Lázadó Gondolatok: Magyar Egészségügy – Valami Nagyon Nincs Rendben!!

A magyar egészségüggyel valami nagyon, de nagyon nincsen rendben! A legutolsó történet, amely kicsapta a biztosítékot sokaknál a hétvégén, csak tovább erősíti ezt a tényt. Krámli Kinga történetével már gondolom, sokan találkoztak az elmúlt napokban.

A magyar egészségügy rengeteg kisebb-nagyobb problémája közül az egyik legkomolyabb: a várólista (egyesek szerint inkább halállista) intézménye. Amellyel nem az a baj, hogy egyáltalán létezik. A gond vele az, hogy bizonyos esetekben nem hetekről, vagy pár hónapos várakozási időkről, hanem évekről kell beszélnünk!

 

Hogy jól érzékelhető legyen: egy súlyos betegségben (esetünkben endometriózisban) szenvedő páciens, akit akár már a jóvő héten is meg lehetne műteni, gyógyítani, az orvosától 2018. januárjának első napjaiban 2022. január 19-re kap időpontot!! Igen, 2022-re!!! Nem, nem elírás az évszám: kettő-nulla-kettő-kettő.

Azaz 4 évvel későbbre!!!!!! Négy évvel későbbre!!!

4!!!!

És ha szerencséje van és kibírja addig – kívánom, hogy legyen ereje hozzá!! – akkor meggyógyulhat. Ha nem történik vele valami és hal meg mondjuk félúton… Persze, ha vészhelyzet áll elő, akkor természetesen soron kívül ellátják a pácienst… bízom benne, hogy ilyen nem fog előfordulni, vagy legalább is akkor már nem lesz túl késő a számára.

Köszönjük OEP!!! Vagyis most már NAEK, azaz Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő. De hívhatjuk bárhogy, a rendszer nem fog jobb eredménnyel működni.

És miért 4 év a várakozási idő?

Mert az énekesnőnek komoly és igen összetett műtétre lenne szüksége és ebből a fajta komplexitású operációból a társadalombiztosítás (NAEK) csak heti egy, azaz 1 db műtétet támogat – az egész országban!!!!!

Állítólag ma Magyarországon ez a fajta betegség közel 200.000 lányt, nőt, asszonyt érint… akikből most több, mint 400-an várnak műtétre. A szerencsésebbek csak pár hetet, a kevésbé szerencsések pedig ahogyan látjuk, éveket. Ez csak egy eset, egy típusú betegség… és a többiről, ahol hasonlóan hosszűak a várólisták, nem is beszéltem.

Véleményem szerint Magyarországon a 2010-es évek eleje óta nem lehet hosszútávon tervezni, kiszámíthatatlan az országban zajló dolgok, események jövője. Többek között ezért is írom eme sorokat Kanadából. Szóval a kiszámíthatatlanság miatt meglehetősen kegyetlen dolog 4 éves várakozásra kényszeríteni akármilyen betegségben szenvedő pácienst!!!

Krámli Kinga, énekesnő

A megrázóan őszinte és elkeserítően igaz Facebook posztja alapján született cikkel a magyar hírportálokat lapozgatva az index.hu-n találkoztam. Ha talán az index cikkét nem is, de az Kinga posztját mindenképpen érdemes elolvasni! Kérem, hogy aki még nem tette meg, az feltétlen klikkeljen a fenti linkre, vagy a fotóra. Köszönöm!

 

Magad uram, ha szolgád nincs.

Persze, mondhatjuk, hogy nem kötelező igénybe venni az adónkból fizetett tb-t, hanem kezeltetheti az ember a baját magán úton, saját zsebből finanszírozva minden költséget. És akkor nem kellene még tele sírni sem a netet a saját panaszunkkal, ami ugye senkit sem érdekel. Ugye?

Ott van pl. az OTP hitel, 2.000.000 Ft nem a világ. Ekkora összeg felvehető személyi kölcsönként nagyjából bármikor, ha van megfelelő rendszeres jövedelem. 2022-ig pedig simán visszafizethető a kölcsön, a kamatokkal együtt. A beteg meggyógyult, probléma megoldva.

Igen, ez így rendben is lenne. De! És most jöjjön a felsorolás:

  • A több, mint 400 műtétre várakozó közül ez csak 1, azaz egy darab eset. Ahogyan azt Krámli Kinga elmondta: “ha valamilyen csoda folytán elő is teremteném a pénzt, akkor sem szűnne meg ez a probléma globálisan”, tehát több száz, ezer páciens helyzete ettől még egyáltalán nem változna meg.
  • Az gondolom nem szorul magyarázatra, hogy nem minden műtétre váró beteg teheti meg ma Magyarországon, hogy banki hitelre kapott milliókat költ a gyógykezeltetésére. Olyan egészségügyi ellátásra, amely egyébként finanszírozható lenne a társadalombiztosítási alapból is.
  • Miért fizetjük akkor a egészségügyi szolgáltatási járulékot, ha egy régóta fennálló betegség orvoslására milliós költségekbe kell vernünk magunkat az arra rászorulóknak?

Minimális pénzért kapjon mindenki egy minimális ellátást, aztán pedig jöjjenek az értünk versengő egészségbiztosítók és a kórházak, intézmények szolgáltatásai, ahogyan működik ez pl. Kanadában is. És aztán mindenki azt és olyat választ magának, amilyet akar. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de bevált és működik. Sokkal hatékonyabbnak találom, mint a magyarországi megoldást.

 

Ki a további súlyosbító körülmény? Igen, maguk a betegek!

Ahogyan az index.hu fogalmazott az egyik 2015-ös cikkükben: “…folyamatosan öregszik a magyar lakosság. Miután az idősebbeknek átlagosan több egészségügyi gondjuk van, mint a fiataloknak, ez önmagában folyamatosan növeli a keresletet. De emellé sokat dohányzunk és iszunk, Európában csúcskategóriásak vagyunk egy sereg betegségben, a daganatoktól a szív- és érrendszeri problémákon át az asztmáig vagy cukorbetegségig”. Valjuk be, nem nagyon figyelünk oda magunkra. Egészségtelenül étkezünk, sok a stressz, nem sportolunk, mozgunk eleget és csak akkor megyünk orvoshoz, amikor nagyon égető a helyzetünk.

Azaz: az évről évre kisebb létszámú fiatal, 20-as/30-as korosztály jóval kevesebbet jár orvoshoz, mint az egyre több főt számoló 60-as/70-es/80-as korcsoportok tagjai. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre kevesebb ember adja össze azokat az adóforintokat, amelyeket egyre több ember kezelésére kellene felhasználni. így aztán nem hogy a fejlesztésre, de a szintentartásra is egyre nehezebb összeszedni a megfelelő mennyiségű költségvetési pénzt.

Itt és most maximum 1 percben szabad “Bezzeg…”-ezni. Ilyenre gondolok, hogy: “Bezzeg, ha a sok hazaáruló fiatal nem hagyta volna cserben a szülőföldjét, akkor most lenne itt munkaerő, aki gondoskodik az idősekről”, stb.

Szíves elnézést kérek a Politikai Pártok Elvakult Rajongói Klubjától, de nem érzem kötelességemnek helyrehozni levitézlett, tehetségtelen politikusok, hálapénz-orientált egészségügyi szakemberek(?) hibáit! Sem most, sem később.

 

Magyar Társadalombiztosítás 1990-tól 2018-ig…

A mindenkori magyar kormányok, az elmúlt közel 3 évtized összes politikusa és a vezető pozícióban tevékenykedő szakmai vezetők együtt tehetők felelőssé a kialakult és fenntartott helyzetért. Senkinek nem volt mersze, kedve, akarata átalakítani a jól láthatóan rosszul működő rendszert, vagy legalább elkezdeni egy átfogó reformot.

Az, hogy problémák vannak és lesznek, tudható. Az, hogy a megoldás keresés, a cselekvés helyett a panaszkodás, a kifogás keresés megy, esetenként látszat intézkedésekkel megspékelve, nem válik hasznára a rendszernek, nem jut előbbre a dolog. Sőt, egyre csak rosszabb lesz. Számoljunk egy picit: 1990 óta eltelt 27 év. Ennyi idő alatt nem sikerült választ találnia senkinek arra, hogy miért öntik a drága adópénzeket egy feneketlen kútba? Miért nem változtat rajta az, aki megtehetné? Miért nem lehet kipróbálni, bevezetni valami mást?

Mert az, hogy mindenki bedobja a közösbe a maga részét, aztán van, aki évekig nem megy orvoshoz, és van, aki meg ott tölt pár órát minden héten, az nem működő képes! Ez az elképzelés kudarcot vallot több évvel ezelőtt, a jelenlegi helyzet tarthatatlan!

Sokszor csak a betegek optimizmusán, türelmén, kitartásán és a kórházi személyzet, orvosok, nővérek, karbantartók, stb. hozzáállásán, elhivatotságán múlik, hogy a beteg elégedetten és/vagy gyógyultan távozik. A jelenlegi  állapotok a lelkes, hivatást tudattal rendelkező magyar egészségügyi személyzet szemen köpése is egyben – nem kell csodálkozni azon, ha továbbra is tömegével vállalnak munkát az EU más tagállamaiban, netán Kanadáig, vagy az USA-ig szaladnak a magyar rögvalóság elől. Mi szívesen látjuk őket.

… és hogyan tovább?

Ezt talán senki sem tudja megmondani, de ahogyan azt már írtam, változásra van szükség és nem holnap, hanem ma, és még így is elkéstünk vele.  De ez így tovább nem mehet, mert nem jó így senkinek sem!

 

Na de mi a helyzet Kanadában?

Persze, nekem könnyű egy másik kontinensről ekézni a végletekig lestrapált, állandó pénz- és szakember hiánnyal küzdő Nagy Magyar Egészségügyi Ellátó Rendszert. Egyfelől megtehetem, hiszen 16 éves koromtól (diák munka) kezdve egészen 35 éves koromig (költözés Kanadába), éveken át fizettem havi rendszerességgel minden ezzel kapcsolatos járulékot és esetenként igénybe vettem a betegellátást, vagy csak látogatóba mentem valamelyik kórházba.

Másfelől pedig a 4 éves várólistára nincsenek szavak! Ezt nem tudja nekem senki sem ész érvekkel elfogadhatóvá tenni. Arcátlan, aljas, pokolian gonosz tett egy segítségre szoruló beteget ennyi ideig várakoztatni. Hippokratész forog a sírjában…

Ilyen, vagy ehhez hasonló Kanadában soha nem fordulhatna elő! Nem, itt sincs minden rendben. Itt is vannak anomáliák, nehézségek, gondok. Mint mindenhol. Csak a jellegük és a kezelésük teljesen más.

A saját kanadai tapasztalataim és más kanadai magyarok elbeszélése alapján mi itt valóban szolgáltatást, gondoskodást, törődést és közel tökéletes ellátást kapunk, mint páciensek azért a pénzért, amelyet bedobunk a nagy közösbe az alap tartományi egészségügyi szolgáltatásokért.

Több olyan, helyben, azaz tartományonként finanszírozott területről beszélek (pl. házi orvos, gyermekgyógyászat, labor, orvos alkalmassági vizsgálat, védőoltás/prevenció, nőgyógyászat, stb.) a tartományok által fent tartott egészségügyi intézményekben, amelyeknek “vendégeként” olyan minőségű a kiszolgálásom (nekem, a T. Páciensnek!), mintha valamelyik 5 csillagos étterem vendégeként vacsoráznék Budapest legfelkapottabb helyeinek egyikén.

Én köszönöm, nem kérek többet a magyar társadalombiztosításból. Járulékért cserébe sem, ingyen pedig főleg nem! A Kanadában látottak alapján nem akarom az itt működő rendszert semmire sem lecserélni, legfőképp a magyarországira nem!

Ezen felül pedig, ami az extra biztosításokat, illetve az ezekért kapott szolgáltatásokat illeti, nagyjából mindenen felül állnak. Pl. a fogászati ellátás egy az egyben csak extra biztosításon át finanszírozható, tartományilag nem. Túl vagyok 3 fogászati kezelésen, amelyből kettő gyökérkezelés volt és az a 2 fogorvosi rendelő (ahol megfordultam) és az ellátások szinvonala felül múlta az általam személyesen, a budapesti magán-fogászati klinikákon tapasztaltakat.

Természetesen az extra biztosítás extra költség a páciens számára. De ahogyan azt már leírtuk és elmondtuk sokszor: nincs ingyen ebéd! Vagy ha van, akkor az olyan szinvonalú, mint amely sok magyarországi egészségügyi intézményben megtapasztalható…

“ELÉG A HALLGATÁSBÓL! TÖRJÜK MEG A CSENDET!” /Krámli Kinga/

Köszönöm a figyelmet.

– a Lázadó

A “9 Szó” Játék: Eredményhirdetés!

“9 szó” játék eredményhirdetése következik.

Feltételezem, már mindenki izgatottan várja a …

 

… MEGFEJTÉST!

A felsorolt 9 szó (Dió, Cseresznye, Fahéj, Bolívia, Tűzvirág, Őzike, Béke, Délibáb, Gyémánt) a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzékében található magyar női keresztnév (utónév).

Aki netán nem hinne a szemének, ezen a linken találja meg azt a 3931 db magyar utónevet, amelyet Magyarországon legálilsan adhat gyermekének, vagy választhat magának bárki arra jogosult személy. A lista 2009 óta rendszeresen frissül, 2017. október 1-ig összesen 2231 db női és 1700 db férfi keresztnév került fel az anyakönyvezhető utónevek listájára.

Reményünket fejezzük ki az iránt, hogy gyermekáldás elött álló olvasóink a közel 4000 névből könnyedén választanak majd egyet-kettőt az újszülött számára. Ha azonban nincs a listán olyan, amely elnyerné a leendő szülők tetszését, akkor hivatalos eljárásban kérvényezhető egy teljesen új.

 

Egy rövid felsorolás azon utónevekből, amelyeket érdekesnek találtunk:

  • női utónevek: Adria, Áfonya, Ánizs, Ajándék, Arany, Aranyka, Aranyos, Atalanta, Babér, Balzsam, Bársony, Barack, Béke, Bolívia, Berkenye, Bodza, Búzavirág, Cseresznye, Csermely, Délibáb, Dió, Eper, Európa, Fahéj, Fehér, Galamb, Gesztenye, Gyémánt, Gyömbér, Korall, Kökény, Málna, Mandula, Napsugár, Napvirág, Őzike, Sugár, Szegfű, Tavasz, Tűzvirág.
  • férfi utónevek: Acél, Áldás, Bajnok, Csatár, Erdő, Erős, Germán, Hős, Holló, Harsány, Jelek, Keresztes, Jeles, Móka, Oktáv, Sas, Sólyom, Vérbulcsú, Vitéz, Vulkán.

Arról pedig elképzelésünk sincs, hogy ki és miért választhatta leány gyermekének az Innocencia, vagy az Immakuláta, vagy az Illangó, vagy a Nilüfer, vagy a Ripszima,  vagy a Skolasztika, illetve fiú gyermekének a Cvi, vagy a Késav, vagy a Polikárp, vagy a Zev keresztnevek valamelyikét?!? Aki tudja, kérjük, mesélje el nekünk. Köszönjük!

Nem szeretnénk itélkezni senki névválasztása felett sem. Azonban van valami, ami mellett nem tudunk szó nélkül elmenni.

A lista normál felbontás mellett, nagyítás nélkül sajnos nagyon nehézkesen olvasható. És nem a Kedves Olvasó szemével van a baj! Meglátásunk szerint az utónév lista minősége hagy némi kívánni valót maga után. Nézzünk meg két részletet, mindegyiket háromszoros nagyításban!

 

1.) a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete
által készített PDF fájl:

(a képre kattintva az eredeti kép új ablakban nyílik meg)

 

2.) a Kanada Banda által készített hagyományos PDF fájl:


(a képre kattintva az eredeti kép új ablakban nyílik meg)

 

Kérem, nézzék el nekünk, de egyáltalán nem értjük, hogy az MTA hogyan publikálhat ilyen hanyag minőségben?! Ugyan nem ismerjük az MTA informatikai felszereltségét, sem az ott dolgozók számítógép-kezelői jártasságát. Azonban az biztos, hogy egy esztétikus és elegáns szöveges dokumentum létrehozásához elegendőek az alapfokú ismeretek, egy kis igényesség és odafigyelés. Ez utóbbi kettő még pedig még (az adófizetők) pénz(é)be sem kerül.

 

És egy fontos információ a végére: Magyarországon az Ariel és a Jácint férfi, az Ariella és a Jácinta pedig női utónevek.

A Magyar Amerikai Futball Válogatott Diadala

A legfontosabbal kezdem:

Magyarország amerikai futball válogatottja 42-3-ra legyőzte Szlovákiát!!

A Kanada Banda szívből gratulál a győzelemhez! Egykori sportemberekként (Lator, mint ezüstérmes teak-won-do olimpikon, és Lázadó, mint volt amerikai foci játékvezető) tudjuk, hogy nagyon komoly, fáradságos munka, töretlen lelkesedés, igazi küzdeni akarás, a játék valódi szeretete hozhat csak ilyen kiváló eredményt!

A mérkőzést Budapesten, az Új Hidegkuti Nándor (volt MTK) stadionban játszották le szeptember 16-án, szombaton. Jegyár: 3000 Ft. Nézőszám: 4750 fő. Plusz a játékosok, a játékvezetők, a csapatok további tagjai (edzők, segítők, stb.), a kötelező orvosi személyzet, a sajtó képviselői, és a stadion üzemeltetői. Máris több, mint 5000 ember.

 

Élő televízió közvetítés, telt ház, fergeteges hangulat, non-stop szurkolás a lelátókon. Igazi ünnep volt ez a nap a magyar amerikai foci szervezőinek, játékvezetőinek és játékosainak, szurkolóinak egyaránt. A távolság miatt nekem be kellett érnem az online elérhető felvétellel.

Nem szokásunk, eddig legalább is nem volt rá példa, hogy magyar híroldalakra hivatkozunk egy-egy bejegyzésünk kapcsán. Most azonban kivételt kell tennünk. A Facebook-ot lapozgatva találtam szembe magam az Alfahír alapítványi hírportál cikkével, amelyben a mérkőzésről mondanak szubjektív véleményt. Emlékezetem szerint sokszor szenzációhajhász cikkeik vannak és a tavalyi évben gyanúba is keveredtek, mint a Putyin-féle propaganda magyar terjesztői. Már csak ezek miatt sem jár a lájk és a követés Facebook-on, sokkal inkább fenntartással olvasom cikkeiket.

 

De!

Most kivételt kell tennem. Átböngészve a magyar online hír- és sportoldalakat (linkek a bejegyzés végén) ők voltak az egyetlen(!) olyan oldal, akik a mérkőzésen kívül mást is láttak aznap. Az egyszerűség kedvéért beillesztem a leglényegesebb részt a cikkből:

“Nem volt ordenáré üvöltözés sem, vagy atomrészeg dajdajozás. Mindenki azért érkezett, hogy kulturáltan szórakozzon, jól érezze magát és szurkoljon a magyar válogatottnak. A mérkőzés kezdete előtt a nemzeti himnuszokat mindenki csendben, felállva hallgatta végig. Nem volt füttyszó, nem volt bekiabálás, nem volt „szar Szlovákiázás”. Ez aztán az egész meccs alatt sem volt jellemző. Sőt, ha megsérült valaki az ellenfél csapatából, azt szolidárisan megtapsolta a közönség. Sportszerűség uralkodott a lelátókon és a pályán is. Eközben az ember láthatta, érezhette, hogy a játékosok küzdenek, harcolnak. Rengeteg egyéni teljesítmény tette hangulatossá az egész mérkőzést. Ez végre valami olyan volt, mint amilyennek egy sportmérkőzést képzelne el az ember, amelyre szívesen vált jegyet, amelyre szívesen ellátogat hétvégente.

Azt már csak a végén vettem észre: a mérkőzésre nem voltak kivezényelve rendőrszázadok, meg vízágyúk, hogy biztosítsák azt. De nem is volt szükség lekordonozott „kiemelt biztonságúvá tenni” az eseményt. Magyarország győzelme után (amely megkoronázta az egész élményt), a szurkolók kulturáltan, dobálózás, ordítozás és csörömpölés nélkül indultak haza”.

Azt hiszem, az idézett cikkben minden benne van. Jó pár évvel ezelőtt a fentebb említettek voltak azok a dolgok, amelyek miatt bele szerelmesedtem ebbe a sportba!

Szóval ők, az Alfahír írtak egyedüliként arról, hogy milyen is volt ez a válogatott mérkőzés egy néző szemével. Meglátták azt, amit szerintem csak kevesen. Ahogyan a MAFSZ is írja Facebook bejegyzésében:

  • az MTK volt az egyetlen, aki a pályájára engedte az amerikai focit.
  • A Szövetség éves szinten kevesebb, mint 10 millió forint állami támogatást kap. (Ehhez képest mennyibe is kerül egy haverokkal felépítetett stadion?) A minisztérium szerint ennyi jár az amerikai focinak, melyből mindent meg kellene oldaniuk.

Azaz állami oldalról szinte láthatatlan a támogatás mértéke ahhoz képest, hogy más, kevésbé sikeres gurulós foci csapatok, vagy maga a nemzeti futball válogatott mekkora összegekből gazdálkodhatnak… Arról nem is beszélve, hogy esetükben szinte alig fedezhető fel a győzni akarás, a lelkesedés, vagy a sportág szeretete, holott több tízmilliós forintos éves fizetést tesznek zsebre akkor is, ha kritikán aluli a címeres mezben nyújtott teljesítményük. Igen, most is ugyanazt a pénzt kapják, miután a válogatott a FIFA ranglistán az 59. helyre zuhant vissza.

Ne feledjük, hogy a magyar amerikai futball játékosai “amatőrök”. Azaz ők fizetnek azért, ha játszani akarnak: meg kell venni/bérelni kell a felszerelést, havi, vagy éves tagdíjat kell fizetni, a sportorvosi vizsgálat sincs ingyen. Aztán el kell autózni, buszozni az edzésekre, mérkőzésekre egész évben, akkor is, ha az az ország másik végében van. Nekik tehát ez egy költséges szabadidős tevékenység, egy olyan szenvedély, aminek munka, család mellett hódolnak.

Szemben a “profi”, gurulós focit játszó focistákkal, akik a sportból élnek, ezzel kelnek, fekszenek, de mégsem érzik magukénak. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném az NB I-ben és NB II-ben játszó valamennyi focistának, hogy vegyen részt egy amerikai futball edzésen, nézzen meg egy mérkőzést a kispadról, testközelből. Rájuk férne, hogy valami olyat lássanak amatőröktől, amivel profi sportolóként talán még nem is találkoztak.

  • A sporttársak valódi tisztelete.
  • A játék végtelen szeretete, alázatos hozzá állás.
  • Az elszántság, a szűnni nem akaró győzni akarás.
  • A tisztességes küzdelem, a fair, sportszerű játék.
  • A mindenkor fergeteges hangulat a lelátón.

A szukolói csoportokról, a “félelmetes B-középről” nem is beszélve… nekik is bőven lenne mit tanulni! Lehet a játékot élvezve, rendbontás, balhé nélkül, a másik fél megalázása nélkül is szurkolni.

Egy szó, mint száz, engem rabul ejtett a játék, bárcsak több időt szentelhetnék neki… Itt, Észak-Amerikában pedig teljesen más a sport kultúra, a sporthoz való hozzá állás, mint Magyarországon.

Egy-egy mérkőzés egy különálló program, akár családdal, akár barátokkal, kollégákkal látogatnak ki az emberek a kedvenc csapatuk meccsére. A különböző csapatok szurkolói egymás mellett ülnek a lelátón, a meccs után együtt eszik a hot-dogot, hamburgert a gyorsétteremben. Tudnak örülni a másik sikerének, őszintén, szívből.

A stadion nem “csak egy stadion”, hanem egy szabadidőközpont is egyben. Éttermekkel, edzőteremmel, játszóházzal a gyerekeknek, sportszer áruházzal, stb. Még az egyetemi csapatoknak is 80-100.000 fős stadionjaik vannak… És nem is a nézőszám a lényeg, hiszen még az egyetemi meccsek is mennek a kábeltv-ben, hanem a közönség lelkesedése és a teltházas mérkőzések hétről-hétre. Itt egy remek cikk a témában. Érdemes elolvasni.

Mi, magyarok már az 1960-as években űztük ezt a sportot. Persze nem hazánkban, hanem az Egyesült Államokban. Mondhatnám azt is akár, hogy az amerikai focinak már több, mint fél évszázados öröksége van a magyarok számára. Kezdve a felsorolást a Gogolák testvérekkel, Károllyal és Péterrel. (A név valószínűleg a Bérgyilkos a szomszédom c. dulógia miatt lehet ismerős.) Továbbá Joe NamathLarry Csonka, valamint Bernie Kosar, Louis Roy Groza, George S. Halas, Don Shula, Joe Theismann, Thatcher Szalay és Andy Farkas. És a legifjabb generáció: Meskó Zoli és Tóth Csaba. (Elnézést kérek, ha kifelejtettem volna valakit.)

magyar amerikai futball válogatott

Az amerikai futballnak egy olyan egyedi szellemisége, lenyűgöző hangulata van, amíről oldalakat írhatnék. Még otthon, a következő mérkőzésre készülve, majd a pálya szélén állva élhető át ez igazán. Szavakkal átadni ezt az érzést nagyjából lehetetlen. Sokkal egyszerűbb megérteni ezt, ha személyesen végig szurkolod a következő amerikai foci mérkőzést, vagy belevágsz ebbe az egyre népszerűbb sportba és meglátogatsz egy edzést. Vagy jelentkezel játékvezető képzésre.

Addig is, ha teljesen új számodra ez a sportág, itt ismerheted meg az alapokat. A mérkőzésekről, a hazai bajnokságokról pedig az egyes csapatok weboldalai mellett a Magyar Amerikai Futball Szövetség honlapján és Facebook page-en tudsz informálódni a legfrissebbekről!

A válogatott mérkőzés 2,5 órás közvetítése
megtekinthető a MAFSZ YouTube oldalán.

 

magyar amerikai futball válogatott

És most, a jól megérdemelt vastaps mellett, jó hangosan szóljon a csaptnak a:

SZÉP VOLT FIÚK!

SZÉP VOLT FIÚK!

SZÉP VOLT FIÚK!

 

 

Linkek a tudósításokról (a teljesség igénye nélkül):

  • A Nemzeti Sport 7, azaz hét soros beszámolója! Ööö, hét sor? Tényleg csak ennyire futotta? Ez vonatkozik a 24.hu-ra is. Őket már be se linkelem.
  • Az index.hu ennél is rövidebbre vette. Ők 6 sort bírtak összehozni. Remek.
  • Az origo.hu–n nem találtam hírt a meccsről. Ahogyan a hirado.hu-n sem. Vajon miért?
  • A pozsonyi Újszó 5 sorban emlti a mérkőzést.
  • Bulvár létére azonban a Blikk elismerésre méltó kis írást közölt le! 🙂 Jár a buksi simi.

+1: a Wikipédia szócikkek

A fotók a MAFSZ Facebook oldaláról származnak.


Tags: mafsz magyar amerikai futball foci válogatott győzelem Alfahír

A Folyékony Arany És Készítői

A folyékony arany jelen esetben nem más, mint maga a MÉZ. Amelyet a Magyarországon is honos mézelő méh (és nem háziméh!) állít elő. Az emberiség egyetlen olyan természetes tápláléka, amelyet rovarok készítenek már évezredek óta.

A méz a cukorrépa termelés és a nádcukor importja előtt a háztartásban maga AZ édesítőszer volt. De még mai napig is sok recept alapanyaga. És velem együtt sokan gondolják úgy, hogy pl. a mákostészta, vagy a teánk cukor helyett mézzel édesítve nagyon-nagyon finom!

És mire használták, használják még? A népi gyógyászatban is helye volt és van a mai napig, mivel több területen is egészségmegőrző és egészségjavító tulajdonságokkal rendelkezik. Külsőleg és belsőleg egyaránt felhasználható, amennyiben szeretnénk természetes módon törődni egészségünkkel.

 

Na, de kik is készítik ezt a finom csemegét/orvosságot nekünk?

A mézelő méh már évezredek óta velünk van, az egyik legelterjedtebb faj a világon. A vele és a mézbegyűjtéssel kapcsolatos első történelmi emlékeink Kr. e. 7. évezredből valók.

A mézelő méhek növényi nektárból, vagy élő növényi nedvekből állítják elő a mézet. Miután a méhek szipókájukkal bekebelezték a növényi nektárt, a kaptárba szállítják. A méhek garatmirigyének váladéka többféle enzimet, savakat, fehérjéket tartalmaz, ezeket a nektárhoz keverve vegyileg átalakítják azt.

A lassan mézzé alakuló nektárkeverékből el kell párologtaniuk a vizet. Ez a következő lépés a folyamatban.  A kaptáron belül a méhek a mézet szétkenik és szárnyaikkal erőteljesen legyezve elpárologtatják a felesleges nedvességet.

A végső művelet pedig a raktározás. Betöltik a megfelelő sűrűségű mézet (kb. 18%-os víztartalom) a sejtekbe, amelyekre viaszból fedőréteget készítenek. Így érlelik meg benne a mézet. A sejteket légmentesen tömörítik le, ennek és a magas cukortartalomnak köszönhetően az elkészült méz nem romlik meg.

Ha a méhész túl korán veszi el a mézet, akkor az túl híg lesz és az üvegekben történő tároláskor, az elkövetkezendő hónapok során akár meg is erjedhet, vagy meg is romolhat. Ha azonban túl későn veszik el a mézet, akkor a méz már besűrűsödhet annyira, hogy nehéz lesz kipórgetni és nem adja azt a minőséget, amely értékesíthetővé teszi. Ebben az esetben az ilyen “túlérett” méz a méhek téli tápláléka lesz.

A gondosan kezelt, higiénikus körülmények között “betakarított” méz szobahőmérsékleten, vagy hűvösebb környezetben tárolva gyakorlatilag különösebb minőségromlás nélkül nem romlik meg, szavatossága nem jár le. Állaga, íze változik az évek alatt, de továbbra is ehető marad. Az Egyiptomban dolgozó régészek több alkalommal is találtak a mumifikált tetemek mellett mézet eltárolva. Ezek – elmondásuk alapján – fogyasztásra tökéletesen alkalmasak voltak.

Az ókorban a mézet az istenek eledelének, az örök ifjúság forrásának tartották. Akkor még természetesen nem méhészkedett senki sem, a természetben vadon élő mézelő méhektől vették el a mézet. Az 1300-as években említhető először a mai értelemben vett méhtartás. A modern méhészet azonban, a “mezőgazdasági méztermelés”, szabályzott és ellenőrzött körülmények között csak az 1800-as években indult el.

Mivel a méz a maga természetes állapotában, vagy üvegezve is tartalmazhat különféle “szennyeződéseket”, ezért nem javallott 1 évnél fiatalabb gyermeknek adni. Bár az elmúlt 25 év során csak egy megbetegedést rögzítettek, amely 1 évnél fiatalabb gyermeket érintett, azt is Németországban. Az azt kiváltó ok nem maga a méz volt, hanem annak nem megfelelő kezelése a palackozást megelőzően. Így maradhatott benne a kelleténél több, allergiás reakciót kiváltó virágpor.

A propolisz egy ragacsos, gyantás anyag. Főleg nyárfafélék rügyeiből, vagy egyéb növényi nedvekből származik. Ezt a dolgozók a kaptár védelme érdekében, az esetlegesen bejutni szándékozó baktériumok és más kórokozók ellen hasznosítják. Továbbá fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal is felhasználják.

 

Van pár érdekesség a méhekkel kapcsolatban, amit érdemes tudni.

Például, hogy valóban szorgosak-e? A dolgozók a virágpor, vagy a nektár begyűjtésre csak napi 4-5 alkalommal repülnek ki a kaptárból. A herék meg szinte alig csinálnak valamit egész életük során… Azt a valamit is csak egyszer. A kaptár körüli hatalmas nyüzsgés annak tudható be, hogy egy-egy méhcsalád akár több tízezer tagú is lehet.

A téli hónapokban több tízezer méh lakja tehát a kaptárokat. Az anyaméh (akit csak az angol nyelv hív királynőnek) van a kaptár közepén. Őt veszik körül a dolgozók (nőstények). A heréket, azaz a hímeket, akik nem vesznek részt a megtermékenyítésen kívül semmiféle munkában, a tél közeledtével a dolgozók elüldözik a kaptárból.

A dolgozó méhek egymás hegyén-hátán másznak, verdesnek szárnyaikkal, hogy melegen tartsák a kaptárt. Míg a boly külső felén 0 fok is lehet, addig az anya +25 fokos meleget élvezhet a kaptár legmélyén. A méhek váltásban dolgoznak a “fűtésen”, a kívül lévők leváltásra kerülnek egy bizonyos idő után, hogy a kaptár belsőbb részein felmelegedhessenek.

Nyáron pedig hűteni tudják a kaptárt. Egy helyben állva “repülnek”, azaz nagyon erőteljesen verdesve szárnyaikkal áramoltatják a levegőt, így szellőztetik a kaptárokat.

A Föld északi részein, ahol nyaranta fehér éjszakák vannak (alig bukik a Nap a látóhatár alá, már kel is fel), a kaptár 0-24-ben dolgozik.

De meddig élnek a méhek? A dolgozó méhek: sokuknak csak pár nap adatik meg, hogy gyönyörködhessenek egy virágzó akácosban… Nem csak a természetes “elhasználódás”, hanem a növényvédő szerek túlzott használata, valamint természetes ellenségeik (madarak, darazsak) is tizedelik őket. Legtöbbjük azonban ennél szerencsésebb. A születés időpontjához mérten 4-6 hétig (virágzáskor, azaz tavasz vége/nyár eleje), vagy 5-6 hónapig (nyár vége, ősz eleje) élhet.

A herék, azaz a hímek 3-5 hónapig élnek, ők termékenyítik meg az anyát. Aki naponta akár 2000 (kétezer!) petét is lerakhat. Mindezt úgy, hogy életében csak egyszer párzik, akkor viszont sok herével. Az anyaméh 4-5 évig is eléldegélhet a kaptárban. De a peterakás intenzitásának csökkenésével általában 2 évente lecserélésre kerülnek a méhészetekben.

A mézelő méh jámbor, szelíd állat. Ezért kérlek, TE SE BÁNTSD ŐT! Mivel igen okos, ezért tisztában van vele, hogy amennyiben fullánkját beledöfi valakibe, azonnal vége az életének! A darázzsal ellentétben a méhek csak egy alkalommal alkalmasak ilyen drasztikus módszerrel megvédeni magukat. Mert fullánkjukat csak védekezésre, soha nem támadásra használják.

Észak-Amerikába az európai telepesek vitték az első mézelő méhcsaládokat és a méhészet tudományát. A korábban itt élő fajok nem gyűjtöttek mézet.

Vajon mi lesz 4 évvel azután, ha eltűntek a méhek? A hírekkel ellentétben ennek megtörténte után nem 4 éve lenne az emberiségnek előbb lassan éhen, majd ennél valamivel gyorsabban kihalni, hanem egy picivel több. De azért nem évtizedek… Azt tudni kell, hogy a növények és gyümölcsök több, mint 80%-ának a méhekre van szüksége a beporzáshoz, tehát ahhoz, hogy termést hozzanak. Amellyel aztán magunkat és haszonállatainkat etethetjük. Könnyen elképzelhető, mi történne akkor, ha nem lenne senki, aki több milliárdnyi növényt beporozhatna. Más rovarok is szállítanak virágport persze, de ebben mégis a méhek a legjobbak, az evolúció során ők az egyetlen faj, akik ebbe az irányba fejlődtek.

Méz. Méz. MÉZ!

Azt már tudjuk, hogy ez az egyetlen olyan élelmiszerünk, amelyet rovarok készítenek. A pörgetést követően gyakorlatilag azonnal fogyasztható. És a későbbiekben sem kell hozzáadni semmit! Sem tartosítószert, színezéket, ízesítőszert, cukrot, térfogatnövelő szert, esetleg valamilyen E-betűs adalékot. Úgy, ahogyan a méhek “megtermelték”, a méz készen van.

 

Hazai vonatkozások

Azt tudtátok, hogy a magyar akácfa és a magyar akácméz egyaránt Hungarikum?!

Magyarországon javasolt az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) dombornyomott üvegeiben és a zárjegyükkel ellátott, 100%-ban magyar termelői mézek vásárlása és fogyasztása. Miért?

Mert ezzel a vásárlók egy nagyon régi és nagyon nemes szakmát támogatnak, magyar őstermelők, magyar kezek munkáját ismerik el. Mindamellett, hogy garantáltan természetes eredetű, tökéletes minőségű, egészséges mézet fogyaszthatnak.

A magyar termelői méz, a méztermelők és a termelés valamennyi fázisa – az EU-ban egyedülálló módon – alaposan és rendszeresen ellenőrzött. Ellenben a világ bármelyik más tájáról származó, ipari körülmények között előállított mézekkel, amelyek minősége megkérdőjelezhető. Lásd import mézek cimkéje: “Készült EU és nem EU országok mézeiből”. A Magyarországon előállított termelői mézek kiemelkedő minőséget garantálnak minden alkalommal. A szakmai alázat és a hagyományok (a méhészet sokszor öröklődik családon belül apáról fiúra/lányra) nem engednek meg kevesebbet. S higgyétek el nekünk, a termelői magyar méznél nincs finomabb!

A közeledben élő és dolgozó termelők megbízható beszerzési forrásaitok lehetnek mézes ügyekben. Mindazonáltal első kézből tájékozódhattok, amennyiben kérdésetek van, akár a méhészkedésről, akár a mézről. Például tudtátok, hogy az Egyesült Államokban pár éve divat lett hobbi-méhészkedni? Már nem csak sört készítenek otthon a konyhában egy házi sörfőző készülékkel, hanem mézet is. Akár a felhőkarcolók tetején, a Central Park (New York, USA) szomszédságában.
Aztán meg ki tudja? Lehet, hogy egyszer még te magad is kedvet kapsz saját mézet készíteni.

— o — — o — — o — — o — — o — — o — — o —

A cikk elkészítését Bross Péterrel, az OMME elnökével a közelmúltban készült interjú inspirálta, amely megtalálható az Interneten. Direkt linket szándékosan nem közlünk. Bízunk Hallgatóink kíváncsiságában és érdeklődésében, azaz hogy ti magatok álltok neki megkeresni a szóban forgó online interjút.
Higgyétek el, megéri.

A magyar mezőgazdaság egyik kevésbé ismert és elismert büszkeségére, a méheszetekre, a mézre és a rendszeres mézfogyasztásra szerettük volna felhívni figyelmeteket!  Cikkünkkel a magyar méhészek évszázados kemény munkája és mindennapos erőfeszítése előtt kívántunk tisztelegni. Blogbejegyzésünk tehát mindennemű anyagi
ellentételezés nélkül került leközlésre.