Sínen Vagyunk!

Sínen vagyunk! Hamarosan érkezik 15. adásunk, amelyben két megosztó politikusról, s két, egymással hadilábon álló országról, valamint az ezzel kapcsolatos eseményekről, változásokról, fontosabb dolgokról beszélgettünk.

De ez még nem minden! A jövő hét folyamán publikálásra kerül két cikkünk is. Párállástól függetlenül, általánosságban foglalunk állást kormányzati direkt-marketinges kérdésekben. Valamint egy nagyjából szóra sem érdemes videóklippecskét, hazafias üzenetet véleményezünk, de tényleg csak röviden.

Most pedig jöjjön a lényeg!

Vigyázat! Az 55. vágányra szerelvény érkezik!

Boldog születésnapot, NOHAB!

 

Az idén 55 évesek a NOHAB-ok, a MÁV kötelékéből M61 néven ismert dízel-elektromos, azaz hibrid mozdonyok. (A valaha készült legszebb, legdögösebb hangú mozdony – a Lázadó.)

A monstre vasúti jármú szíve a 150.000 (százötven-ezer!) köbcentis, kétütemű, mechanikus Roots kompresszorral erősített, 16 hengeres, V-hengerelrendezésű dízelmotor. Ez hajtja azt az egyenáramú főgenerátort, amely az áramot termeli a 600V-os vontatómotorok számára. A vontatási teljesítmény a 2.200 lóerőt is elérheti, de jellemzően 1.950 LE körüli teljesítményen üzemeltek, üzemelnek. A mozdony két oldalára szerelt tartályokba összesen 3.400 liter gázolaj tölthető.

Maximális megengedett sebessége 100 km/h. A mozdony súlya, teljesen feltöltve, eléri a 109 tonnát. És ez csak maga a mozdony! Ezek után van-e még valaki, aki nem körültekintően, kétszer is körül nézve  kel át a vasúti átjárókon?

Magyarország a hatvas évek első felében összesen 20 darabot vásárolt belőlük, 2018-ban “már csak” 6 darab van működőképes állapotban.

Aki olvasgatna, nézelődne és hallgatózna még a témában, azok számára az alábbi linkeket ajánljuk:

Születésnap, Torta, Gyertya.

Gondolkodott-e már valaki azon, hogy miért szokás a születésnaposnak gyertyával, vagy gyertyákkal díszített tortát adni?

Ki kezdte? És mikor? Miért? Hol?

Sajnos konkrét információk, megbízható források nem állnak rendelkezésre a témában. Csak legendák, mende-mondák, réges-régi történetek terjednek szájról-szájra, keringenek az Interneten ezzel a kedves hagyománnyal kapcsolatban.

Egyes teóriák szerint az ókori görögöktől ered a “gyertyát-a-sütire” népszokás. Ők még nem a születésnaposokat, hanem Artemiszt, a Hold és a vadászat szűz istennőjét dicsőítették így. A süteményeiket gyertyákkal díszítették, hogy azok aztán úgy ragyogjanak, mint a Hold az éjszakai égbolton.

Más vélekedések szerint a születésnaposnak szóló gyertyagyújtás és annak elfújása pogány eredetű szokás. Az eloltott gyertyákból felszálló füst az ünnepelt titkos kívánságát repítette az égbe az ott lakó istenségeknek, szellemeknek. Ezért kell kívánni valamit a gyertyák elfújása előtt.

A harmadik verzió szerint a XVIII. századi Német-Római Birodalomban élt egy Ludwig von Zinzindorf nevű gróf (nem mellesleg német evangélikus–pietista teológus, a Herrnhuti testvérgyülekezet alapítója és püspöke), aki egy hatalmas fesztivállal ünnepelte meg a 46. születésnapját. A meghívottak egy hatalmas tortát hoztak neki ajándékba és erre 47 gyertyát tettek. Negyvenhatot azért, mert a gróf akkor volt 46 éves. Az a plusz egy pedig az élet fényét szimbolizálta.

Akkoriban már elterjedt szokás volt birodalomszerte, hogy a gyermekek születésnapját tortával és az egy darab, “az élet fénye” gyertyával ünnepelték a családok.

Ez utóbbit tartom a legvalószínűbbnek a fenti történetek közül. Azt hiszem, senki sem bánja, hogy ez a szép és kedves hagyomány évszázadokon keresztül fennmaradt és még a mai napig is velünk él.