Lázadó Gondolatok: Kanadában Kolbászból Van A Kerítés?

Kanadában kolbászból van a kerítés?

Nem.

Juharszirupból.  🙂

 

“Ott sincs kolbászból a kerítés!” – talán ez az egyik legközhelyesebb mondás, amelyet sok emigrálcióban éló honfitársunknak meg kellett hallgatnia elutazása előtt. Igen, még nekem is.

Magyar kerítés, magyar kolbászból … Magyarországon!
Utazás Kiállítás, Budapest, 2008.

Nem értem egyébként, miért gondolja úgy az egyszeri magyar ember, hogy külföldön kolbászból lenne a kerítés. Külföldön, azaz Nyugat-Európában, tehát Németországban, vagy Londonban. Esetleg Amerikában . Vagy honnan jön az a gondolat az otthon maradók fejébe, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán várja a kivándorlót a célországban?

“Lázadó Gondolatok: Kanadában Kolbászból Van A Kerítés?” bővebben

Miért Nem Kaphatnak Nyugat-Európai Fizetést A Magyarországi Munkavállalók?

Miért nem kaphatnak nyugat-európai fizetést a magyarországi munkavállalók? A válasz röviden annyi lehetne, hogy: mert nem érdemlik meg. De ez nem ennyire egyszerű, szerencsére.

Miért nem lehet nyugat-európai mértékű a bérezés Magyarországon? Ugyanabban a munkakörben miért keres sokkal többet pl. a német dolgozó, mint a magyar? Mitől függ, hogy egy munkakörnek mennyi a javadalmaztatása Magyarországon és külföldön?
Mi az a bérunió?
Egyenlő munkáért egyenlő bért?!

Haladjunk szép sorjában.

Jelen cikkünk elkészítéséhez az index.hu által létrehozott Miértország blog egyik videója adta az inspirációt. Az alább megtekinthető, mindössze 3 perc 21 mp hosszúságú rövidfilm jól érthetően, hétköznapi nyelvezettel mondja el a válaszokat a miértekre.

Hiába tud a magyar munkaerő sokat dolgozni, ha nem kellően hatékony, ugyanakkora érték előállításához több befektetésre (idő, energia, anyagiak) van szüksége. Minden az oktatással kezdődik!! Ebből közvetkezik a jól képzett munkaerő – és itt nem a betanított szalagmunkára, vagy a 3 diplomával, 4 nyelvvizsgával és “10 év alatt 20 év tapasztalat”-ot begyűjtőkre kell gondolni! Ez aztán folytatódik a jobb munkaszervezéssel (felkészült menedzsment), jövőképpel rendelkező cég vezetőkkel, a stabil adó- és jogrendszerrel, Uram-bátyám “rendszer” helyett a tisztességes versennyel, az ügyesebben hasznosított modern technológiákkal. Míg a külföldi tulajdonban lévő cégek, vállaltok tudnak és akarnak is áldozni fejlesztésekre, bővítésekre, új piacok felkutatására hosszú távra szóló tervek alapján, addig ez a magyar vállalkozásokra, sajnos, sokkal kevés jellemző.

Most következzék a videó. Alig 3 és fél perc hosszúságú – megéri végig nézni!

További érdekes, gazdasági témájú videók a Miértország blogon.

 

Bízom benne, hogy az elhangzottak segítenek megérteni, hogy mi az egyik indoka annak, hogy több százezer magyar férfi és nő kivándorolt Magyarországról. És mivel komoly változás rövid időn belül nem várható, ez a tendencia folytatódni fog.

Az anyagiak mellett a külföldre vándorló munkaerő belátható időn belül, azaz a közeljövőben szeretne biztos megélhetést, jól kiszámítható jövőt – nem csak magának, gyermekeinek is. Egyszerűen csak élhetőbb körülményekre vágynak. Karrier lehetőséget, ahol képességei, szorgalma alapján juthat előbbre, többre. Egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet, ahol a munka mellett értékes idő jut szeretteire, tanulásra, pihenésre, sportolásra, hobbira. Szeretné élvezni munkája gyümölcsét is, szeretne félre tenni idősebb korára. És természetesen, lehetősége szerint szeretne mindent megadni gyermekeinek, ami csak módjában áll, kezdve azzal, hogy egy jobb helyzetből indítja útnak a nagybetűs életbe.

Ezek a feltételek nyugaton már adottak. Egy versenyképes szakmával, akár egy átképzést, vagy további tanfolyamok elvégzését követően már csak be kell illeszkedni a választott országba, s a videóban sorolt előnyök a számukra is elérhetővé válnak. Az eredménytelenül elmúlt 27 évet követően nem kell további 10-20 évet várniuk…

 

Bérunió.

Végül pár szó az ez irányú elképzelésekről is. 

Azonos munkáért azonos bért. Az egyik magyar politikai párt aláírás gyűjtésbe kezdett, hogy az EU segítségével egy olyan rendszer hozzanak létre, amely biztosítja, hogy Kelet-Európában ugyanakkorák legyenek a bérek, mint Nyugat-Európában. A nem titkolt cél ezzel, hogy a fiatalok ne menjenek el tömegével a magasabb bérek miatt Nyugat-Európába munkát vállalni.

Azonos munkáért azonos bért? Hogy ennek miért nincs reális alapja, az gyorsan belátható. Megpróbálom összefoglalni a lényeget az index.hu cikke alaján.

Sokan emlékezhetnek rá, hogy “a történelem során nem sokszor sült el jól, amikor a kormányok megpróbálták a saját kényük-kedvük és politikai érdekeik szerint befolyásolni a béreket és árakat. Magyarországon is futott egy ilyen hosszú távú kísérlet 1948 és 1990 között, amikor az állam mondta meg, hogy mekkora legyen a fizetés és mi mennyibe kerüljön. Ez a kísérlet pedig önmagában a legfőbb oka annak, hogy ilyen jelentős lemaradásban vagyunk a nyugati bérekhez képest.”

Venezuelában is történt egy ilyen kísérlet az elmúlt pár évben. Aminek eredménye többek között a diktatórikus viszonyok, a polgásháborús helyzet, az éhező tömegek és a meredeken növekvő infláció, amely 2018-ban elérheti a 2500%-t (kétezer-ötszáz százalékot)!! Aztán ott van még a rendszeres áramhiány és egyes alapvető termékek egyáltalán nem kaphatóak (pl. wc papír), vagy csak nagyon-nagyon nehezen és nagyon-nagyon drágán beszerezhetőek (liszt, cukor, tej, szappan, kávé). Január 1-től a venezuelai minimálbér havonta kb. 800.000 bolivárra emelkedett (azaz kb. 20.800.000 Ft!! az xe.com alapján), amely a feketepiacon 7 amerikai dollár értékű élelmiszer jegyet ér. És 7$-ból (kb. 1800 Ft-ból) nem lehet annyi élelmiszert vásárolni még Magyarországon sem, ami 4 hétre elegendő. Közben pedig a világ legnagyobb ismert kőolajkészletével rendelkeznek, egy rosszabb napon is több kőolajat termelhetnének ki és értékesíthetnének a világpiacon, mint Szaúd-Arábia…

 

De térjünk vissza az európai kontinensre.

“Ha az állam azt mondaná, hogy mostantól mindenki fizessen sokkal többet a dolgozóknak, abból egyrészt jelentős áremelkedés lenne, másrészt vélhetően egy csomó cég fogná magát, és lehúzná a rolót, vagy elhúzna az országból.” Azaz a külföldi cégek magyar leányvállalatai csomagolnának és tovább állnának szinte azonnal, megmentve vagyonukat. És kik azok, akiknek nem lenne hova mennie? Kik azok, akik elvesztenének mindent? Így igaz, egy ilyen intézkedésnek a legnagyobb kárvallottjai a magyar kis- és középvállalkozások lennének.

Továbbá: “a magyar termelékenység alacsony, mégpedig azért, mert Magyarországon nem elég képzett a munkaerő; nem elég hatékonyak a hazai cégek; nincs elég tőke a hatékonyságnövelő fejlesztésekre (illetve ami van, azt nem arra költik, ld. EU-támogatások); és az állam jellemzően nem túl hatékony, amikor arról van szó, hogy ezeken a dolgokon segítsen (ld. EU-támogatások).

A bérek kiegyenlítése csak a gazdasági teljesítmény kiegyenlítődése révén érhető el, olyan versenyképes, kelet-közép-európai vállalkozások segítségével, amelyek képesek ezeket a béreket kitermelni és biztosítani.

Ha azt akarnánk, hogy az EU oldja meg a dolgot, akkor valamiféle közös európai munkajogi szabályozás, egységes adórendszer, gazdaságpolitikai konvergencia lenne az, amely kiegyenlíthetné a viszonyokat kelet és nyugat között. Ám ehhez az kellene, hogy Brüsszel tényleg egy szuperállam központjává váljon, a nemzeti gazdaságpolitikák pedig szinte teljesen megszűnjenek.”

Az 1990 óta eltelt időben szemmel láthatóan valódi áttörés nem történt, jól érzékelhető eredmények nem születtek: ennek folyamánya a több, mint félmillió kivándorolt magyar, az otthon maradóknak az egyik hónapról a másikra élés, stb. És hiába kapott pár újabb termékkör kedvezményes(ebb) ÁFA besorolást január 1-től, továbbra is Magyarországon létezik a világ legmagasabb ÁFA-kulcsa!

Amíg gyökeres változások nem történnek, amíg a feltételek nem lesz adottak Magyaroszágon is, addig marad minden a régiben! Azaz a mondás ebben az esetben fordítottan nyeri el valóságtartalmát: kis futball, kis pénz – nagy futball, nagy pénz.