Beszéljünk az emberi hülyeségről 1. rész

A beszéljünk az emberi hülyeségről első részében a vízről kell szót ejtenünk. Ez egy olyan sorozat lesz melyben elő-elő fogunk venni valamit, amin nem tudunk napirendre térni. Nem értjük miért van egyáltalán ez a gondolat, vagy érteni véljük, de megpróbálunk rávilágítani arra, hogy nagyon el kellene gondolkoznia ezen néhány embernek és azért, mert…

Azért, mert ezek a témák mind-mind egy egyszerű, de sok esetben megosztó téma köré épülnek.

Mai témánk a víz. Montam, hogy egyszerű lesz.

Kezdjük mindjárt azzal az egyszerű kérdéssel, hogy miért nem isszuk a csapvizet? Itt most nem arra gondolok, hogy vannak a világon olyan országok, ahol nem szokás, mert komoly egészségügyi kockázata van.

Itt említeném meg, azt az esetet amikor az egyiptomi énekesnőt 6 hónap börtönre ítélték a napokban azért, mert azt merte mondani, hogy ne nagyon igyunk a Nílus vizéből, mert abból még akár baj is lehet. Ezt a helyi hatóságok zokon vették, mert erről ugye nem beszélünk. De nem erre gondolok.

Arról beszélek, hogy egy fejlett európai vagy észak-amerikai országban vajon miért nem isszuk a csapvizet? Miért hordjuk haza liter számra a palackozott (szűrt) csapvizet?

Miért gondoljuk azt, hogy a palackba nem a csapból kerül a víz? Tudom, hogy a csomagoláson hegyi patakok vannak, de senki sem gondolhatja komoyan, hogy a víz forgalmazója minden reggel kamionokkal jár fel a tiroli hegyi patakhoz, hogy onnan kis palackokkal méregesse a vizet.

Ha nem lett volna világos, akkor most mondom, hogy nagyon sok esetben az a víz is a csapból jön, csak jó esetben átmegy egy szűrőrendszeren, amit te is vehetnél otthonra, ha nem vagy megelégedve a víz minőségével otthon.

Itt most szándékosan nem mennék mélyebben bele a nyers vizes hülyeségbe. Amikor a szilícium-völgyben – ahol azt gondolnád, hogy okos és a jövőt fürkésző, gazdag emberek élnek – az emberek kezeletlen, folyó vizet, esetleg a környékükön begyűjtött vizet isszák és arról számolnak be, hogy milyen jó az íze és mennyire örülnek annak, hogy ilyet ihatnak, sokszor az amúgy sem olcsó palackozott víz árának többszöröséért.

Vagy amikor valaki “programozott”, esetleg okosvizet vásárol mert… tényleg miért is?

Szóval ezekbe már bele sem megyek, mert szeretném azt hinni, hogy a mi olvasóink ezeket azért nem isszák, mert ennél jóval tájékozottabbak és nem veszik be a maszlagot, még akkor sem, ha sztárokkal reklámozzák.

Ám a palackozott víznek nagyon jó a PR-ja, a reklámja, a megítélése a csapvíznek meg semmilyen. Mégis miért adunk ki ennyi pénzt látszólag feleslegesen?

Számoljunk egyet gyorsan:

A palackozott víz literenkénti ára nagyjából 50 forintnál kezdődik, a csapvíznél ez Pesten például 0,22 forint?, de a csatornadíjjal együtt sem nagyon szokott 0,5 forint fölé menni. Itt Észak-Amerikában a nagyon változó árak miatt nehezebb ezt megítélni, de a WWF 2001-es tanulmánya nyomán máig azt emlegetik, hogy ott akár ezerszeres áron is simán kapkodják a palackozott vizeket.


De miért van az, hogy a valós egészségügyi (még ha nem is rákgyógyító) hatással bíró termékek, mint a csökkentett deutériumtartalmú víz mellett olyan butaságokért is kiadjuk az akár több ezer forintos árat, mint az oxigénnel dúsított víz?

A kétezres évek elején még 20-30 milliárd dolláros biznisz volt a vízpalackozás, ez 2014-re már 170 milliárdra ugrott, egy kutatás előrejelzése szerint pedig 2020-ra körülbelül 280 milliárd dollár foroghat globálisan egy olyan üzletágban, amely első ránézésre nemcsak környezetszennyezőnek és pazarlónak, de teljesen feleslegesnek is tűnik?

Mivel tudom, hogy a legtöbben nem szeretitek a hosszú olvasmányokat, mert nincs is erre idő, így a többit a következő részben modnom el. Már ha érdelel benneteket.