén örül, mert őt fogják megkeresni a hirdetők és nem azt, akinek a YouTube / TikTok / Facebook / Twitter / Instagram / Telegram / Pinterest / Tumblr / Reddit / Snapchat csatornái mellett sajnos nincs még egy podkaszt csatornája is, hogy 1-2000 emberrel többnek ajánlhassa adott terméket, szolgáltatást.
Mert amikor már évek óta (természetesen párhuzamosan) jelen vagy 5-6 közösségi média platformon, mint celeb, mint megélhetési internetes személyiség (azaz influenszer), jól kiépített követőtáborral, amely akár átfedésekkel is, de biztosan eléri a 400.000-500.000 főt, feltétlen muszáj még egy platformra betenni a lábad! Muszáj egy podkaszt csatornát is elindítanod, mert amit az elmúlt években nem tudtál még elmondani eladni a híveidnek, arra majd kiválóan alkalmas lesz a podkaszt, mint műfaj.
Mert az most olyan trendi. Meg olyan kis személyes, tudod?
Így és ezzel hígul fel a hobbistákból, az amatőr rádiósokból, az önálló útra lépő újságírókból álló podkaszterek szcénája. Akik lelkesedéssel és szeretettel, alázattal és elhivatottsággal, szenvedéllyel készítik adásaikat, nagy odafigyeléssel választanak ki témákat. Eközben a celebek és az influenszerek inkább anyagi megfontolásból, a minőség helyett a mennyiséget szem előtt tartva tolják a kontentet, naponta több alkalommal is. Mert a sok adás, a gyakori megjelenés hoz számukra sok hirdetést és a sok hirdetés biztosít nekik sok és még egy picivel több bevételt. Az értéket teremtő minőségi, a valamit pluszt adó tartalom meg kit érdekel?
A rendszeres bevételei a profitorientált sales house-ok, ügynökségek nyomulásának következménye, a hirdetők követelései, a lelégzetvételre és másodpercre pontosan kimért marketing-hadjárat eredménye lesz eztán. Mert a celeb, az influenszer is pénzből él és olyan isten nincs, hogy megjelenésének akár csak egy másodperce is ingyen legyen. Az online közösségi felületeket már összeszarta, most jöhet a podkaszt. Amikor meg lesz valami más, valami jobb, valami újabb, akkor meg tovább áll, mert az jövedelmezőbb lesz a számára, mint a podkaszt (ahol amúgy csak hallani lehet, de látni nem, az meg igazából csak félsiker).
Mi, az önálló, független podkaszterek megpróbálhatunk itt értéket teremteni, közösséget építeni, a celeb meg az influenszer úgy terelgeti a követőit innen oda, onnan ide, mint a jól idomított juhászkutya a bárányokat. Ne legyünk naívak: arra semmiféle garancia nincs, hogy mivel XY celeb podkasztolni kezdett, akkor majd a népek rászoknak a podkasztokra, a hirdetők meg a hirdetésre. És holnaptól majd, a felületes, egy napig érdekes, reklámmal telerakott celeb-tartalom után majd egy mélyen szántó, közszolgálati, valami pluszt adó, elgondolkodtató, informatív tartalom után vágyakozva keres és iratkozik fel újabb és újabb podkaszt csatornákra. Ahol még örülni is fog, ha reklámmal találkozik.
Ha ennek a másik oldalát nézem, ahol a végtelen pénz és a legmagasabb fokú profizmus áll – például Friderikusz Sándor által készített bármilyen produkciót, beleértve a legújabbat, a Friderikusz Podcast-ot -, ott már a név elég ahhoz, hogy a hirdető tudja, amit tudni akar: jól felépített műsorstruktúra, minőségi tartalom, több százezres nézettség/hallgatottság, már az első adástól, heti/napi rendszerességgel.
Melyik független podkaszt tudná a következőket utána csinálni? Friderikusz belsőépítésszel terveztetett stúdiót, ami mondjuk nem sikerült a legjobban, mert az utcán szirénázva elhaladó rendőrautó simán belehallatszott a felvételbe. Szóval ebben a profi technikával felszerelt Budapest belvárosi stúdióban csak a 4 darab Shure SM7B mikrofon 534.000 Ft-ba kerül. Ha lehet hinni a Apple-nek és a Podtail-nek, akkor a hallgatottsági listán Fridi podkasztja, két epizódot követően (11 nappal az indulása után) máris a 2. helyen áll Balázsék mögött , megelőzve a 444.hu-t.
SZERK: idő közben már az első helyre került!
Ha hirdetni szeretnék, én is hozzá mennék és nem azokhoz a podkasztokhoz, ahol tizen együtt sem érnek el annyi hallgatót egy hónap alatt, mint Fridi egyetlen adásával pár nap alatt. A Friderikusz Podcast első epizódját 264.000-en nézték meg a YouTube-on a megjelenést követő 11 napban. És ehhez adjuk hozzá a különböző podkaszt-applikációkban történt meghallgatások számát, így – biztosra veszen, hogy -, 300.000 hallgató felett járunk. Melyik önálló, lelkesedésből indított – mondjuk úgy, hogy amatőr – podkaszt tud hasonlót felmutatni?
Ezt a tl:dr cikkemet se olvassa el senki… Miből gondoljuk, hogy a másfél-két órás interjúkra, mélyen szántó közéleti kérdésekre, specifikus tematikákra majd tömegek lesznek kíváncsiak, ha azt nem egy évtizedek óta a médiában tevékenykedő, azaz jól ismert, tőkeerős sztár készíti? És tömegek alatt podkasztonként minimum 200-250.000 fős elkötelezett hallgatótábort értek! Mert 700-800 adományozóból és 5-10.000 hallgatóból nehéz lesz a hirdetési piacon megélni úgy, hogy kb. 15.000.000 ember beszéli a szép magyar nyelvet a gyönyörű zöld bolygónkon.
Figyelj, mutatom: ezekkel a hallgatottsági adatokkal kellene és kell felvenni a versenyt a magyar nyelvű podkasztoknak, ha és amennyiben a hirdetők pénzére pályáznak! 2019-ben négy földfelszíni sugárzású rádió ért el naponta legalább 1.000.000 embert:
Van egy frissebb is. A 2020. Júliusi felmérésből kiderül, hogy:
- a 15 évnél idősebbek körében a Retro Rádió vezet a fővárosban ugyanúgy, mint országosan,
- a Rádió 1 hálózatának hallgatószáma pedig két hónapon stabilan meghaladta az 1.000.000 főt naponta,
- a 2020-as nyár utolsó napján minden eddigi rekordot megdöntött a Balázsék internetes hallgatottsága, közel 400.000-en indították el az online streamet, egy időben pedig több, mint 50.000 hallgatták az adásukat. A közösségi médiában indított élő videóikat is több 100.000-en követték.
Melyik magyar nyelvű podkaszt epizód fog eljutni 1.000.000 hallgatóhoz 72 óra alatt? Lehet tippelni…
A malacpersely
Április közepén jelent meg a Média1 oldalán a hazai reklámtorta a 2020-as évről. A 2019-sel összehasonlítva az látszik, hogy ha nem sokkal, de apadt a magyar rádióknál a reklámköltések aránya: a teljes marketingköltésnek csak a 4,2%-t kapták az előző évi 4,6%-hoz képest (-11%-os eltérés). A mozi és a rádiós piac a legnagyobb vesztes a 6 terület közül.
Április végén a Média1 interjút készített Gulyás Jánossal, a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) elnökével, aki a magyar nyelvű podkasztok hallgatottságáról, a hirdetés elhelyezési lehetőségeikkel kapcsolatban elmondta, hogy:
„Nagyon gyerekcipőben van (..) nagyon nehezen látható és mérhető piac szeletecske, erről még információink nincsenek. (..) Amíg nem lesz pontosabb kép arról, hogy hogyan, hányan hallgatják a podcast-okat, addig nagyon nehéz lesz több pénzt errefele terelni. (..) Az embereknek a médiafogyasztásában megjelent a podkaszt, egyre népszerűbb, sokat beszélünk erről, egyre több tartalom is van, de még azért a reklámpiaci áttörése várat magára.”
A magyar podkasztokról szóló részlet a Média1 (VipCast) Podcast-ban 24perc 44mp-től hallgatható meg.
A hülyék az utca másik oldalán laknak
Jöttek itt azzal a lapkiadók, a hírportálok szerkesztőségei, hogy: „tecciktunni, a magyar hirdetési piac speciális és hát muszáj lesz a olvasói, hallgatói támogatásokra, a paywall-ra váltani* a közeljövőben”. Ami huszon-x évig ingyé’ volt, az majd most jól fizetős lesz. Ha van pénz, van hír, ha nincs pénz, nincs hír.
De miért? Mert a hirdetők jelentősebb része – mondjuk úgy -, becsicskult és jó mélyre bedugták fitos kis orrocskájukat a Magyar Kormány seggébe és az így beszűkült látómezejükbe már nem fér bele a független, vagy a kormánykritikus média. Akik hirdetésektől és hirdetési pénzektől estek és esnek el. Rendben hát – mondták Ők – szerencsére itt vannak nekünk a lojális olvasóink, akik majd adományaikkal, a havi előfizetési díjakkal finanszírozzák a működésünket, hiszen az újságárusnál is pénzfizetés ellenében juthatnak hozzá a nyomtatott napi- vagy hetilapokhoz, magazinokhoz.
Ez szerintem rendben van. Ha az én munkám az, hogy szolgáltatást nyújtok, akkor elvárom, hogy ezért anyagi ellentételezést kapjak. Csak izé… tetszettek volna előbb észbe kapni. Mondjuk úgy a 90-es évek vége felé. Nem pedig egy az egyben ingyen adni a mindent is, egy az egyben a hirdetési bevételekre hagyatkozni a működés során. 1996. óta működik a hvg.hu, az origo.hu 1998-ban, az index.hu 1999-ben indult el. Való igaz, akkoriban senki sem sejthette, hogy ennek az lesz a vége, hogy eltűnik pár milliárd forint a magyar hirdetési piacról (jól van, nem eltűnik, csak egy bizonyos irányba terelődik). De ha már így esett, akkor mindenki előfizet arra az online tartalomra, amely neki szimpatikus.
„A 444 hosszú távú, stabil működését az tudja biztosítani, ha az olvasóink rendszeresen támogatják a munkánkat.”
„A minőségi tartalom sok pénzbe kerül, és mindezt csak hirdetési bevételekből finanszírozni egyre nehezebb. Ahhoz, hogy még több oknyomozó cikkel, nagyinterjúval, videóval jelentkezhessünk, szükségünk van olvasóink támogatására.”
Ezután tehát az olvasók pénze fogja szavatolni a szerkesztőségek, kiadók hosszútávú, stabil működését, nem cégek és vállalkozások marketing költései. Öhöm, bódóttá!
Ne feledjük: már az első pillanattól igyekeztek kihangsúlyozni ennek a modellnek az előnyeit: milyen jó is lesz megszabadulni a csúf, gonosz Hókuszpóktól hirdetőktől végre. S mennyivel jobb lesz, ha nem egy profitorientált vállalkozás hirdetéseiből, hanem az olvasók pénzéből működnek majd, mert akkor csak és kizárólag az olvasóknak kell megfelelniük. Az újságíróknak (a szerkesztőségnek, a lapkiadónak) nem kell öncenzúrát gyakorolniuk, mert ha erről, vagy arról ezt, vagy azt írják, akkor elijeszthetik a hirdetőket. Mindenki nyer azzal, ha azok finanszírozza a hírportál, a szerkesztőség munkáját, akiknek a hírek, riportok, elemzések szólnak.
Tehát a hírportálra nem kell több kereskedelmi megjelenés: ha nem jönnek, akkor most már ne is jöjjenek!
De azért a podkasztokban majd nagyon jó, a legjobb helye lesz a hirdetők ajánlatainak.
Money, money, money
Mindenhol gyűlöljük a reklámokat. Nem hiszed, mi?
- A böngészőinkben popup- és adblocker kerül telepítésre,
- az autórádiót lehallkítjuk,
- a tv-t elkapcsoljuk, amíg a századszorra hallott/látott, végtelenül bárgyú hirdetésekkel teli reklámblokk lemegy.
- Az óriásplakátokat (már ahol van) észre sem vesszük,
- a postaládába dobott szórólapnak pedig egyenes az útja a kukába/vegyes tüzelésű kazánba.
De a podkasztokban el fogjuk tűrni ezeket a százszor látott/hallott hirdetéseket.
Hogy MI VAN?!?
Előbb kiutáljuk a hirdetőket a fantáziátlan, unalmas, teljesen érdektelen reklámjaikkal a hírportálokról, a rádiókból, a tv-kből, de majd jól eltűrjük, sőt, egyenesen szeretni fogjuk őket – a hirdetéseikkel együtt -, a podkasztokban. A reklámköltés lesz a műfaj megmentője, vagy legalább is, az fogja felturbózni a magyar podkasztokat. Hurrá!!
Mert, mint az már mindeki kitalálta, a hirdetésekből keletkezett bevétel fog hosszútávon stabil működési körülményeket biztosítani annak a 300 feletti számú magyar nyelvű podkasztnak. (Pont, ahogyan a hírportálok esetében az olvasói adományok, havi/éves előfizetések biztosítják a hosszútávú stabil működést a szerkesztőségeknek, lapkiadóknak.)
Jól gondolom, hogy erre mondják azt, hogy segget csinálunk a szánkból? Vagy az egy másik szituáció lenne?
Az egyik dőzsöl, a másik éhenhal
Miből gondoljuk, hogy a húsosfazék mellett majd mindenki egyformán foglal helyet és egyforma méretű kanál jut majd mindenkinek?
Ha majd egyszer lesz, akkor a magyar podkaszt-hirdetési piacot is a NAGYOK fogják uralni: a hírportálok, rádióállomások, híres ex-televíziós sztárok, na meg a celebek és a Zinfluenszerek által készített műsorokat fogják előnyben részesíteni a hirdetők, mert ott már adott a több százezres elérés, az elkötelezett hallgatói bázis, a kiszámítható, rendszeres megjelenés, a jól behatárolható tartalom, illetve az afelett gyakorolt kontroll.
Egy kisebb, epizódonként pár százas, pár ezres, de ugyanúgy stabil megjelenéssel és lojális hallgatói táborral rendelkező független podkaszt – amennyiben szeretne -, esélytelen lesz hirdetési pénzekre szert tenni. Talán majd csak akkor, ha kisebb-nagyobb mértékben feladja függetlenségét és betagozódik egy hirdetés-értékesítő, vagy egy podkaszt ügynökség alá.
Van az a pénz, amiért egy profi marketinges csapat hirdetőket szerez neked.
Van az a feltételrendszer, amely számodra kérdés nélkül elfogadható?
Félő, hogy ebben az esetben ugyanaz a veszély állhat majd fent a tartalomgyártók számára, mint a kiadóvállalat alkalmazásában álló újságíró esetében: nem lesz egészen mindegy az, hogy az adott podkaszter kivel, miről, hogyan, miként készít majd el egy-egy epizódot, nem lesz teljesen mindegy, kiről/miről milyen kontextusban nyilatkozik, tesz kijelentéseket. A hirdetői pénzekért cserébe a podkaszt csatortnának meg kell válogatni a tartalmat. Mert aki a fizet, az szeretné azt kapni a pénzéért, amit Ő akar. Nem azt, amit a podkaszter gondol… Nem szabad ugyanis sem azt a kevés hallgatót, sem azt a kevés hirdetőt elriasztani a megosztó tematikával. A jövő szlogenje: „Vigyázz a szádra és nem marad üres a zsebed!„
Ez számomra vállalhatatlan.
De ahogyan a példa is mutatja, a magyar médiában az újságok, tv- és rádióállomások szerkesztőségei ezen az elvek mentén működnek már nagyon rég óta.
Összehasonlítás
Játszunk el a gondolattal. Van a független podkaszt. Aki havonta 3 adást publikál, s az első 3 hónapban meghallgatják az egyes epizódokat 5.000-en, azaz van 15.000 meghallgatás. Ha brutális számokat akarok leírni, akkor kacagva megduplázom ezt a számot és 30.000 meghallgatásról beszélek/negyedév. Ez 120.000 meghallgatás/évet jelent.
Vannak ők, a nagy podkasztok. Akik napi szinten félmilliós-milliós hallgatottságot tudnak felmutatni. Hetente kiadnak 5 db adást – mert a fantáziátlanul az egyik műsorvezetőről elnevezett reggeli szerencsétlenkedésüket kiadják podkasztként is -, s máris megvan a dupla műsoridő.
Vannak ők, a nagy podkasztok. Akik a hírportáljukon 100 db hírt, cikket, stb. raknak ki és ezért közel milliós oldalletöltést érnek el, minden egyes nap.
Vannak ők, a nagy podkasztok. Ahol már a műsorvezető neve garancia arra, hogy több százezres hallgatóságra tesz szert pár nap leforgása alatt legújabb podkaszt csatornájához.
Vannak ők, a celebek, a megélhetési internetes személyiségek. Akiknek a nyolc-tíz különböző közösségi média felületéről van több százezernyi követője, akiknek megfelelő pénzösszeg fejében bárki bármilyen szöveget a szájukba adhat és bumm!! Máris kész a nagy eléréssel bíró reklámhadjárat.
Köszi!
Tovább is van, mondjam még?
A végére hagytam a legjobbat! Szóval ha eddig eljutottál, ne most add fel! Köszi!
Ez az a rész, ahol a kollégáimhoz, a magyar podkaszterekhez szólók. Nem csak a hirdetők és hirdetéseik, hanem mi magunk is a marketing és a PR alkotóelemei vagyunk.
illusztráció: Gerd Altmann / Pixabay
Hogyan látjuk önmagunkat? Mit gondolunk a hallgatókról? Nagyon fontos, hogyan vélekedünk önmagunkról, hogy építjük fel az imidzsünket, a podkasztunkat a hallgatóság számára, hogy mit gondolunk azokról, akik a legdrágábbat, az idejüket szánják ránk?
Egy jól nevelet, iskolázott, a hallgatókat, a magyar podkaszter közösséget a legmesszebb menőkig tisztelő a „műsorvezető” (hívjuk most így) egy podkaszt adásban:
- nem szaroz le és
- nem állítja azt egy másik podkasztról, hogy az „egy hallgathatatlan fos” csak azért, mert neki más elképzelései vannak a tartalomról!
- A 7. saját készítésű epizód után nem beszél úgy a magyar podkaszt hallgatókról, hogy
„Mi a faszt hallgatnak ezek a korcsok?”, csak azért, mert úgy tűnik, hogy az Ő podkaszt csatornája nem olyan népszerű, mint másoké.
Így egy értelmes, magára valamit is adó podkaszter nem beszél sem 2016-ban, a magyar podkaszt népszerűvé válásának hajnalán, sem máskor! Ha mégis, akkor az a minimum, amit megtehet, hogy miután minden érintettől elnézést kért (ehhez nem kell térdre ereszkednie, bár szívesen látnám), majd villámgyorsan eltűnik a süllyesztőben! Sajnos, ez azóta nem történt meg, sőt, történetünk „főhőse” továbbra is rendszeresen jelentkezik adásokkal.
Kiegészítő szolgáltatás? Nem az, hanem teljes értékű tartalom.
Médiaipari próbálkozás? Nem az, hanem egy határozott elképzelésekkel létrehozott és működtetett adás sorozat.
Csak egy kis vidéki podkaszt? Nem! Mert nem regionális, földfelszini sugárzású rádióállomás vagytok, hanem egy, az interneten a világ bármely pontjáról elérhető online tartalomszolgáltató! Persze, ha a lakhelyed környezetében fontos témákra koncentrálsz, akkor másnak nem lesz releváns a tartalmad, de ez a Te döntésed!
Amíg egyes tartalom előállítók – jellemzően azok, akiknek nem az elsődleges megjelenési felülete a podkaszt a Facebook, TikTok, YouTube, Insta, Twitter, hírportál/weboldal, földi sugárzású rádióműsor, stb. mellett -, úgy beszélnek a podkasztról, mint egy sokad rendű, futottak még kategóriájú médiumról, amire igazából senki sem kíváncsi néhány elhivatott hallgatót leszámítva.
Ha mi magunk sem vesszünk komolyan azt, amit csinálunk, akkor hogyan lehet elvárni azt, hogy a hirdetők majd komolyan vesznek bennünket, a munkánkat, a podkaszt csatornánkat és drága pénzt fognak adni azért, hogy nálunk hirdethessenek?
Mikrofon próba, egy, kettő, három!
Nem tudok elmenni szó nélkül a minőségi hangzás és a minőségi tartalom kérdése mellett. Tapasztalatom szerint a hallgatók előre sorolják a tökéletes hangminőséget, ezt pedig az informatív, szórakoztató, változatos adástematika követi. Ha nem hallom és nem értem tisztán azt, hogy miről beszélgetnek az adásban a hosztok, a meghívott vendégek, akkor lehet akármilyen érdekfeszítő a téma, nem tudom végighallgatni az adást. Amikor a felvétel az elejétől a végéig recseg-ropog, amikor három emberből 1 nem hallható szinte soha, amikor akadozik a beszédhang és kimaradnak szótagok, szavak a párbeszédben, akkor az nem egy tartalmas, érdekfeszítő epizód, hanem csak zaj.
Én hallgatóként, tartalom fogyasztóként nagyon szeretném, ha a 70., vagy a 420. adás után nem kellene azon mérgelődnöm már a 2. percében az adott epizódnak, hogy miért a szupergazdaságos gigaolcsó mikrofonos-fejhallgatóval rögzítik az adást? Hogy miért a szoba közepén álló dohányzóasztalra lerakott dinamikus mikrofon háta mögé ülnek le interjúzni? Mert ott van a fotel? Hogy miért kell erőltetni a videózást adásfelvétel közben, amikor füllel jól hallhatóan a rendelkezésre álló internetkapcsolat sávszélessége nem bírja el a terhelést?
A legkevésbé sem igaz az az állítás, hogy bárki, mindenféle technikai jártasság nélkül elkezdhet podkasztolni!
Szükség van egy minimális tudásra ahhoz, hogy vállalható és élvezetes produktumot tudjuk publikálni. Nagyon nem mindegy, hogy a rögzítés helyszínén, a felvétel időpontjában milyen karakterisztikájú mikrofon, milyen hangkártya, fejhallgató, editáló szoftver áll a rendelkezésedre, hogy milyenek az akusztikai adottságok. Tudni kell a megfelelő beállításokat, ismerni technika képességeit és jól kell tudni használni az editáló szoftvert.
Az elfogadható minőséget biztosító technika pénzbe kerül – de ezzel, gondolom, most nem mondtam újdonságot. Továbbá érdemes arra is gondolni, hogy a podcast hosting, a webhosting, a domain szintén pénzbe kerül.
Ha a minőségi produktum a végcél – és miért lenne a cél bármi más, miért elégednénk meg kevesebbel? -, nem dolgozhatunk a legolcsóbb eszközparkkal. Az: „Áh, ezeknek? Ezeknek jó lesz így is.” mentalitás elfogadhatatlan! Rábízhatod magad arra, ami éppen ott és akkor kéznél van, de az ilyenekből nem szoktak jó dolgok kisülni.
Mondd, te kit választanál?
Játszunk el a gondolattal, hogy te még soha nem hallgattál egyetlen egy podkasztot sem. Megnyitod a podkaszt.hu-t, vagy a podkaszt alkalmazást az okoseszközön és ott van előtted a teljes magyar lista: 300+ csatorna, több ezer podkaszt epizód (és ezek csak a magyar nyelvű tartalmak, világszerte angol nyelven kb. 180.000 podcast működik).
Hogyan kezdesz neki? Kit és mi alapján választasz ki meghallgatásra? Van időd, energiád, kedved belehallgatni mindbe, majd kiválasztani a 300-ból azt a tizet-tizenötöt, akikre végül majd feliratkozol? Követed az influenszert, a celebet? Vagy a hírportál egyik csatornáját választod, ha már úgy is az előfizetéses híreiket olvasod? Vagy épp ellenkezőleg: igyekszel ezektől távol maradni és valami egyedit, valami különlegeset választani, egy független podkasztot?
Itt a vége …
Az már most jól látható, hogy az éves szinten néhány 10.000, esetleg 100-200.000 hallgatót elérő, önállóan működő podkasztok láthatatlanok maradnak a hirdetők számára. Ahogyan egy Google keresés találatainak már a 3. oldalát sem nézi meg senki, pont így nem fog foglalkozni senki sem a hallgatottsági listákon a 50. helyezett podkaszttal. És akkor onnan még van hátrafelé további 250… Most, aztán később lehet akár még 400 is.
A fentiek tükrében van-e valaki, aki úgy gondolja, hogy jó lesz az a hallgatóknak, hogy jót fog tenni a hallgatottságunknak, ha a magyar podkasztok feltöltődnek reklámokkal? Tegye fel a kezét az (szóljatok hozzá, vagy írjatok e-mail-t), aki úgy látja, hogy a magyar podkasztok 10%-a 1-2 éven belül meg fog tudni élni tisztán a reklámokból? Ez nagyjából 30 podkasztot jelent.
Vagy ki véli úgy, hogy a hirdetési bevételek hosszútávú, stabil (és teljes mértékben független!) működést fognak tudni biztosítani a magyar podkaszterek nagyobb része számára? Tehát lesz-e 150-180 olyan magyar nyelvű podkaszt, amely fixen beérkező reklámbevételekre számítha a közeljövőben?
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
– Lázadó
nyitókép: Bruno /Germany / Pixabay