KB018 – Micsoda Színfolt A Kanada Bandában

Az első és ezidáig az egyetlen kanadai-magyar podcast 18. adásában a Szín Folt Cafe volt a vendégünk, ezzel téve az adást interkontinentálissá a magyar podcast törtélem során először.

Eme jeles alkalommal Lehi, a Szín Folt Cafe host-ja volt vendégünk – és mi pedig az övé. A majdnem 1 és 3/4 órás, eddigi leghosszabb adásunkban rengeteg témát érintettünk.

Adás napló.

  • Szín Folt Cafe – a több, mint 4 éves, rendszeres adásokkal jelentkező angliai, magyar nyelvű podcast.

Ezt a fantasztikusan jó képet innen loptuk. 🙂

  • A szakáll sistergős kezdést követően megállapítottuk, hogy mindenkinek legyen mindenről biztonsági mentése!
  • Lehi fut. És bringázik. Is.
  • Természetesen szóba került a külföldre költözés, a külföldi munkavállalás (“mer’ mindenki Londoba’ mosogat…”).
  • Boris Johnson, született Alexander Boris de Pfeffel Johnson, az Egyesült Királyság külügyminisztere (2016–2018). Író, újságíró, a The Spectator című politikai-kulturális hetilap volt főszerkesztője. 2001 és 2008 között Henley parlamenti képviselője volt. A londoni polgármesteri választásokon való indulásának bejelentéséig az árnyékkormány felsőoktatásért felelős minisztere volt. 2008. május 4-től 2016-ig Boris Johnson London polgármestere volt. A Brexit-kampányban a kilépést támogatta. A népszavazás után visszalépett pártja miniszterelnök-jelöltjei közül. (idézet a Wikipédia magyar szócikkéből)

….változatok egy frizurára 2012-ben (fotó: PA/Getty Images)

…egy szeles napon 2016-ban (fotó: Toby Melville/Reuters)

…Johnson és Trump: mint 2 tojás (kép forrása: http://austinbrewblog.com)

  • Üzemanyag árak Kanadában egy Chevron és egy Shell kúton (2018 október):

Árak értelmezése:
139.9 = 1.399 = 1 CAD és 39 cent/liter
141.9 = 1.419 = 1 CAD és 41 cent/liter
165.9 = 1.659 = 1 CAD és 65 cent/liter
(CAD = kanadai dollár) Az árak BC árak, így majdnem a legdrágábbak ah országban.

  • Természetesen, mint a Nemzetközösség állampolgárai, az időjárásról is beszélnünk kellett. A Chinook-szélről itt írtunk  bővebben.
  • Podcast és podcasterek A-tól Z-ig, pro- és kontra. E-mail, nyomozás, lebukás és sztorizgatás rádiós élményekről és a magyar Internet anno. Plusz elárulunk néhány kulissza titkot is.
  • Hol olcsóbb/drágább az élet? Ingatlan és banán árak.
  • Akit komolyabban érdekelnek az angolszász mértékegységek, itt egy kiváló gyüjtemény.
  • Hogyan kocsmázik a magyar és az angol? És milyenek másnap?
  • Végtelen bizalom: avagy a nyugati ember őszinte és becsületes.
  • Miért költöztünk el Magyarországról? Hogyan kerültünk Angliába/Kanadába? Mentünk-e volna máshova? Vagy otthon kellett volna maradnunk?
  • Ez volt az a podcast-unk, amiben “sokat” politizáltunk és a 2018-as magyarországi parlamenti választásokat megelőzően mondtunk véleményt a szavazásról.
  • Aztán végre eljutottunk egy igazi férfias témához is: BMW, Lexus, Mitsubishi, az elektromos- és hibrid autók.


egy csúnya Nissan Leaf I. (2014-es modell)

a Honda Insight-ot mondtuk, de a Honda Clarity-re (a képen) gondoltunk

nagyon csúnya BMW i3 (2015-ös modell)

és végül a Jeep Cherokee 1997-ből

  • Itt a tél, jön a hókotró és a síkosság-mentesítő (jármúparki szemle Kanadából):

az utánfutó nem kifarolt, hanem ez így működik

síkosság-mentesítés

  • Képregények, szuperhősök, kameók, Marvel Univerzum: Stan Lee munkássága és hagyatéka. A Wikipédia magyar és angol nyelvű szócikkei.

Stan Lee, a Marvel-univerzum atyja
(1922/Dec/22. – 2018/Nov/12.)
R.I.P.

  • Zenék az adásban

 

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

– Lehi, Lator és Lázadó

Kedves Barátom! – Levél Kanadából

“Kedves Barátom!

Sok éve panaszkodtok nekem (is), legfőképp az otthoni állapotokról. És engem sürgettek már vagy négy éve, hogy írjam már le a véleményem.

Merthogy négy évvel ezelőttig írtam gyakran, mindenféle újságban, azóta nem. Hát azért nem írok négy éve, mert akkor is falra hányt borsó volt. Akkor, a legutóbbi cikkemben azt írtam, hogy fogjatok össze, ha le akarjátok váltani ezt a bandát, mert négy év múlva (most) sokkal nehezebb lesz, ha éppen nem lehetetlen. Merthogy az ingát felakasztották, az nem tud visszalengeni. Akkor azt mondtam, háááát, ha nektek ez így jó, (mert mégiscsak megválasztódtak megint, mert nem akartatok együttműködni), akkor miért én dumáljak bele innen tízezer kilométerről?

Másik, hogy otthon már réges-régen nincs vitakultúra. Tény, hogy írhatsz akár a rőtbóbitás kacagó gerle nemi életéről is, akkor is a kommentek között már a második sorban beindul az anyázás, cigányozás, zsidózás, vagy legújabban a sorosozás. Meg, hogy könnyű innen a messzeségből, a nyugati partról osztani az észt. Ebben van igazság, de abban is, hogy az okos más hibájából tanul.

Otthon valódi vita nincs, érzelmek vannak, indulatok, düh, irigység és félelem, mint az egész országban.

Emlékszem (tinédzser koromban olvastam), Lukács György írja valahol, hogy a nácik a gyűlöletet, a komcsik meg a félelmet használták hatalmuk fenntartására.

Szerinted ma melyik folyik otthon, kedves barátom? Szerintem mindkettő, mesteri keverékben.

Ez már annyira szürrealista, hogy már se nem vicces, se nem tragikus, inkább hihetetlen. Nemcsak a tettek, a reakciók is e világon kívüliek. Putyin tanulni jár Pestre, Erdoğan felkészül, és már Kim Dzsongun is beadta a vízumkérelmét.

Korábban több mint száz cikkben és interjúban kifejtettem, hogy ami hazánkkal történik, az történelmi léptékkel is bűn. Olyan eszméletlen történet, amibe Orwell tolla is beleremegne. Az, hogy az internet korában, a 21-ik században ilyen demagóg dumával valaki népszerű lehessen, ilyen agyament egybites propaganda csatornákat üzemeltessen közmédia címen, ahhoz olyan társadalmi helyzetet, szellemi és idegi állapotot kell feltételeznünk a nép részéről, amilyet én nem is merek elgondolni.

Már sokszor elmondtam neked, hogy ez a hatalom az én szememben, a kor viszonyaihoz képest, bűnösebb az előző kettőnél. Kádár, sőt Horthy rendszerénél is. Én úgy látom, hogy Kádár és Horthy is jobban képviselték az adott kor lehetőségein belül a nép érdekeit, mint Orbán ma. Nekem egyik iránt sincs sok szimpátiám (Kádár elől megszöktem családostul, két könyv is íródott róla; Horthy alatt meg kiirtották édesapám első családját, beleértve két testvéremet is).

Az a kettő azonban többé-kevésbé kötelező volt, és – nem enyhítendő a bűneiket – Kádár meg Horthy is valamelyest enyhítette a háttérben diktáló nagyhatalom akaratát. A „cucilizmus” jobb volt nálunk, mint a környező országokban, és Horthy is próbálkozott ezzel-azzal. Akkor, mint addig szinte mindig, a történelem rossz oldalán álltunk.

Most viszont, először az újkori történelmünk során, igazán Európához tartozhatnánk, békés ország lehetnénk, háborúk, sőt harcok nélkül, építhetnénk hazánkat, szépen lassan, de biztosan felzárkózhatnánk a fejlett nyugathoz, amire mindig is vágytunk. És, tegyük hozzá, amihez a külföld óriási pénzügyi segítséget is adott. (Igaz, kihívást is, a globalizált világban a verseny vállalását). Élvezhetnénk a szabadságot, a vállalkozás és a szellemi kibontakozás lehetőségeit. Az új, innovativ technológiákban élen járhatnánk. Orbán kétharmaddal nemzeti összefogást hozhatott volna létre, és különféle nézetek bevonásával gyors fejlődésnek indult volna hazánk. Ehelyett a vezetők a gyűlölet, az állandó, légből kapott és mesterkélt háborúsdi útját választották. A hazugság és a félelem országát hozták étre. A hülyék meggazdagodását, a lopást és az intézményesített korrupció rendszerét. És ennek fedezése során annyira felbőszítették és lezüllesztették a társadalmat, hogy ennek helyrehozatalához igen hosszú időre lesz szükség. Az agymosás olyan szintjét érték el, ami Európában párját ritkító, történelmi léptékkel is. Főleg békeidőben. Mi régen nem hittük el, hogy pl. a románokat úgy el lehetett nyomni, mint ahogy Ceaușescu tette, Európa közepén. Aztán most itt vagyunk mi, ráadásul elnyomó háttérhatalom nélkül, sőt EU és NATO tagsággal támogatva.

A nyolcéves agylúgozás fokozatosan egyre lejjebb vitte az országot. Ma olyan dolgok történnek, amiket pár éve elképzelni sem tudtunk volna. Nemcsak arról van szó, hogy a régió éllovasából sereghajtók lettünk, (még Lengyelország is megelőzött bennünket, a történelem során először).

Az emberi értékek és viszonyok még fontosabbak, azok hosszú távon sem könnyen hegednek. A toleranciát, a szolidaritást kiölték a társadalomból. Teljesen. Másrészt meg, ahol nem kellene a tolerancia, ott olyan birkatürelemre nevelték az országot, amilyen még a 70-es években sem volt. Igaz, most vannak szelepek. 600 ezren már elmentek. Tehát ahol létszükséglet az egymás iránti szeretet és türelem, ott ökölrázás folyik, ahol viszont nem kellene hagynunk magunkat, ott birkatürelem és apátia van.

Négy éve ezt írtam a nemzeti konzultációkról: „Konzultáció címén olyan együgyű hülyeségeket kérdez meg a néptől, a te pénzeden, amitől az állatóvodában az enyhén retardált 14 hónapos orangután magához nyúl, és helyből hatalmas hátra szaltókat csinál. Azóta se szóltatok neki, a betegnek, hogy vegye be a gyógyszerét. Vagy legalább írjon vékonyabb papírra”. És ezekből volt egy pár azóta.

Négy éve íródott ez is: „Negyedszázad alatt gulyás-kommunizmusból szépen puszta-kapitalizmussá lett az ország. Európa egyik leggyorsabban fogyó nemzete és harmadik legszegényebb országa lettünk.” Régen a szocialista blokk “Legvidámabb Barakkja” voltunk, ma legfeljebb a „Balkán Legelcseszettebb Összeszerelő Üzeme” címet kaphatnánk meg.

Heineken cimke, 1883.

Tudod, azon mentem le hídba leginkább, amikor tavaly a Heineken vörös csillagjáról ment a propaganda. Hogy komcsi jelkép. De hiszen az egész ország bűzlik a „cucilizmus” rothadó szagától! A bratyizás, a mutyizás, a szürkeség, a földre néző emberek, a vitakultúra teljes hiánya, a felszínesség, a türelmetlenség, a bürokrácia, a kivagyiság, a hantázó és gazdagodó politikusok, a korrupció mindent átszövő bűzétől. Az egész otthoni politika igazi komcsi alapokon nyugszik. (És itt nem a 80-as évek reformistáira gondolok). Legfőképpen pedig a kormányzásnak nevezett mutyi. Persze közben ünnepeljük a Horthy-korszakot is. Volt KISZ-titkárok, pártmunkások, és párt-firkászok vezetik az országot, és persze köztük a besúgók. Igen, a volt komcsi ügynökök is a politika magasságaiban dolgoznak ma is.

Ez megnyilvánul tartalomban és stílusban is: minden területen centralizálás, teljes kontrol, minden idők legnagyobb és legdrágább kormánya (amiben nincs egészségügyi, oktatási vagy környezetvédelmi minisztérium). A másik véleményének az elnyomása, karaktergyilkosság, nem az a lényeg mit mond, hanem, hogy ki mondja, rákosista stílus (aki nincs velünk, az ellenünk van, a haza nem lehet ellenzékben, ellenzék nélkül is működik a parlament), stb. Aztán lásd köztévé: tiszta korai Kádár-rendszer! Emlékszel, barátom, gyerekkori viccünk, amikor a zsiráf megkérdi a sivatagban a két oroszlánt, miért cipelik a hatalmas vasdarabot. „Hát milyen jó lesz, ha letesszük” –, mondják. Én ezt érzem, amikor kikapcsolom a Mirgáncs 1-es csatornát.

Nekem „könnyű”, mert utána körbenézek, és Kanadát látom a szabadsággal, a nyugalommal, a mosollyal, a szeretettel. Igaz, fáj a szívem a hazámért, amelyből ez lett, (és ahol a demokráciáért én is vagy tizenöt évet dolgoztam a gengszterváltás után). A szeretet szigete helyett az utálat, gyűlölet, a félelem, a méreg és idegbaj országa. (Hazánk az utolsó helyen áll az OECD boldogság indexében, és majdnem utolsó a társadalmi tőke, az egymás iránti bizalom terén is).

Itt hetekig nem látom a miniszterelnökünk hülye pofáját a tévében, otthon meg minden róla szól. Tudom, a ti helyzetetek nehezebb, a külvilágot nem tudod kikapcsolni. Ezért írok most.

Te ugyan arra kértél, írjak nyílt levelet én is a Kárpát-medence géniuszának. Inkább írok olyanoknak, akiket nem tartok gazembernek, például neked, barátom. Végül is kik a címzettjei a levélnek? Legfőképpen te, aki lassan, de jössz ki a kómából a pesti kórházban. Meg te, a miskolci közmunkás, a pesti milliárdos, a kispesti hajléktalan, a sakk nagymester, a keleti szélen tengődő roma, a híres komédiás, az óceánjárón dolgozó mosogató, a médiatulajdonos, a kórházban fekvő festőművész, a világhírű sportoló, a rokkant, a politikus, a kisnyugdíjas és a nagy játékos. Te, aki sírsz, ha átléped a határt, és te, aki lélekben már Londonban élsz. Te, a vegasi tervező, a mérnök és nyugdíjas tanár, munkás és művész, tanuló és nyugdíjas.

Mert most talán még van egy esélyetek, hogy megszakítsátok a zombik uralmát, visszaadjátok a népnek az ellopott országot, a hitet, a szeretetet, a nyugalmat, és hagyjátok az embereket, hogy dolgozzanak, jólétet teremtsenek. Hogy kidobjátok a hatalomból a régi KISZ-titkárokat, ügynököket, és az új generációnak biztosítsátok a boldogulást a saját szülőhazájukban.

Hogy ezt az eddigi sok hülyeséget és gonoszságot ki hiszi el, az a választásokon kiderül.

Azt tudjuk, mennyire rövid népünk memóriája. A szabad világban, ha egy vezető mond valamit, általában később számon kérik rajta. Otthon ezek elfelejtődnek. Szerinted mi lett a söralátéttel? Vagy a beígért adócsökkentéssel, a világ legmagasabb ÁFÁ-jának, és a  bevezetett félszáz új adónemnek a tükrében? Igaz, az egymillió munkahely majdnem teljesült, csak éppen Londonban és otthon közmunka gyanánt. Fognak-e az emberek emlékezni ezekre a dolgokra a választás napján? Eszükbe jut-e a Malév, vagy a forint bedöntése és a Matolcsy által beígért 5-7%-os növekedés?

Nem vagyok baloldali, tudod jól (itt Kanadában is a konzervatív kormányt támogattam – a mostani enyhén szólva nem tetszik). De itt nem bal- meg jobboldalról van szó, hanem demokráciáról.

A választások előtt meg kellene kérdezni, mi van a másfél milliárddal, ami a roma programban tűnt el? És a vörös iszap kártérítése, a kaszinók, Kishantos, a trafikok, nemdoktor (csaló) schmittpali, a Liget program, a várba költöztetés, az M3, az M4, az MKB eladása, az MNB körüli millió botrány, a milánói expo, a NAV-botrány, a kitiltási botrány (hívjatok tolmácsot), az Öveges program, Questor, 20 ezer beengedett migráncs, a 3500 beengedett menekült (amit eltitkoltak), a Várkert bazár, a Pharaon-ügy, kamupártok finanszírozása, Margit-híd, Népszabadság, hirdetőoszlopok, V. ker-Rogán ingatlaneladásai, Felcsút – ez vagy száz botrány egy név alatt, kisvasút, stadion, közpénzek közpénzjellegének elvesztése, balatoni jachtkikötő, takarékszövetkezetek, földpályázatok, Malév (ja, az már volt), paraolimpiai bizottság, olimpiai pályázat, vizes világbajnokság költségei, festménykölcsönzések, Elios-ügy, M4-es autópálya, közmédia, Origó, Kisvárda, online pénztárgépek, mobilgát, Semjén másolt doktorija és helikopteres vadászata, magán nyugdíjpénztárak, az önkormányzatok kvázi lefejezése, az ügynöktörvény elsumákolása,… na, jó, leállok, mert reggelig lehetne sorolni.

Anyám, borogass!

Már sokszor elmondtam, hogy nemcsak itt, de már fél demokráciákban is réges-rég repülnének olyan emberek, akik így lopnak, csalnak, hazudnak. Egy ilyen Olaf-jelentés után Orbán úgy hasalt volna el bárhol a világon (oké, kivéve vagy húsz országot, Venezuelától Szomáliáig), mint a csuklyás patkány (rattus norvegicus) a látványpékség küszöbén. A többiekről nem beszélve.

Nemrégiben Orbán mondta a nagykövetek tanácskozásán: „Egyedül maradtunk. Egyedül kell megvívnunk a csatákat”. Ez igaz, az első fele. Csatázni nem kellene, nincs is nagyon kivel. Azonban, ha Európa bármely más vezetője ilyen beismerést tenne, akkor azzal be is adná lemondását. Ez a legnagyobb kudarc, ami egy EU-s tagállamot érhet. És ez mindent elárul.

Orbánnak irtózatos szerencséje volt annak idején Gyurcsánnyal és az őszödi beszéddel, ki is használta rendesen. Aztán szerencséje volt a világválsággal, majd harmadszorra az Európát elözönlő migránsokkal is. Ezek nélkül nem lenne ilyen hatalma, és nem lenne ilyen állapotban az ország.

Kérdés, népünk rájön-e arra, hogy azért, mert Európa impotensen és hülyén kezelte eddig a migráció kérdését, (ebben Orbánnak jó kis szerepe volt), abból nem kellene következnie annak, ami otthon van. A környező országok sem engedtek be migránsokat, mégsem volt teletacepaózva az ország egy vigyorgó vénember képével évekig, sok tízmilliárdos költségen. Ők csak egyszerűen nem engedték be őket. Ráadásul Orbánék végig hazudtak, mert közben beengedtek sok ezer migránst, többet, mint az összes környező ország összesen.

Meglátjuk, népünk átlát-e a szitán. Rájön-e arra, hogy abból, hogy az egyik impotens hülye, még nem következik, hogy a másik gecivé váljon, és mellesleg szétlopja az országot.

Tudod barátom, a szeretet soha nem hal meg természetes hallállal. Ezt most is erőszakkal ölték meg, kaszabolták le, hintették be a helyét a gyűlölet és a félelem magjaival. Egy új vezetésnek, ha netalántán mégis létrejön, ennek visszafordítása lesz a legfontosabb feladata. Mert az ország egyik fele nem utálhatja a másik felét. Egy nép fejlődni csak békében, szeretetben, nyugalomban tud, és erre most, Orbán bandáját kivéve, megvannak a feltételek. Egy a sorsunk, mert egy nép vagyunk, egy a hazánk, egy nyelvet beszélünk, egy történelmünk van.

Magyar, zsidó, cigány és a többi is mind egy hajóban evez.

Emlékszel, amikor otthon Miskolcon, a zsarnai piacon mászkáltunk, és néztük a sok csalót, hogy verik át az embereket az itt a piros hol a piros trükkel? Megjegyeztem, furcsa, hogy ezek még szabadlábon vannak. Emlékszel mit mondtál erre? Azt, hogy ez igaz, de az az igazán hülye, aki leáll ezekkel játszani.

Nagyjából ezt kellene észben tartani április 8-án. Remélem, addigra kilábalsz a betegségből, a hosszú kómából, talpra állsz, és el tudod majd mondani a véleményedet!

Vancouverből ölel barátod, Frank Tibi”

Dr. Frank Tibor, kanadai matematikus-közgazdász és üzletember írása.

Forrás: nepszava.hu

Dr. Franka Tibor – Kanada és Magyarország kapcsolatainak fejlesztésében játszott szerepéért 1999-ben Göncz Árpádtól megkapta a Köztársasági Elnöki Aranyérmet. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, Sólyom László köztársasági elnök a Köztársasági Érdemérem Tisztikeresztjét adományozta neki a magyar demokrácia fejlesztésében szerzett érdemeiért.

A 2015-ben vele készült “Bevándorló voltam” c. interjú ide kattintva olvasható a Kanada Világa weboldalán.

Érinthet bennünket Trump és Kim kakaskodása?

A tegnapi poszt olvasása után, az egyik barátom felvetette, hogy na jó, de nincs ez túl messze ahhoz, hogy érdekelje a Magyarokat? Mit számít ez nekünk.

 

Kezdésképpen nézzük meg, mire számíthatunk és kit érdekelhet biztosan.

A világ oszágai, döntéshozói nagyon különbözőképpen reagálnak az adott helyzetre. Függ ez nyilván attól, hogy mennyire érintettek ebben, de nyilván attól is, hogy milyen az adott ország vérmérséklete. Lássuk be, hogy egy esetleges háborúval senki sem nyerne, de sokan elég sokat veszítenének. Ez nem egy olyan helyzet, mint mondjuk Afganisztán esete volt, ahol Amerikának igen is volt mit nyerni a háborúval. Ezen csak bukni lehet, így a legvalószínűbb az, hogy szépen lassan elhal ez az egész. Ami az aggodalmat okozza az az, hogy mind Mr. Trump, mind pedig Mr. Kim (na most majdnem azt írtam, hogy bolond, de legyen inkább) kiszámíthatatlan.

Kép: Tudom, hogy rosszul viselkedik, de ne bosszantsd fel!

Kinek mi vesztenivalója, félnivalója van?

USA: Egy esetleges rakéta (vagy kínai) támadás a kihelyezett helyőrségek ellen, vagy akár az anyaország valamely nagyvárosa (Los Angeles?) ellen. Rengeteg ember, főként katonák halála.

Észak-Korea: Kim szereti az életét és azt, ahogyan él. Félti a kialakított kis (félistenségét) diktatúráját, de lehet rosszul ítéli meg az ellenfele következő lépését és az álma egy csodás jövőről szerte foszlik. Az ország több területe válhatna a földdel egyenlővé, arról nem is beszélve, hogy hány ember vesztené életét és válna hontalanná.

Dél-Korea: Úgy vélem Seoul-t és az ott élő körülbelül 10 millió embert biztosan, de gyaníthatóan ennél sokkal többet is veszítene. Nagyon sokan halnának meg és destabilizálódna a teljes gazdaságuk, ami mostanában elég jól van köszöni szépen.

Japán: Több nagyváros válhat a földdel egyenlővé, az óriási emberáldozatról nem is beszélve.

Kína: Ha megelőző lépésre kerülne sor, akkor Kína közbe kellene, hogy lépjen és szembe kellene forduljon mind Amerikával, mind Japánnal, mind pedig Dél-Koreával. Attól tartanak ugyanis, hogy rengetegen menekülnének át a határon, ami eleve problémát okozna, de ott van még a megszálló amerikai hadsereg, akit nagyon nem látnának szívesen a határaikon. Valamint valószínűleg a két koreai országrész újra egyesülne és Amerikabarát lenne, ami pedig tarthatatlan.

Nagyon sokan szeretik Észak-Koreát ott hol van. Mint egy ideges, habzó szájú házörző. Kicsit bolond de senki sem megy át azon a telken a szomszédhoz, mert nem lehet tudni mit tesz vele.

Miért érdekli ez Európát vagy minket magyarokat?

A kérdés jogos, hiszen messze van és hát ide úgysem jönne el a rakéta…. ugye? Nos igen, valószínűleg nem jutunk el oda, hogy európai célpotok számításba jöjjenek, DE ha itt nukleáris dobálózás lesz, az nem egészséges az egész bolygónak és ezt nem csak biológiai értelemben mondom.

Gondoljuk csak el azt, hogy milyen hatással lenne ez a térség gazdaságára, köztük Kínáéra, ami azért meg tudná rúgni a többit is. De ha ez nem lenne elég akkor ott van az amerikai gazdaság, mert ettől megtérdelhet egy időre, főleg akkor, ha tényleg támadást kapna a kontinens. Ha pedig Kína és Amerika egyszerre fekszik, ott lesz nemulass néhány évre. A benzin ára ki tudja merre indul, a villany autók nem mentnek meg mert Kína elég fontos Lithium (ebből van az akkumlátor a kocsiban) lelőhely birtokosa. Egy szó mint száz kicsi ez a föld ennyi kiszámíthatatlan vezetőnek.

Lator, de akkor most mi lesz?

Van esély a melgállapodásra? Van értelme egyáltalán megpróbálni alkudozni Mr. Kimmel? Korábban már volt arra példa, hogy lett alku az apukájával, pont az USA kötötte arról, hogy leállítják a kisérleteket, élelem, pénz és gyógyszerekért cserébe. Elég rövid idő után kihátrált Korea, az addigi adományokat megköszönve és felhasználva folytatták.

Presszionálni mindenképpen kell, de Trumpnak vissza kell fognia magát, nehogy felhívásnak vegye keringőre a koreai államfő. Nem twitteren, hanem hivatalosan kell, segítséget és védelmet ígérnie a szövetségeseknek. Valamint beszélnie kell a kínai vezetéssel és meg kell győzze őket arról, hogy nem fognak amerikai katonák flangálni a kínai határon és arról is, hogy jobb egy gazdagodó, nyugodt szomszéd, akivel lehet nyugodtan kereskedni, mint egy ideges, önpusztító.

 

Mindenki nyugodjon le…

Ebben a helyzetben továbbra is azt gondolják a legtöbben, hogy a legvalószínűbb az, hogy nem lesz nagy baj, megnyugszik mindenki, de sajnos sok olyan szereplő van, aki kiszámíthatatlan, így nem lehet tudni eljár-e valakinek a keze.

Ne gondoljuk, hogy azért, mert valami földrajzilag messze van, az nem lehet komoly hatással az életünkre!


Tags: Észak-Korea, Kim, Trump, Kanada Banda

A BKK, a T-Systems, az adófizetők, ja és a “Hacker”?

Lássuk csak mi is történt itt:

A BKK és a T-Systems még 2013-ban szerződött le 5.6 milliárd forintra, melyből  300 jegykiadó automata kellett, hogy szülessen. Ám később többre lett szükség, így újabb közbeszerzést írtak ki és ismét a T-Systems nyert. Ez amúgy talányos dolog, mert az automatákat a német Scheidt & Bachmann cég szállítja, így nem világos, hogy hogyan kerül a képbe a T, de ezzel, itt és most legyünk megengedőek.

Az sokkal érdekesebb, hogy ők fejlesztik 29 milliárdért az e-jegyrendszert is, aminek már működnie kellene, bár még telepített kapukat sem látott senki. Azt tudjuk, hogy hardveres megoldásokban erősek, de nem egyértelmű, hogy szoftveres megoldásokra is őket érdemes-e választani (nagyon finoman fogalmaztam). Aki használta már az appot az pontosan tudja azt is, hogy borzalom a felhasználói élmény (bár lehet sok szó eszébe jutott közben, de egyik sem az élmény volt).

Várj még, ne menj sehova, mert a dolog itt válik igazán érdekessé. Ugyanis első ránézésre ez itt egy gyönyörű mutyinak tűnik. Ha ennyi pénzt elköltünk az adónkból egy e-jegyrendszerre, akkor mi szükség is van egy új online jegyrendszerre? Ki jár ezzel jól, mert mi utazók nem, az biztos. Ja a T-Systems, majd elfelejtettem, na de haladjunk.

Amúgy, ha már itt tartunk az megvan, hogy ez az online jegy használata hogyan  is működik?

Meg kell mutatni – egy egyébként rendkívül könnyen hamisítható – képet a telefonunkon, majd az ehhez tartozó igazolványt. (Az is érdekes, hogy ellenőröknek mindössze 560 QR kód leolvasót vettek, ami azt jelenti, hogy a többségnél nincs olvasó.) Szóval előttünk van, hogy azoknál a járatoknál, ahol az első ajtón száll fel mindenki, egyenként elővesszük a telefont, majd a sofőr a telefonjával becsipogja és ezután megnézi az igazolványokat? Nekem ez teljesen életszagúnak hangzik.

 

Szóval itt van egy csodás mutyi (legalábbis nagyon annak látszik), melyben egy olyan cég fejleszti a szoftvert akinél nagyon könnyen tudunk jobbat és olcsóbbat is mondani, ám ez eddig akár csak egy mende-monda is lehetne.

Ám itt jön a képbe egy 18 éves srác, aki észreveszi, hogy ha átírja a jegy árát akkor a szoftver azt gond nélkül elfogadja és megveszi a jegyet 50 Ft-ért. Majd realizálva, hogy a fejlesztők milyen munkát végeztek, jelzi a BKK és a T-Systems felé, hogy lenne itt egy probléma. Amire a megfelelő és kellően arrogáns reakció az volt, hogy a cég feljelentést tett.

Lépjünk hátra kettőt és értelmezzük mi is történt itt!

Egy olyan hibáról beszélünk, aminek a szoftver bétájának első körös QA tesztelésénél ki kellett volna jönni. Ha nem érted amit írtam, az nem nagy baj, mert nekik kellene érteni mi ez.

Röviden annyi, hogy mikor a fejlesztő azt gondolja, hogy na ez a program/app kész, – akkor egy beta verziót, ami még nincs kész, de majdnem – odaadja tesztelésre a megfelelő embereknek (QA) akik végig tesztelik az összes funkciót, jelzik a hibákat, majd vissza adják a fejlesztőknek, akik javítják mielőtt kiadnák a végleges változatot. Ez egy egyszerű hiba, nem kell a kódhoz vagy az adatbázishoz hozzáférni.


Ez így nem minőség és ezt gondolom pontosan tudják ők is, ám kellően arrogánsak ahhoz, hogy ezt hackelésnek nevezzék, mikor ha valami akkor ez nem az.

Nos ez azon dolgok egyike, amit mindig is nagyon nehéz volt megérteni. Így nem is vagyok abban biztos, hogy ezt meg kell érteni, mintsem inkább elébe kell és lehet menni.

De ne feledjük, hogy hol történik mindez. Ez itt bizony Magyarország és én így szeretem. Ja nem, de fogunk még beszélni arról, hogy miért mennek el emberek az országból. Na annál a beszélgetésnél ez még elő fog kerülni.

– a tények és a vélemény

 

Hogyan látjuk mi Magyarok a saját jövőnket?

Ahogyan beszélgettünk arról Lázadó barátommal (ne nézzetek így rám ez a neve, majd megértitek miért), hogy mi legyen az első adás témája. Szembejött velem pár adat arról mit gondolnak a Magyarok saját jövőjükről, így bár nem ezt akartam, de ezt osztom meg ma. (Kicsit hoszabb lesz mint 4 sor, de megéri megígérem, érdekes!)

Kíváncsi vagyok mit tippeltetek, pozitív vagy negatív a hozzáállás?

Nos, a megkérdezettek fele úgy gondolja, ha ez így megy tovább, annak nem lesz jó vége, míg 38% szerint ez így pont rendben van (ez nem sokkal több amúgy, mint a mostani kormánypártok támogatottsága).

Viszont, ha a következő diagramot nézzük, valahogy nem stimmelnek a számok. Pont mikor HR-esként nézed a jelentkező személyiségtesztjét és nagyon furán ellentmondanak egymásnak az adatok.

Itt jól látszik, hogy az emberek 74%-a szerint nincs jövője a mai fiatalságnak. Ez elég brutális adat, ami fokozódó kivándorlást és demoralizált közhangulatot vetít előre.

 

Arra a kérdésre, hogy miért látják ilyennek a helyzetet, kifejtős választ kellett adni. Magasan az első helyen a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség végzett, melyet a korrupció, a munkanélküliség majd az egészségügy követett. Csak ezután következett a migráció.

Ám, amikor Európa problémáiról fejthették ki a véleményüket, azonnal a sokat tematizált terrorizmus és migráció futott be az első két helyen és csak ezután jött a szegénység.

Abban viszont elég nagy a megosztottság, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy ezek a gondok megoldódjanak. Majdnem fele-fele arányban változást vagy állandóságot mondtak az emberek (ez így érdekes lesz).

Viszont, hogy tovább bonyollítsuk a dolgot, a fiatalabbak rendszerszintű változást szeretnének, míg a 60 év felettiek szerint viszont elég lenne, ha egy ellenzéki párt kerülne hatalomra a jelenlegi kormánypártok helyett.

Végül kelet vagy nyugat, hová tartozunk mi valójában? Az egészségügyi-, a nyugdíj- és a szociális rendszerünket, valamint az életszínvonalat az emberek inkább hasonlították Putyin Oroszországához, míg a kultúra, az intellektualitás és a morális értékrendünk szerint nagyon Európához soroljuk magunkat.

 

Ezzel el is érkeztünk a mi igazi problémánkhoz. Ezt a megosztott és számunkra is bonyolult helyzetet mutatják be a különböző politikai erők olyan korlátolt módon, hogy akkor tessék végre eldönteni, hogy most Putyin vagy Merkel?

Köszönjük Emese.

Forrás: iri.org


Tags: #Felméres , #Külföld , #Költözés ,  #Lator